Nyilvános levélféle az egészségügyi biztosítóhoz
Emberünk, aki történetesen asszony, levelet kapott az egészségügyi biztosítójától. Ebben felhívják szíves figyelmét, hogy az utóbbi időben már többezer eurójába került a biztosítónak, ezért mérlegelnie kellene, vajon mindazon gyógyszerekre és kivizsgálásokra szüksége-e volt/van, melyeket előírtak számára. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy az érintett több mint húsz éve vállalkozó és hiánytalanul fizeti a biztosítási díjat. Ez alatt az idő alatt, a tavalyi évig a biztosítónak szinte fillérjébe, illetve centjébe sem került, mert nem volt beteges. Érdekes, de annál jellemzőbb módon ez a biztosítót nem zavarta, nem reklamált, hogy önnek kedves ügyfél, ilyen és ilyen megelőző vizsgálatokra van joga, ugyan törődjön már egy kicsit többet az egészségével. Amikor aztán előkelő kifejezéssel élve onkológiai páciens lett, egyszerűbben és közérthetőbben szólva rákos daganatot diagnosztizáltak nála, természetesen kivizsgálások és kezelések egész sorára szorult és szorul jelenleg is. Tekintettel arra, hogy rákot szimulálni nem lehet, s az ilyenkor szokásos kivizsgálások és kezelések csak és kizárólag kezelőorvosi javaslatra történnek, betegünknek a biztosító „ajánlásával” szemben nem sok mérlegelésre van lehetősége. Illetve egy választása mégis van: vagy aláveti magát a fájdalmakkal és mellékhatásokkal járó kezelésnek, vagy megkímélve a biztosítót a kiadásoktól, rájuk hagyományozva az évek során befizetett egészségbiztosítási összeget, szép csendben várja a halált. A dolog pikantériája, hogy mindezt a biztosítónak kéne a leginkább tudnia, hiszen a kezelések összege mellett náluk tételesen szerepelnek az előírt gyógyszerek és kivizsgálások is, amiből ugye teljesen egyértelmű, hogy az illető nem képzelt betegségekkel boldogítja az orvosokat. Érezhetnek azért ilyenkor némi bizonytalanságot az utasítást végrehajtó és a személyre szóló elektronikus levelet megfogalmazó alkalmazottak is, mert a levél végén az a megjegyzés olvasható, hogy nem kell rá válaszolni. Hogy aztán azt, aki ezzel a diagnózissal ilyen levelet kap, pillanatnyi fizikai és lelki állapotától függően miként érinti annak tatalma, azt minden jóérzésű ember elképzelheti. Ezért íródtak és kerültek közzétételre ezek a gondolatok ilyen formában, nem az azt esetleg olvasatlanul papírkosárba hajító biztosítói alkalmazottnak, hanem inkább a sorstársaknak szánva.
„Csak a halott indián a jó indián” – maradt fenn a szállóigévé vált hírhedt mondat, mely állítólag Philip Henry Sheridan, az észak-amerikai polgárháború (1861–1865) hőse, az uniós haderők parancsnokának nevéhez kötődik. Nos, feltehetően az egészségügyi biztosítók filozófiája szerint ezzel szemben csak a makkegészséges ügyfél a jó ügyfél, aki a biztosítónak és a biztosítónál hagyja az általa, vagy utána befizetett összeget, ahelyett, hogy valamely komoly betegséggel terhelné annak kasszáját. S még szomorúbb és egyben felháborítóbb elképzelni, mi történik akkor, ha az ügyfélnek ilyen helyzetben ráadásul tartozása van a biztosítóval szemben…
Ennyit a humánumról.
-nkzs-
DUNATÁJ HETILAP
