„Ma nemcsak a befejeződő tanévért adunk hálát Istenünknek, hanem azért is, hogy öt egyházmegyéből összegyűjtött minket, hogy ismét egymásra találjunk, megfogjuk egymás kezét, s azt el nem eresztve munkálkodjunk tovább együtt, egymásért” – szögezte le Madarász Róbert, a Patrona Nostra Kht. igazgatója a felvidéki katolikus iskolák hálaadó szentmisével egybekötött tanévzáró ünnepségén, amelyet június 22-én a komáromi Szent Rozália-templomban tartottak meg. A meghitt hangulatú eseményen Közösségünk szolgálatáért díjban részesült e tanintézmények hat alkalmazottja, elismerő oklevélben pedig azok öt kiváló teljesítményt nyújtó diákja.
A rendezvény ünnepi szentmisével kezdődött, amely celebránsa Ft. Lépes Lóránt atya, a felvidéki Mária Rádió igazgatója volt. Mons. Mivel Kiss Róbert kanonok, a Nagyszombati Főegyházmegye magyar hívei püspöki helynöke más halaszthatatlan teendői miatt most személyesen nem tudott jelen lenni, ezért az ő jókívánságait is tolmácsolta, kiemelve: „távollétében is lélkekben erősít minket”. Hálaadásra sarkallt, mint mondta: ilyenkor hálát kell adni a Jóisten kegyelméért és a szülőknek, pedagógusoknak, iskolafenntartóknak is.
Majd így folytatta: „A Teremtő mindenkinek ad valamilyen tálentumot, más-más képességeket. A tanév végén nem az a legfontosabb, hogy milyen érdemjegyek kerülnek a bizonyítványokba, hiszen nem lehet mindenki színjeles, hanem inkább az, hogy azokért mekkora szorgalommal dolgoztak meg a diákok, milyen mértékben kamatoztatták a különböző képességeiket”. Hozzátette: a templomok ajtaja a nyári vakáció alatt is nyitva vannak, akkor is bárki kérheti a Jóisten áldását és segítségét…”.
A szentmise és szentáldozás után a rendezvény a helyi Marianum Egyházi Iskolaközpont Schola Mariana kórusának (vezényelt: Orsovics Yvett karnagy) fellépésével és Wass Albert egyik prózájának részletével kezdődött, majd Madarász Róbert, a felvidéki magyar katolikus oktatási és nevelési intézményeket összefogó Patrona Nostra Kht. igazgatója szólt a jelenlevőkhöz.
„Nem akármilyen helyen adunk ma hálát Istennek! Úgy beszélik, hogy a Duna túlpartjáról kilőtt ágyúgolyók sohasem sértették ezt a templomot, a falai előtt a földre hullottak. Sőt, hajdanán, mikor az Ős Duna számtalan ága szelte darabokra e mocsaras, vizenyős vidéket, a folyóvíz által szállított hordalék egy óriási kősziklának ütközve lerakódott. Így jött létre a Csallóköz és annak termékeny, életet adó termőföldje. A régi komáromiak úgy vélték, hogy éppen alattunk van ez az óriási kőszikla a mélyben, ezért építettek fölé templomot” – mondta el.
Hozzátette: hat évvel ezelőtt, amikor a felvidéki magyar katolikus iskolák létrehozták a Patrona nostra szervezetet, valami hasonló történhetett. „A jövőbe vetett hitünk és tenni akarásunk állt kősziklaként egyházi iskoláink elszigetelődésének útjába, melyet az egyházmegyék újonnan kialakított határai okoztak. Azóta minden évben találkozunk, meghallgatjuk egymás örömeit, gondjait, s ha szükséges, segítő kezet nyújtunk egymásnak. Itt vagyunk egymásnak, egymásért” – vont párhuzamot.
Megelégedettséggel nyugtázta, hogy még itt vagyunk. „Talán most éppen mi következünk a nemzedékek népes sorában, hogy tekintetünket Jézusra függesztve tovább menjünk a csapkodó hullámok, cikázó villámok, sötét fellegek közt is. S ha megtántorodunk, mert esendő az ember, tudom, hogy csak kérnünk kell a történelem urát: „Uram, tarts meg minket!”. S az Úr bizonyosan megtart minket. Segít, hogy ellenálljunk az árnak, korunk mindennapjainak alattomos kísértéseinek, a divatosnak mondott elvtelen megalkuvásoknak, a könnyebb, szélesebb útnak, mely a megsemmisülésbe vezethet”.
