HAZA HÍR-MIX Elveszíti Bugár a magyarokat?

Elveszíti Bugár a magyarokat?

690
hirdetés
43834A Magyar Közösség Pártjának jelöltje – bár valószínűleg nem jut be a második fordulóba – egyesíti a szlovákiai magyarokat. Az MKP-t ez akár újra a parlamentbe is juttathatja – vélekedik a .týždeň című hetilap.

A lap szerint az MKP köztársasági elnöki húzása, ami minden bizonnyal sokkolta Bugár Bélát, tényleg sikerült: a párt Bárdos Gyulát indítja az államfőválasztáson, egy olyan visszafogott politikust, akire nyugodt lelkiismerettel szavaz majd a Most-Híd magyar választóinak nagy része is.
Ráadásul a köztársaságielnök-választás első fordulója március 15-én lesz, azaz a legnagyobb magyar nemzeti ünnepen, amikor még a liberálisabb budapestiek is trikolórban és nemzeti színekben közlekednek a város utcáin. Sok szlovákiai magyar tiszteli méltóképpen ezt a napot, így szimbolikus jelentőségű, hogy első alkalommal éppen e napon adhatják a voksukat a közvetlen köztársaságielnök-választáson egy közülük valóra – vélekedik a lap.
Bugár Béla ma már sejti, ezt nem lett volna szabad megengednie – Bárdost nem támadhatja, de ugyanúgy azt sem várhatja a pártbéli embereitől, hogy Dél-Szlovákiát járva mosolyogva azt hangoztassák: ez a Pál Hrušovský (az eredeti szlovák szöveg szerint – a szerk. megjegyzése) valóban a legjobb választás lenne a magyarok számára.

Egy délelőtt Bárdossal
A hetilap szerkesztői az MKP székházában készítettek beszélgetést Bárdos Gyulával, aki mint mondta, becsüli a szlovák média érdeklődését, bár eddig inkább rossz tapasztalatai voltak, pedig igazán nem szeretné, ha valamiféle etnikai jelöltként tekintenének rá, sokkal inkább mint Dél-Szlovákia valamennyi lakójának képviselőjére.
„Hiszen tény, hogy a pénzt inkább északi irányban fektetik be. Vegyük például azt, hogy ha a Pozsonyból Kassára vezető autópálya délen vezetett volna, már régen elkészült volna. Délen alig van infrastruktúra, némely régióban pedig fenyegetően magas a munkanélküliek aránya, de erre ki gondol?”– kérdezi Bárdos, aki azonban azt is tudja, nem számolhat a dél-szlovákiai szlovákok tömeges támogatásával, tisztában van azzal, hogy magyarként elsősorban az itteni magyarokat szólítja meg. „Magyarként világos bizonyítékát szeretnénk adni annak, hogy nem akarunk másodrendű polgárok lenni Szlovákiában. Miért ne indulhatna jelöltként valaki a mi sorainkból is?” – teszi fel a kérdést Bárdos.
Az interjú során Bárdos beszél eredeti foglalkozásáról, az újságírásról, no meg arról is, hogyan került a politikai életbe, először az MKDM-be, Bugár sajtótitkáraként, majd amikor egyesült a három párt, az MKP-ba, amelyben ott maradt azután is, hogy 2007-ben Bugár elveszítette a pártelnöki párharcot, és elkezdődött a pártszakadás, ami régi szövetsége, Bugár távozásában csúcsosodott ki.
Bárdos – aki ma a magyarok legnagyobb kulturális szervezetének, a Csemadoknak is az elnöke – visszafogottsága valószínűleg a jelleméből ered, no meg a természetes környezetből, amelyben él. A 17 ezer lakosú Szenc egy többnyire szlovákok által lakott városrészében él a családjával. Persze, nem volt ez mindig így, volt idő, amikor még a magyar nyelv dominált a városban.
Szenc példáján jól megfigyelhető az asszimiláció, amellyel a szlovákiai magyaroknak szembesülniük kell – vélekedik a lap. Az első Csehszlovák Köztársaság idején még a lakosság 60 százaléka volt magyar, ám a második világháború után ez a rész – a lakosságcserének és Pozsony közelségének is köszönhetően – jelentős mértékben elszlovákosodott.
De az elmúlt 25 év kapitalizmusának is megvolt az asszimiláló hatása: az előnyös fekvésű Szencnek jól ment a sora, a betelepülők újabb hulláma érkezett a városba, ennek az eredménye az lett, hogy a város magyar lakosságának aránya 15 százalék alá csökkent. Bárdos mindezt tényként könyveli el, és kiemeli, hogy a jelöltségéhez szükséges petíciós íveket az őt tisztelő szenci szlovákok is gyűjtötték a számára. Figyelmeztet azonban arra is, hogy a magyarok létszámcsökkenése senkinek sem jó, nem jó a szlovákoknak sem, akiknek nem kellene örökösen a magyar követelésekkel ijesztgetniük.
Azt mondja, maga nem használja az autonómia kifejezést, de hangsúlyozza, hogy a magyaroknak több régióban is szükségük lenne az önrendelkezésre. „Ez egyszerűen nem lehet tabutéma. Jómagam nem fogom a kampányomat erre építeni, de ha valaki megkérdezi a véleményem, akkor azt világosan meg is mondom” – fogalmazott.
Már most nyilvánvaló, hogy az MKP eme húzása működik. December végétől január elejéig több mint 46 ezer Bárdost támogató aláírás gyűlt össze, ami okot ad Bárdos magabiztosságára – áll a lapban. Arra a kérdésre, tudatosítja-e, hogy a jobboldal ilyen mérvű megosztottsága mellett elméletileg akár be is csúszhat a második fordulóba, Bárdos nyugodt arccal válaszol. „Igen, történhet meglepetés, de én nem számolok ezzel. Az egyik újságíró jól fogalmazott, amikor azt írts, hogy Bárdos nem győzhet, de győzni akar. Természetes, hogy az államfőválasztást nem nyerem meg, az én győzelmem azonban az lesz, ha el kezdenek beszélni a dél-szlovákiai témákról” – mondta.

