Kezdőlap vélemény Aki nem kér menedékjogot, az nem menekült

Aki nem kér menedékjogot, az nem menekült

54
MEGOSZTÁS

Azt már tudjuk, hogy micsoda érzéketlen, hálátlan disznók vagyunk. Meg szörnyetegek is, akik a vészkorszakra emlékeztetjük azokat, akiknek a hazájából a vészkorszak szörnyű útjára indult. Ezt tehát elmagyarázták nekünk az utóbbi napokban-hetekben az Európa élén nyüzsgő válogatott tökfejek, akik ezidáig azon kívül, hogy bambán néztek ki a fejükből, egyébre nem voltak képesek országainkat és kontinensünket sújtó migránsügyben. No meg az sem mellékes, hogy a menekültválság arra is kiváló lehetőséget biztosított, hogy mindkét oldal széléből felszínre hozza a legaljasabb állati ösztönöket. A megtépázott ázsiójú pártok és levitézlett politikusaik népszerűségének feljavításán túl arra is alkalmas, hogy a polkorrekt kommandó valóságos embervadászatot rendezzen az ámokfutása közben lassan a saját hányadékába belefulladó nyugati (és honi) médiában. Úgy tűnik, ebből a játszmából lehetetlenség kimaradni: uralja a politikát, uralja a közbeszédet és megkeseríti a családi körben fogyasztott vasárnapi húsleves ízét is…

A lényegről azonban egyre kevesebb szó esik. Arról például, hogy fennálnak-e, érvényesek-e még országaink jogszabályai, működik-e még a jog uralma, vagy a keletről hozott minta alapján most már mindenki azt csinál majd, amit akar? Nagy kérdésünk immáron nem az, hogy “nyithatok-e cukrászdát Bécsben?”, hanem hogy “én is hozzávághatok-e egy ásványvizes palackot a fakabátokhoz, ha értelmetlenül hablatyolnak nekem valamilyen szabályok betartásáról?” Erre lehetőleg még az előtt válaszoljanak, hogy utalnám az esedékes negyedévi adóelőleget…

Ezt a velős kérdést feszegeti egyébként a szlovák belügyminiszter, Robert Kaliňák is, akivel – ilyen azért nem túl gyakran fordul elő – maximálisan egyet tudok érteni. A képlete ugyanis egyszerű: az államhatárt illegálisan átlépő migráns vagy fütyül a törvényeinkre, vagy betartja őket. Előbbi esetben illegális migráns az ő “becsületes” neve, annak minden törvényes következményével együtt. Utóbbi esetben egyetlen lehetősége van: alávetni magát a menekültügyi eljárásnak. Szintén annak minden törvényes következményével együtt. “Aki nem kér menedékjogot, az nem menekült, ez egy egyszerű jogi képlet” – állapította meg a szlovák belügyminiszer. És pont.
Jobb életre, könnyebb megélhetésre – ad absurdum stabilabb szociális védőhálóra – vágyni természetesen szabad, néha mi is megtesszük, míg ki nem zökkent belőle a valóság. Emberi bánásmódra, elemi tiszteletre vágyni – illetve ezt elvárni – pedig elvitathatatlan, alapvető jog. A kettőnek azonban semmi köze egymáshoz, még itt, az ígéret földjének hitt Európában sem. Ezt a legjobban talán éppen mi, “kései” uniós tagok tudhatjuk a legjobban.

Hanem azt tán minden bennszülött elvárhatja, hogy törvényeit és szokásait tiszteletben tartsák az ide hívatlanul érkezők. Ahogy ez fordítva sincs másként.

Szűcs Dániel, Felvidék.ma