Kezdőlap DUNATÁJ UTÓIRAT, avagy mikor állítanak Komáromban emléktáblát dr. Lipscher Mórnak?

UTÓIRAT, avagy mikor állítanak Komáromban emléktáblát dr. Lipscher Mórnak?

134
MEGOSZTÁS

Obrázok1A fenti remek megemlékezés szerzője a komáromi születésű író és újságíró, Vadász Ferenc (1916-2009), akit még a hetvenes években volt szerencsém személyesen is megismerni, amikor sokadik alkalommal járt szülővárosában, ahol adatokat, információkat gyűjtött Legenda nélkül (Száz partizán és ellenálló története) című, 1975-ben megjelent kötetéhez, amelyben külön fejezetet szentelt a „fekete kutyás ház” tulajdonosa fiának és Salkház Sárának, a mártírhalált halt és később boldoggá avatott szociális nővérnek. A személyes találkozásra a néhai Bihary Mihály révén került sor, akit hazajövetelekor minden alkalommal meglátogatott Vadász Ferenc. Egyébként az írása elején említett nevelőapja, akit Lipscher doktor meggyógyított, Krausz Mór, az Egyetértés Munkásdalárda karnagya volt. Lipscher doktor életéről és munkásságáról méltánytalanul kevés írás és megemlékezés maradt ránk. A cikkben is említett magyar orvostörténeti lexikonban olvasható, az első magyarországi agyműtétet elvégzett jeles sebészről szóló szócikket Mácza Mihály, a Duna Menti Múzeum történésze írta meg. Lipscher Mór 1870 körül született a történelmi Magyarországon a Trencsén megyei Csacán (Čadca). Orvosi oklevelét Budapesten szerezte 1895-ben, ahol 1898 és 1902 között a neves sebészorvos, Herczel Manó asszisztense lett, és ebbéli minőségében Magyarországon 1900-ban elsőként távolított el agydaganatot. Az első műtétre 1900. augusztus 1-jén került sor az akkori Szent István Kórházban, ahol egy 38 éves kocsis, H. Antal fejéből távolított el sikeresen egy agydaganatot, a második műtétjére is ugyanott került sor 1900. augusztus 24-én, amikor K. Pál 38 éves gépkezelő agydaganatát távolította el. Mindkét páciense túlélte a komoly, és Magyarországon addig páratlan műtéti beavatkozást. Lipscher Mór 1902 végén került a komáromi Emberszeretet Városi Közkórház igazgatói székébe, s lett egyidejűleg a sebészeti osztály főorvosa. Megjegyzendő, hogy az akkori kórháznak vele együtt mindössze három orvosa volt, és így – főleg a narkózisban végzett – műtétekhez gyakran igénybe kellett venni a katonakórház orvosainak az együttműködését is. Feljegyezték többek között, hogy már komáromi működésének első évében Lipscher Mór 136, narkózisban végrehajtott műtétet végzett el. A komáromi kórház és sebészeti osztály élén 1902-től az 1935-ben bekövetkezett kényszernyugdíjaztatásáig állt. Szüleim és nagyszüleim korosztályának a tanúsága szerint Lipscher doktor (de orvostársai sem) nem fogadott el soha pénzt, a hippokráteszi esküjét, miszerint a betegeket önzetlenül, legjobb tudása szerint kell gyógyítani, mindhalálig betartotta. Legfeljebb ha néhanapján egy-két gyógyult beteg kacsával, libával kopogtatott Lipscherék lakásának ajtaján hálája és megbecsülése jeleként. Ami pedig a komáromiak háláját illeti, itteni gyógyítása huszonötödik évfordulója alkalmából 1927-ben közadakozásból mellszobrot emeltek neki. Berecz Gyula remekbe készült alkotása a kórház előcsarnokában állt. Tehát Lipscher doktor volt az első és egyedüli komáromi polgár, akinek még életében szobrot emeltek. Ami pedig szobrának a sorsát illeti, a nyilasuralom idején ismeretlen tettes összetörte. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a tettes személyét (maga mondta el megbánt cselekedetét) magam is ismertem. Haláláig Komárom egyik köztiszteletben álló orvosa volt… Ami pedig a sok ezer ember életét megmentő orvos, a magyar orvostudomány kiemelkedő alakjának tragikus sorsát illeti, lemoshatatlan szégyen. S az, hogy az utókor netalán emléktáblát emel neki működésének színhelyén, a komáromi kórházban, csak részben jelentene jóvátételt Lipscher Mór emlékének.

NÉMETH ISTVÁN

DUNATÁJ HETILAP

hirdetés