Ha fagykár nélkül megúszták a telet zöldkerítéseink, az ébredő tavasz idején egy rettentően aktív és nagy károkat okozó kis fenevaddal, a selyemfényű puszpángmollyal kell megküzdeniük (Cydalima perspectalis). Eredetileg ázsiai elterjedésű, nálunk újonnan megjelent kártevőnek mondható, hiszen első példányát 2011-ben észlelték a Csallóközben. Európában elsőként Németországban jelent meg néhány évvel ezelőtt. Nevéből eredően egy selymes fényű lepkefajról van szó, amely közepes termetű, szárnyfesztávolsága 40-45 mm. Mindkét pár szárnya selyemfényű fehér, széles barna szegéllyel, az első pár szárny középtájékán, további barna folton jellegzetes fehér félholddal. Egyes területeken megfigyeltek teljesen barna egyedeket is, de a félhold alakú fehér folt ezeknél is szembetűnő volt. A fejlett hernyó nagyjából 4 cm hosszúságú, sárgászöldes alapszínű, fekete és világossárga sávozással, illetve fekete pöttyökkel, melyekből fehér szőrcsomók állnak ki. A faj az örökzöld puszpáng (Buxus sempervirens) károsítója, ez az egyetlen tápnövénye. Károkat a táplálkozó hernyó okoz. Kezdetben csak hámozgatja a leveleket, azaz csak a levél egyik oldaláról rágják le a levél szöveteit, később teljesen elfogyasztja azokat, akár tarrágást is végezve a puszpángon. A rágáskép, a szövedék és a nagy méretű szemcsés ürülék miatt kártétele nem téveszthető össze más hazai puszpáng-károsítóéval. Eredeti élőhelyén évente 5, vidékünkön általában 3 generációja van. A nőstények csomókban rakják petéiket a levelek fonákjára. A kikelő hernyók a levelek hátoldalán, rejtőzködve élnek, először csak hámozgatják a leveleket, majd a teljes levéllemezt elfogyaszthatják, erős fertőzöttség esetén csak a szárak és levélnyelek maradnak a növényen. A fejlett hernyók bábozódáshoz készülve leveleket gyűjtenek maguk köré, ezeket lazán összeszövik, itt történik a bábozódás, ebből repülnek ki a lepkék. Kiskerti körülmények között általában elegendő a fertőzött növényi részek azonnali eltávolítása és megsemmisítése. Az év folyamán többször is vizsgálni kell a növényeket, mert egészen őszig fertőzhet a faj. Súlyos fertőzés esetén vegyszeres védekezés is indokolttá válhat, ilyen esetben deltametrin, cipermetrin, acetamiprid, metoxifenoxid, diflubenzuron hatóanyagú rovarölő szerek hatásosak lehetnek a faj – és más lepkék – hernyói ellen. Virágzáskor is lehet a gyümölcsfákat metszeni! Gyümölcsfáinkat évente legalább egyszer kell, de akár többször is érdemes metszeni. Ültetéskor, átültetéskor, telepítéskor a gyökérzet nagy része elvész, ilyenkor fontos az ágakat, vesszőket is arányosan megkurtítani. Ha ezt elmulasztjuk, akkor a csökkent gyökérzet nem tudja vízzel ellátni a koronát és a növény kiszárad. Tapasztaltabb kertész a tavaszi rügyfakadás után is metszhet, mert nem dörzsöli le az ilyenkor már erre érzékenyebb rügyeket. Virágzásban metszve még pontosabban tudjuk a termést szabályozni, és állítólag egyes betegségeket is kevésbé terjesztünk a metszőollóval, fűrésszel. A legtöbb tapasztalat a lombos állapotban végzett nyári zöldmetszéshez kell, ilyenkor nehezebb átlátni a növényzetet, viszont ez a növény számára a legkíméletesebb, ekkor gyógyul leggyorsabban a sebzés is. Kertjeinkben el lehet kezdeni a melegigényes zöldségfélék, mint pld. a bab, póréhagyma, mángold, csemegekukorica, kobakosok magvetését a szabadföldbe. Már kiültethetjük a korai fejes káposzta, a karalábé, a kelkáposzta palántáit és elvethetjük a bimbóskel magját is. Most kell elvetni a kúszónövények (hajnalka, tűzbab, egynyári komló, sarkantyúka, szagosbükköny stb.) magjait. Ezek a növények 2-3 méter magasra is felfutnak, ezért kiválóan alkalmasak a terasz árnyékolására és a lugasok befuttatására. Gyors növekedésükhöz bőséges víz- és tápanyagellátásra van szükségük! Ültessük át cserepes virágainkat! Cserepes szobanövények átültetésének is most van az optimális ideje. A cserepéből kinőtt növényt emeljük ki, a földet óvatosan rázzuk le a gyökerekről és az elhalt, valamint túlságosan megvastagodott gyökérágyakat vágjuk le. A növény föld feletti részéről is távolítsuk el az elhalt ágakat és leveleket, szükség esetén most metsszük meg a szobahárs, a mályvarózsa hajtásait és ültessük át a növényt kissé nagyobb cserépbe, friss, tápdús és a növény igényeinek megfelelő kémhatású (lúgos vagy közömbös) földbe.
-la-
DUNATÁJ HETILAP 14/2016
