Kezdőlap vélemény Írásbeli figyelmeztetés az Alkotmánybíróságnak

Írásbeli figyelmeztetés az Alkotmánybíróságnak

46
MEGOSZTÁS

Ignorálás és diszkrimináció egy európai jogállamban?

A hétköznapok embere, polgára ha munkahelyén nem teljesít, azt először szóban, majd írásban figyelmeztetik a jobb helyeken, de nagyon sokszor nem betartva az előbb felsorolt lépcsőfokokat, azonnal megválnak az illetőtől. Tehát bennünket a környezetünk nem kímél. Ennél szerencsésebb helyzetben vannak alkotmánybíráink, akik védelmet élveznek. Én szeretném betartani a játékszabályokat és míg szóbeli figyelmeztetésként értékelem tavalyi alkotmánymenetünket, a múlt hét végit már írásbeli figyelmeztetésnek minősítem. Az Alkotmánybíróság ezt követő cselekvésképtelenségét remélem szankcionálja majd a társadalom…

Ha nem így tesz, akkor a jogállamiság egyik zálogának az intézménye (bármennyire is tiltakoznak majd az érintettek) politikai befolyás alatt marad. A kettős állampolgárság problémája kapcsán – az Alkotmánybíróság mind a mai napig diszkriminációt gyakorol. Erre tanúbizonyságul szolgál az eltelt egy évnyi tétlenség. 2011. szeptember 1-jén a kettős vagy többes állampolgárságért létrehozott petíciós bizottság (a jelenlegi kettős állampolgárságért munkacsoport) szervezett egy megmozdulást Komáromban, ahol a helyszínen legalább négyezer állampolgár fejezte ki ellenérzését az alkotmányban rögzített passzusokkal szemben megalkotott kettős állampolgárságot tiltó „Ficó törvénnyel” kapcsolatban. 2011. szeptember 21-én az elsején megszervezett tüntetés közösségének akaratereje cselekvésre bírta a parlamentben helyet foglaló képviselőket, akik azután beadvánnyal fordultak az Alkotmánybírósághoz. 2012. szeptember 1-jén, egy évvel később az alkotmánymenet végén a kettős állampolgárságért munkacsoport szónokai felszólították az Alkotmánybíróságot, hogy vizsgálja meg a józan ész által egyértelműen alkotmányellenesnek vélt, Smer – SNS kormány által hozott törvényt. Mindezen fenti történések a magát európai jogállamnak tartó Szlovákiát és annak alkotmánybíróságát, belügyminisztériumát, kormányát semmiféle akcióképes cselekvésre nem ösztönözte. Szöszmötölés ugyan volt, történtek bátortalan és ugyanakkor teljesen a közvélemény demokratikus részének kérését figyelmen kívül hagyó javaslatok, de semmi több. Az Alkotmánybíróság egyszerűen ignorálja polgárai akaratát, kérését. Sőt az is megállapítható, hogy jelenleg politikai érdekeket képvisel egy “eurokomform” jogállamban. Elvárható lenne, hogy ha már tagadhatatlanul diszkriminálja az ország területén élő, létszámában meghatározó nemzeti közösséget, akkor legalább tartsa tiszteletben az állam törvényhozásában az ellenzéki oldalon ülő parlamenti honatyák legitim beadványát! Eddig azonban minden jel arra mutat, hogy politikailag állást foglal és nem mindegyik politikai erőt méri azonos mércével. Az ignorálás kéz a kézben jár a diszkriminációval, amely ezt az egész állampolgársági ügyet Európában egyedülállóvá teszi. Amíg 2010 előtt a Szlovákia határain kívül élő szlovák nemzetiségűek, vagy szlovák felmenőkkel rendelkezők probléma nélkül lehettek és lehetnek mind a mai napig kettős vagy többes állampolgárok, addig 2010 után, akik felvették egy másik állam állampolgárságát és azt nem titkolták, elveszítették a szlovák állampolgárságukat, amiről nem akartak lemondani. Vajon miért is tesz különbséget időpontok és emberek között ez a törvény? Talán veszélyesebbek lettek az emberek 2010 után Szlovákiára nézve? Nem hiszem. Vagy lehet, hogy a Szlovákia területén élő adófizető magyarok érzelmi kötődéseinek szimbolikus, közjogi kifejezése minden jogi diszkriminációt elbír, mert mégis veszélyesek a szlovák állam, kormány, vagy Alkotmánybíróság szerint? Remélem, hogy nem így van, és ha az Alkotmánybíróság végre döntést hoz, azt követően az előbbi gyanú, rejtett üzenet, amely egyben az én félelmeimet is erősíti, végre feloldódik.

Samu István
Via Nova ICS

DUNATÁJ HETILAP

hirdetés