A túlhordott gyermek
Bár Bárdos Gyula az első magyar köztársaságielnök-jelölt Szlovákiában, a saját jelölt kérdése már régebb keletű – írja a lap. Amikor 2004-ben Mikuláš Dzurinda a koalíciós partnereivel, a KDH-val és az MKP-val való előzetes egyeztetés nélkül bejelentette Eduard Kukan köztársasági elnöki jelölését, azzal számolt, hogy a többieknek nem marad más, mint hogy támogassák.
De a sértett MKP már nem akart Dzurinda kottájából játszani. Bugárt több párttársa is arra ösztökélte, induljon az államfőválasztáson. Ő azonban visszautasította azt, nem akaródzott neki egy eleve vesztésre ítélt küzdelembe belemenni. De nyilvánvalóan benne volt ebben saját elhíresült kényelmessége is, amely már a 2002-es parlamenti választások során megnyilvánult.
Bugár akkor ugyanis a parlamenti elnöki tisztséget utasította vissza, amelyre az MKP-nak vitathatatlanul joga lett volna. Végül is az MKP a KDH-s František Mikloškót támogatta az államfőválasztáson, de Martin Bútorának is jutott a magyar szavazatokból. De az is tény, hogy a magyarok nem nagyon tülekedtek a választási urnákhoz, a Dunaszerdahelyi vagy a Komáromi járásban csupán 20 százalék körüli volt a választási részvétel az első körben, a második körben pedig a Gašparovič és Mečiar közti párharcot szinte már teljességgel figyelmen kívül hagyták.
Öt évvel később, a 2009-es államfőválasztás előtt is többen megpróbálták rábeszélni Bugárt, aki akkor már nem volt az MKP elnöke, hogy induljon a köztársaságielnök-választáson. „Abban az időben egyáltalán nem titkoltam, hogy véleményem szerint Bugárnak indulnia kellett volna, erről nyilvánosan is beszéltem. Szerintem Bugár akkor azért nem ment ebbe bele, mert nem szeret veszíteni. Csakhogy az a magyar jelölt, aki nyolc vagy kilenc százalékot szerez, az már nem vesztes” – fogalmazott Petőcz Kálmán, aki az SaS listáján indul az európai parlamenti választáson.
Szerinte a magyar köztársaságielnök-jelölt témája már túlhaladott, amelyen már senkinek sem kellene fennakadnia. „Szlovákia nemzetiségileg vegyes terület, ezért aztán nincs abban semmi furcsa, ha a 15 jelölt közül akad egy magyar is” – vélekedik Petőcz. 2009-ben végül aztán az MKP Iveta Radičovára tett. De mivel főleg az Ivan Gašparovičot támogató SNS magyarellenességet vitt a kampányba, a szlovákiai magyarok soha nem látott módon mobilizálódtak. A Dunaszerdahelyi járásban a választási részvétel meghaladta a 65 százalékot, magasan a legnagyobb volt Szlovákiában, és Radičová 95 százalékot szerzett itt. Így a 2009-es köztársaságielnök-választás újra felvetette a magyar közösség számára a kérdést, nincs itt-e az ideje a saját jelöltnek.

Bugár hibái
Arról, hogy az MKP elszánja magát végre erre, itteni magyar körökben már régebben suttogtak. A párt politikusait a romániai vagy a vajdasági magyar pártok politikusai is arra ösztökélték, hogy olyan jelöltet válasszanak, aki lojális lesz hozzájuk, akit a politikai ellenfeleik nem tudnak megvásárolni, és ne legyen túlságosan öreg, hogy az esetleges sikere még hasznosítható legyen – vélekedik a .týždeň.
Amíg az MKP-n belül érett a döntés, a Most-Híd vezetője, a legközkedveltebb magyar nem túlságosan foglalkozott a témával. És óriási politikai hibát követett el: a KDH beleszorította Hrušovský támogatásába, mivel a Most-Hídnak szüksége volt a KDH támogatására az európai struktúrákba való beilleszkedése érdekében.
Először még úgy tűnt, jól alakulnak a dolgok, Bugár 2013 szeptemberében bejelentette, hogy támogatja Hrušovskýt – a KDH tehát elégedett volt. De Bugár is elégedett lehetett – hiszen két hónap múlva pártját felvették az Európai Néppártba. Ám Bugár alábecsülte a helyzetet. Az MKP a megyei választásokon elért, a Most-Hídnál jelentősen jobb eredményén felbuzdulva úgy döntött, saját jelöltet állít az államfőválasztáson.
Egy ideig úgy tűnt, talán Berényi lesz a párt államfőjelöltje, ő azonban inkább a Nagyszombat megyei közgyűlés alelnöki székét részesítette előnyben, így a párt konszenzussal Bárdost választotta. Bugár számára most már nem maradt más, mint reménykedni abban, hogy Bárdost minél kevesebben választják majd pártja szimpatizánsai közül. Egyébként az egykori sajtótitkárából az új magyaregyesítő kerekedik ki.

Kit választanak a magyarok?
De vajon hogyan viselkednek majd a Most-Híd választói március 15-én? A týždeň szerkesztői ellátogattak Dunaszerdahelyre, hogy a legilletékesebbektől érdeklődjenek efelől. A negyvenes Kálmán Roland vállalkozó azt mondja, a Most-Híd választója.
Nem örül a szétválásnak, de a Most-Híd politikája, mint mondja, a magyar–szlovák együttműködés szimpatikusabb a számára. Azt mondja, az embereket nem aszerint ítéli meg, hogy magyar-e vagy szlovák, hanem hogy milyen ember. Az államfőválasztáson azonban Bárdosra szavazna, mivel nála ez identitás kérdése. Úgy véli azonban, sokan nem mennek majd el választani, mivel a politika nem érdekli az embereket.
Ravasz Marián, aki jelenleg a városi önkormányzat Most-Híd frakciójának vezetője, sajnálja, hogy Bugár nem indult az államfőválasztáson. Azt, hogy kire szavaz majd az első fordulóban, nem akarta elárulni, annyit azért elmondott, hogy biztosan nem Bárdos lesz az, mivel szerinte amennyiben bejutna a második fordulóba, esélytelen lenne Ficóval szemben.
Arra a felvetésre, hogy ugyanez érvényes lenne Bugár Bélára is, azt felelte, a Most elnökének szerinte azért mégis nagyobbak lennének az esélyei. Ravaszhoz hasonlóan vélekedik Barak Bálint is, a Parameter.sk hírportál alapítója (a .týždeň szerint). Ő is Most-Híd-szavazó, és a köztársaságielnök-választáson Hrušovskýra szavaz majd. „Számomra magyarként maga a tény, hogy van egy magyar jelölt, nem jelent semmi többletet. Mi több, Bárdos soha semmi érdekeset nem mondott, és az egyedüli kampánya az lesz, hogy magyar. Nekem ez azonban már nem elég” – mondja Barak, aki egyúttal neheztelően hozzáteszi, hogy sok Most-Híd-szavazónak azonban elég lesz ez.
Már a megyei választások is jelezték, az MKP annak ellenére, hogy parlamenten kívüli párt, nem gyöngül, és kész kihasználni a Most-Híd valamennyi hibáját arra, hogy a nagyobb szeletet kanyarintsa le magának a magyar választópolgárok képzeletbeli kalácsából – állítja a lap.
Erre szolgál Bárdos Gyula kampánya is, amely a visszafogottságra tesz, ami meghozhatja a gyümölcsét: akár 8-10 százalékos támogatottság formájában is, ami segíthet az MKP-nak az európai parlamenti választások során is. Úgy tűnik tehát, hogy Bugár Béla és pártja nehéz időknek néznek elébe – vélekedik a .týždeň.

.týždeň nyomán dé, Felvidék.ma

hirdetés
Previous articleMegőrizheti függetlenségét a Konkoly Thege Miklós által alapított csillagvizsgáló
Next articleSchumacher síbalesete – L’Équipe: a „fokozatos ébresztés” állapotában a volt versenyző