Kezdőlap AUTÓVILÁG Opel Crossland X 1.2 Turbo Ultimate: Német-francia frigyből

Opel Crossland X 1.2 Turbo Ultimate: Német-francia frigyből

74
MEGOSZTÁS

Mint autós berkekben ismert, a veszélyzónákat megjárt Opel nemrég összebútorozott a PSA konszernnel. Az ilyen frigyek eredménye törvényszerűen a márkaarculatot megőrző, ám szinte teljesen azonos műszaki alapokra épülő modellek megjelenése. Nos, a rüsselshemieknél az első ilyen termék a Crossland X, amelyet a középső benzinmotorral, automata váltóval és csúcsszereltségben kaptuk meg tesztelésre.

Alaktan

Mivel a márkának van egy még eredeti fejlesztésű Mokkája, az újdonságnak nyilván különböznie kellett tőle. A Crossland X-et tehát lágyabb, harmonikusabb, ha úgy tetszik, nőiesebb fazonúra szabták, megspékelve néhány fantasztikusan eltalált részlettel. Ilyen például a tető és a hátsó lámpák találkozása, amit még hangsúlyosabbá tehet a 2 legmagasabb szinten választható, kombinált színű karosszéria, illetve a csúcsszinten alapáras ezüst tetősínek. Attól is személyautósabb a Crossland X, hogy crossover ide vagy amoda, hasmagassága mindössze 124 mm (Mokka: 143 mm), és egészében is több mint 5 cm-rel alacsonyabb a testvér SUV-nál. Hogy azért mégis legyen benne némi macsóság, vastagon körbeplasztikázták az egészet, elölre-hátra pedig magasra kifutó, effektív „védőlemezeket” telepítettek. Mi pedig, ha mindezt összerakjuk, eljutunk odáig, amit lényegében az opelesek is elismernek: a Crosslandot nem is igazán egy új SUV-nak szánták. Sokkal inkább a Meriva pótlására találták ki, amit egyébként az is bizonyít, hogy ugyanabban a gyárban készül. Egyterűből crossover – ez az egyik új trend, lásd például a Renault Espace átlényegülését…

Belvilág

Ahogy a Crossland kívülről sem a vele közös alapokra épülő Peugeot 2008 kiköpött mása, ugyanúgy a beltere is szuverén. Ezen kívül ízléses és harmonikus, akár a külső. Mutatós a központi műszerblokk, tőle jobbra szép ívek/betétek keretezik a héthüvelykes érintőképernyőt, csinos és áttekinthető a klímapult, esztétikusak a hatszög alakú szélső légbeömlők. A vezető és a jobb egyesre behajózott anyós viszont alighanem még többre értékeli majd az ún. AGR üléseket, amelyek a hátfájdalmak kezelésére szakosodott orvosok és terapeuták tanúsítványával büszkélkednek. Ezen kívül elektromosan vagy mechanikusan állíthatók minden lehetséges irányban, sőt kihúzható combtámaszuk is van, lásd a 8. ábrát. Bajban pedig az OnStar vészhívó és kommunikációs rendszer (17. ábra) jöhet az autó utasainak segítségére, amely már a 2. szinttől alapáras. S ha már a szereltségnél tartunk, e téren a Crossland X annak ellenére áll igen jól, hogy maga az egész autó tkp. rokonszenvesen alacsony árkategóriát képvisel. Oké, tesztverdánk csúcsszerelt volt, de az akkori 20 890 eurós akciós árában benne volt – az automata váltó kívül – a kétfunkciós tempomat, a kétzónás automata légkondi, a gyalogosérzékelő, az ún. head-up kijelző (11. ábra), az automata vészfékező rendszer, a navigáció, a fáradtságjelző, a táblafelismerő rendszer vagy a sávelhagyás-figyelő. Mi több, ezek közül jó néhány már alacsonyabb szinten is szériatartozék. (Itt is feláras volt azonban a felülnézeti képet is adó parkolókamera, a holttérfigyelő, az automata be-és kiparkoló rendszer, valamint a panorámatető.)  Ennyi szép és jó mellett azonban némi kritizálnivaló is akad: aprócska a kesztyűtartó, és bármennyire hihetetlen, de a biztonsági övek magassága nem állítható. Mármint elöl sem…

Az országúton 

Ezt a strófát kezdjük azzal, ami nincs és nem is lehet, ez pedig az összkerékhajtás. Az X betű ellenére sem. Itt már nyilvánvalóbb a PSA-rokonság, ugyanis a Peugeot 2008-asnak sincs, és szinte biztos, hogy a Frankfurtban bemutatkozó harmadik testvér Citroën C-Aircrossnak sem lesz. Tesztautónk háromhengeres turbós benzinmotorja is a PSA polcairól származik: ottani nevén (1.2 PureTech) háromszor egymás után aratott kategóriagyőzelmet az Év motorja nemzetközi versenyben. A Crosslandben 110 és 130 lóerős kivitelben teljesít szolgálatot; tesztautónkat a gyengébbik verzió mozgatta, az egyedül ehhez választható hatfokozatú automata váltóval kombinálva. Utóbbi nem a műfaj csúcsait ostromolja, de érzi a motor erejét, jó időzítésekkel és kellő gyorsasággal vált. Kézi üzemmódja is van, ami játszadozásra, szórakozásra jó ugyan, de a szerkezet automataként minden helyzetben jobban teszi a dolgát. Tény, hogy a fogyasztást kissé megdobja (a kézi váltóhoz képest papíron átlag fél literrel), viszont, mint teszteredményünk is mutatja, 6 liter körüli átlag simán elérhető. A rugózás pont annyira kemény, hogy ne billegjen a magas kasztni, ugyanakkor fekvőrendőrökön sem rázza ki az ember műfogsorát. A kormányzás pedig kimondottan precíz, tökéletesen eltalált rásegítéssel. Úgyhogy végső soron egy tetszetős, minden korszerű technikát felvonultató autó az Opel-PSA házasság első gyermeke. Aki olyannak fogadja el, amilyen, és nem akar tőle annyit, mint amennyit például a terepesített látványelemei mutatnak, maradéktalanul elégedett lesz vele.

Vas Gyula
(A szerző felvételei)

 ADATLAP
Hengerűrtartalom: 1199 cm3
Teljesítmény: 81 kW (110 LE)@5500
Nyomaték:   205 Nm@1500
Sebességváltó: hatfokozatú automata                                             
Legnagyobb sebesség: 187 km/óra    
Gyorsulás 0–100 km/óra: 11,8 s        
Gyári átlagfogyasztás: 5,3 l/100 km
Tesztfogyasztás: 6 l/100 km
CO2-kibocsátás: 121 g/km
H/Sz/M: 4212x1765x1605 mm
Hasmagasság: 124 mm
Csomagtér:  410-520–1255 l
Üzemanyagtartály: 45 l
A modellcsalád induló ára: 14 140 €
A tesztelt típus induló ára: 22 690 €

 

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here