A szőlő nyugalmi ideje alatt, amely a lombhullástól a könnyezésig tart, csak bő egy hónap áll rendelkezésre olyan mechanikai munkák elvégzésére, amelyek célja a szőlő felkészítése a következő vegetációs időszakra. Mivel a szőlő károsítóinak túlnyomó része a tőkék különböző részein (szőlőtörzs, tőkefej, kordonkarok, kéregrepedések), vagy a lehullott leveleken telel át, ezért ezeknek az áttelelő alakoknak, illetve kórokozói képleteknek az ártalmatlanításával hatékonyan csökkenteni tudjuk a tavaszi fertőzés mértékét. Ennek érdekében a kinti munkákra alkalmas száraz, meleg napokon szedjük le a tőkén felejtett fürtmaradványokat és gereblyézzük össze a száraz leveleket is. Az orbánccal, peronoszpórával, lisztharmattal, fakó- és feketerothadással, vagy más kórokozóval fertőzött leveleket semmisítsük meg, mert ezeken a telelő gombák szaporítóképlete a nyugalmi időszak folyamán a spórák tömegét képezi, amelyből fakadás után az első fertőzések indulnak. Az ilyen fertőzési források, levelek, fürtmaradványok megsemmisítése különösen a betegségek rendszeres fellépése esetén indokolt. Mint a gyümölcsfáknál, úgy a szőlőben is ajánlatos elvégezni a fás részek tisztogatását, ezért kéregkaparó segítségével óvatosan szedjük le a szőlőtörzs, a karok és a faoszlopok megrepedezett, elhalt régi kérgét és a kaparékot a tőke alá terített papírba gyűjtsük össze és égessük el. Ezzel a módszerrel sok fontos kártevő telelő alakja elpusztítható. Így például a szőlőmolyok bábjai, a szőlőilonca hernyója, a kétfoltos takácsatka kifejlett egyedei, a piros gyümölcsfa takácsatka téli tojásai, az akácfapajzstetű lárvái, a gyapjas pajzstetű kifejlett nőstényei, vagy az alkalmi kártevők közül az ékköves faaraszolók és a kormoslepke hernyója is, amelyek a szőlőtőkék felrepedezett kérge alatt telelnek át. A tisztogatási munkák során ügyeljünk arra, hogy az élő kérgen ne okozzunk sérüléseket, mert ezek kaput nyithatnak különböző gombabetegségeknek. Az esetleges sebeket kenjük be fabalzsammal.
Ne siessünk a metszéssel, várjuk meg az erősebb fagyok elmúlását. A metszés során vágjuk le és semmisítsük meg a lisztharmat micéliumával fertőzött sötétbarna, foltos vesszőket, valamint a pajzstetvekkel rétegesen borított, legyengült részeket is. A pajzstetvek elszaporodása főleg a fakadó szőlőre jelent veszélyt. A kártevők közvetlen kártételük során a szőlőtőke nedvét szívogatják és ezzel késleltetik a fakadást, gyengítik a tőke erejét.
Metszés alkalmával távolítsuk el a szőlő feketefoltosságával, vagy a farontó gombákkal, így az eutypiaval, escaval megfertőzött részeket is. Mivel a fertőzés mindenekelőtt az idősebb szőlőrészek sebein keresztül hatol be, kerüljük a nagyobb sebek kialakulását, vagy azokat gombaölő anyagot is tartalmazó sebkezelővel zárjuk le. Az agrobaktériumos vesszőgolyva fertőzési veszélye miatt a metszést még a nedvkeringés, vagyis a könnyezés megindulása előtt fejezzük be. A téli fagy jelentős károkat okozhat a szőlőben. A fagykár mértéke elsősorban a fajta érzékenységétől, az ültetvény kondíciójától, fekvésétől és a fagy időtartamától függ. Az erős téli fagykárok mínusz 20 fok alatt következnek be, de az érzékenyebb fajták rügyei már mínusz 18 foknál is jelentős fagykárt szenvednek. Ha a vesszőérés megfelelő volt, az edzettebb fajták, például a Chasla, Rajnai rizling, Olasz rizling, Kékfrankos, Cabernet savignon, stb. rügyei néhány napig a mínusz 20 foknál alacsonyabb hőmérsékletet is kibírnak számottevő károsodás nélkül. A szőlő fagyérzékenységét a hőmérséklet gyakori ingadozása is fokozza.
Csekes Zoltán mérnök
DUNATÁJ HETILAP