Majd leszögezte: ma a csendes kitartást ünnepeljük. „A hétköznapok szelíd hőseinek kitartását, akik úgy tanulnak, úgy dolgoznak, úgy szolgálnak, hogy közben életet adó világot hoznak létre maguk körül. Termőtalajt, melyben megkapaszkodhat az élet, s amelyből kivirágozhat a jövő. Iskolaépítők, iskolákat megtartók és iskolákat megtöltők előtt emeljük meg ma a süvegünket, akik kitartó szeretetükkel viszik a vállukon közösségeink keresztjét”.
Dsida Jenő verssoraival zárta a mondandóját, aki számára talán a legszemléletesebben jeleníti meg közös, cseppet sem egyszerű utunkat, hivatásunkat, reményünket: „Mert az égi útnak elve: kúszva, vérzőn, énekelve,/ portól, sártól piszkosan menni mindig, biztosan…/ S kopjék térdig bár a lábam, tudom, az ég kapujában utólérlek, Krisztusom!”.
Azután átadta a szót dr. Viola Miklósnak, a Szövetség párt Nyitra megyei képviselőjének és parlamenti képviselőjelöltjének, akinek a közbenjárásával megyei anyagi támogatásban is részesült az esemény. Elöljáróban Isten áldását kérte a katolikus tanintézményekben munkálkodók pótolhatatlan tevékenységére.
„Az önök munkája nem csak hasznos, de szinte életbevágóan fontos, mivel a világ olyan hittagadó irányba próbál elmozdulni, amit mi, felvidéki magyar hívők sem nézhetünk tétlenül. Ne engedjük! Fogjunk össze, támogassuk keresztény, keresztyén intézményeinket, és az ilyen alkalmak kapcsán is mutassunk egységet és erőt! A mai nap az egység erejéről tesz tanúbizonyságot… Azt kívánom, hogy az összetartozás és a hit ereje átsegítsen bennünket, egész közösségünket, akár a legnagyobb akadályokon is!” – hangsúlyozta Viola doktor.
Annak fontosságát is hangsúlyozta, hogy „a Felvidéken szétszórodva élő magyar közösségünk felsorakozzon a politikai nemzeti szövetség egysége mellett, mert „ha összefogunk – összetartunk, akkor erősek leszünk, s az egyházak érdekeit is hatékonyabban tudjuk képviselni vagy megvédeni”.
Az aztkövető díjátadás kapcsán Madarász igazgató felkérte a Patrona nostra Kht. elnökségi tagját, Melicher Andreát és dr. Viola Miklóst arra, hogy adják át a Patrona nostra Kht. 2023. évi Közösségünk szolgálatáért díját, vagyis az emlékplakettet, díszoklevelet és virágcsokrot Dobos Beátának (Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont – Szepsi óvónője), Parák László esperesnek (a dunaszerdahelyi MTNY Szent János Egyházi AI iskolalelkésze és tanára), Nagy Zoltánnak (gútai Nagyboldogasszony Egyházi Iskolaközpont gondnoka és az intézmény honlapjának rendszergazdája), Pálffy Zsuzsannának (ipolysági Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola pedagógusa), Oszoli Valériának (Palásthy Pál Egyházi AI – Palást gazdasági vezetője) és csöppet sem utolsó sorban Vas „Bodzsi” Katarínának (komáromi Marianum Egyházi Iskolaközpont pedagógusa, a Bárka bibliai témájú rajzpályázat ötletgazdája és szervezője), aki a könnyeivel küszködve, tapsvihar közepette fogadta a díjat.
Decsi Katalin, a Patrona nostra Kht. elnökségi tagja és Ft. Lépes Lóránt atya, a felvidéki Mária Rádió igazgatója pedig a Patrona nostra Kht. elismerő oklevelében részesített öt nagyszerű teljesítményt nyújtó diákot: Pollák Zsófiát (Komárom), Gazdag Rékát (Palást), Kovács Rékát (Szepsi), Wollent Annát (Ipolyság) és Györe Ádámot (Gúta).
A több mintt szokványos tanévzáró a Himnusz és a Boldogasszony Anyánk… régi magyar himnusz közös eléneklésével zárult. Az ebéd elfogyasztása után a Felvidék több szegletéből érkezett vendégek városnézésen is részt vettek.
Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk
