Kezdőlap AUTÓVILÁG Komáromi autótesztelő: Dacia Logan MCV 1.5 dCi Arctica: Csúnya egyterűből szép kombi

Komáromi autótesztelő: Dacia Logan MCV 1.5 dCi Arctica: Csúnya egyterűből szép kombi

139
MEGOSZTÁS

02„Jé – ez is?” – rikkantotta egy ismerősöm, amikor meglátta soros tesztautómat. Pár napja ugyanis egy Dacia-márkaszalonban vesézgette az új Stepway-t és Dustert – azt viszont csak most vette észre, hogy az újkori Daciák legcsúnyábbika is megújult. Természetesen a Logan kombiról van szó, amely jórészt csak az MCV rövidítést örökölte az elődjétől… Aminek jelentése változatlanul Multi Convivial Vehicle, szabad fordításban nagyon vidám családi autó. Csúcsverzióban, tehát Arctica szereltségben és az erősebbik dízelmotorral vidámkodtunk vele egy hetet.

Alaktan

Szóval az első Logan MCV tényleg rémes egy autókreatúra volt. Főleg hátulról nyújtott elborzasztó látványt a két ormótlan szekrényajtóval, plusz a lámpák fölötti fekete borzadmányokkal. Erre az sem mentség, hogy tulajdonképpen nem is kombi, hanem egyterű volt, 700 literes világverő csomagtérrel, illetve akár hétszemélyes változatban. Most viszont – egy klasszikus kombi áll előttünk, amelyet ugyan még mindig nem ajánlatos mondjuk a Honda Civic Tourer mellé állítani, de elődjéhez képest maga a tömény esztétikum. Oké, leghátsó oldalablakai hasonlítanak a Dusterére, magyarán picit formátlanok és darabosak, de tényleg ez az egyetlen komolyabb szépészeti kritika. Lett viszont egy szellős, mutatós maszk két krómozott bordával, alatta egy már-már sportosnak ható légnyelő, és az emelkedő övvonal is jól osztja el az üvegezett/bádogozott felületeket. Leghátra pedig került egy tisztességes ajtó, amely felfelé nyílik, ahogy egy kombihoz illik, és kellemesen megdöntött szélvédőben végződik. Ja, és bár továbbra is ott vannak kétoldalt azok a fekete izék, ezúttal végképp nem hatnak zavaróan… A  tetősínek egyedül e szinten alapárasak, a kerekek pedig azért acélfelnisek-dísztárcsásak, mert a könnyűfémesekért még itt is fizetni kéne – jelesül 370 eurót.

Belvilág

Látványként gyönge négyes, tartalmilag erős egy-mínusz a hagyományos iskolai osztályzattal. Vizuálisan ugyanis mindenről változatlanul ordít az olcsóság, pontosabban az arra való törekvés: a kopogós, fröccsöntött műszerfalról, a traktorszerű váltókarról, a kellemetlen érintésű volánról, az ómódi ülésekről. Viszont – csaknem mindenünk megvan, ami a biztonságos és komfortos közlekedéshez kell: komplett elektronikus menetszabályozás, kétfunkciós tempomat, légkondi, fedélzeti számítógép, CD-s/USB-s/Bluetooth-os rádió. Tegyük hozzá, hogy e szinten – a 240 eurós dupla tempomat kivételével – mindezt alapon kínálja az új Logan kombi; továbbá, hogy tesztautónk a listás rádió helyett érintőképernyős (és mindössze 250 euróba kerülő) Media Nav multimédia-központtal volt felszerelve. Benne Kelet-Európa navigációs térképével, viszont CD-lejátszó nélkül; innen az egyes utáni mínusz… Na meg onnan, hogy a már megszokottnak számító tolatóradar sem volt, ám potom 240 euróért azt is lehet rendelni. Ja, még annyit, hogy a duda gombját csak a harmadik kalimpáló bicajos kikerülése közben találtam meg, az indexkar végén. Elhelyezésénél már csak a 60-as évek Zetorjait idéző hangja a rosszabb…

Ami viszont a kombinál oly fontos helykínálatot/rakodókapacitást/pakolhatóságot illeti – piros pontok az egész vonalon. Még akkor is, ha ez az autó már nem kínál 7 ülést: arra ott a Lodgy. A maradék 5 azonban – ómódiság ide vagy amoda – tágas és kényelmes; a hátsó kanapén például simán elfér egy gyerek, sőt picit összehúzódva egy felnőtt is. Ajtórekeszek elül-hátul vannak, pohártartó összesen három, térképzsebek mindkét elülső üléstámlán. Ugyanakkor a fazonfrissítés oltárán fel kellett áldozni 127 liternyi kofferűrtartalmat – ám még így is maradt 573 liter, magyarán nem volt ez egy rossz üzlet. Ezt a traktust egyébként könnyen kezelhető roló takarja, amely a legrosszabb úton sem zörög, ellentétben egy korábban tesztelt, jóval rangosabb verda kalaptartójával. A hangár jobb sarkában nem túl szép látvány a csupaszon virító emelő, viszont legalább nem kell keresgélni.

Az országúton

A másfél literes Renault-dízel 90 lóerős változata ideális választás ehhez az autóhoz. Egyrészt ekkora teljesítmény – még megpakolt kofferrel is – ide bőven elég, másrészt tényleg extrém alacsony a fogyasztás. Még ha nem is 3,8 liter, de a teszt során elért 4,3-at is kollektíve megtapsoltuk. Ezt az eredményt egyébként nagyjából meg is előlegezte a Pozsony–Nagymegyer táv (70 km) után még mindig 1330 kilométer akciórádiuszt mutató számítógép … A váltó csak ötlépcsős, talán éppen ezért hosszúk picit a fokozatai: városban-faluban határeset négyesben, alig valamivel 1000-es fordulatszám felett közlekedni. Országúti maximumnál – pontosabban 100 km/óra környékén – viszont pontosan a nyomatékcsúcson autózunk, és sztrádai 130-nál is csak 2200-at mutat a fordulatszámmérő.  Így aztán tényleg lehet takarékosan autózni, főleg hogy az autó önsúlya is csupán 1165 kiló…

Miről lehetne még itt írni? A motort elfogadhatóan hangszigetelték, a kis turbólyuk könnyen, szinte észrevétlenül átléphető, a menettulajdonságok pedig olyanok, mint egy méteres hátsó túlnyúlású kombié. Magyarán: sportolásra abszolút alkalmatlanok, viszont az elektronikus menetszabályozással kombinálva semmiféle biztonsági kockázatot nem jelentenek. De kérdem én: ki fog ezzel a kombival sportautózni? Pláne 10 megpakolt zöldséges ládával a saroglyában…? Amelyekért mellesleg akár a krumpliföldre is kimehetünk a 14,2 centis hasmagassággal és a robusztus alvázzal…

 

Vas Gyula
(A szerző felvételei)

 

ADATLAP
Hengerűrtartalom:         1461cm3
Teljesítmény: 66 kW (90 LE)/4000min-1
Nyomaték: 220 Nm/1750min-1
Sebességváltó: ötfokozatú kézi
Legnagyobb sebesség: 173 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 12,1 s
Csomagtér: 573–1518 l
Átlagfogyasztás (gyári adat): 3,8 l/100 km
Tesztfogyasztás: 4,3 l/100 km
CO2-kibocsátás: 99 g/km
Ár: 11 290 euró
Az alapmodell ára: 7290 euró

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here