HAZA RÉGIÓ Komáromi megemlékezés: Belenyugszunk a sorsunkba vagy kiutat keresünk?

Komáromi megemlékezés: Belenyugszunk a sorsunkba vagy kiutat keresünk?

532
hirdetés

Egymás után három komáromi helyszínen emlékezhettünk októbet 6-án az aradi vértanúkra és a komáromi vár hőseire – előbb a szabadságharcosok katolikus temetőben tavaly felújított emlékoszlopánál, majd Klapka György honvédtábornok szobránál, végül az 1849-es vértanúk parkbeli emlékoszlopánál. A Csemadok Komáromi Városi Alapszervezete, valamint a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület által szervezett hagyományos megemlékezés fő szónoka Bese László történész, a Selye János Egyetem oktatója volt.

Gyülekező a Klapka téren

A helyi katolikus temető 10-es parcelláján, a Farkas és Bartakovics család kezdeményezésére tavaly felújított emlékoszlopnál vette kezdetét a komáromi megemlékezés-sorozat. Miután Naňo Nimród „selyés“ gimnazista elmondta Ady Endre Október 6. című versét, Farkas Adrianna emlékezett az 1848/49-es magyar szabadságharc hőseire.

Farkas Adrianna a temetőben is megemlékezett az 1848/49-es magyar szabadságharc hőseiről

Azután a jelenlevők koszorúkat, virágokat és mécseseket helyeztek el az emlékoszlopnál, Kiss Róbert kanonok, a Nagyszombati Főegyházmegye általános helynöke pedig közös imára kérte a jelenlevőket, majd áldását adta a hajdani helytállókra. Végül a résztvevők elénekelték a Himnuszt.

Kiss Róbert atya közös imára kérte a temetőben jelenlevőket

A Klapka téri rendezvényen a Concordia Vegyeskar, Stubendek István karnagy vezényletével teremtette meg a nemzeti gyász és helytállás napjához méltó hangulatot. A Szózat elhangzása után Naňo Nimród versmondása következett.

A Concordia Vegyeskar, Stubendek István karnagy vezényletével

Bajnok Éva könyvtáros, a Csemadok Komáromi Alapszervezete elnökségi tagjaként köszöntötte a jelenlevőket, köztük a Klapka-szobornál később koszorúkat elhelyező civil szervezetek, kulturális és oktatási intézmények, valamint a Szövetség párt képviselőit. Hangsúlyozta: példát vehetünk az 1848/49-es helytálló hősöktől. Azután átadta a szót a megemlékezés fő szónokának, Bese László történésznek, a Selye János Egyetem oktatójának.

Naňo Nimród „selyés“ gimnazista Ady Endre Október 6. című versét mondta el
A szónok múltidéző beszédében kifejtette, hogy az 1848-49-es magyar szabadságharc leverését követően megkezdődött a felelősök felkutatása. Schwarzenber miniszterelnök utasítására, Ferenc József jóváhagyásával hadbíróság elé állították azokat az egykori császári főtiszteket, akik a megelőző másfél esztendőben a magyar szabadságharc oldalára álltak.

A felelősségre vonással Magyarország akkori teljhatalmú katonai parancsnokát, Haynau táborszernagyot bízták meg, aki nem ismert kegyelmet, ha lázadókról volt szó. A honvédtisztek elleni perek ítéletét szeptember 26-án hozták meg, míg végrehajtásukra csak a komáromi fegyverletétel után, október 6-án hajnalban került sor Aradon.

Bajnok Éva: „Példát vehetünk az 1848/49-es helytálló hősöktől…”

Majd tiszteletteljesen emlékeztetett a kivégzett honvédtisztek névsorára. „Lőpor és golyó általi halállal halt: Lázár Vilmos ezredes, Dessewffy Arisztid tábornok, Kiss Ernő tábornok és Schweidel József tábornok. Kötél általi halállal halt: Poeltenberg Ernő tábornok, Török Ignác tábornok, Lahner György tábornok, Knezič Károly tábornok, Nagysándor József tábornok, gróf Leiningen-Westenburg Károly tábornok, Aulich Lajos tábornok, Damjanich János tábornok és gróf Vécsey Károly tábornok”. Hangsúlyozta: az Aradon kivégzett főtiszteken kívül nemzetünk első felelős miniszterelnökét, Batthyány Lajos grófot ugyanezen a napon Pesten érte utol a győztesek bosszúja.

„Emlékezünk továbbá a többi mártírra és üldözöttre, akik a megtorlások áldozatává váltak, vagy kényszerűleg el kellett hagyniuk hazájukat.”
Viola Miklós doktor, a Szövetség egyik országos elnökségi tagja is jelen volt
Úgy gondolja, hogy „október 6. számunkra a veszteség, a vereség és a reménytelenség szimbóluma. Megannyi veszteség emberi életekben, vereség a nemzet szabadságharcában és a polgári átalakulás folyamatában. Reménytelenség egy elcsendesülő Európában, ahol már nincs tér a további ellenállásra, miközben a zsarnokok erejük teljében tort ülnek a legyőzötteken”. Hozzáfűzte: akkoriban több honvéd zászlóalj zászlótemetési alkalmat tartott, ahol egy közös búcsú keretében, együtt égették el a zászlókat, melyek alatt harcoltak. „Az ügy, amiért életüket is feláldozták volna, minden akaratuk és elszántságuk ellenére elbukott.”
Bese László történész, a Selye János Egyetem oktatója

Állítása szerint „a kezdet és a vég Teremtőnk kezében van: de ameddig áll ez a világ, másnap új hajnal virrad. A tegnap győzteseinek előbb-utóbb számot kell adniuk tetteikről”.

Ezen állítása bizonyítékaként rámutatott Haynau sorsára, ugyanis „a bresciai hiénát” Bécsben díszpolgárrá avattak, de az európai körútja során, Londonban és Brüsszelben is utolérte őt a népharag… „A következő években pedig az is kiderült, hogy bosszúval és kegyetlenséggel nem lehet egy országot irányítani, még kevésbé építeni.”

A komáromi szekeresgazdák díszöltözékben koszorúztak

Majd feltette a kérdést:

Miből meríthet hát erőt a közösség, mely vereséget szenvedett?”.

Válaszából kiderült, hogy „Komáromban, de talán szerte a hazában is, keresve sem találhatnánk jobb példát Klapka tábornoknál…A művelt és világlátott Klapka a reménytelenség közepette a saját, józan iránytűjét követte: kitartott, ameddig lehetett, s elérte azt, ami még reálisan elérhető volt. Mentette a várvédőket és sok más honfitársát, maga pedig angliai emigrációba kényszerült. Ottani letelepedése után újra fel kellett építenie életét, de ott is a magyar szabadság ügyéért munkálkodott, várva a lehetőségre, amelynek eljövetelében töretlenül bízott. Végül a kiegyezés után térhetett haza, s szolgálhatta tovább szeretett hazáját”.

A Klapka téri koszorúzás egyik pillanata

„Klapka 1849 őszén az elkerülhetetlen vereségben egy megoldandó feladatot látott: megtette a hazáért mindazt, amit az aradi vértanúk már nem tehettek meg. A veszteségek – ahogy egy ember életének – úgy a nemzet életének is részei. Akik viszont itt maradnak, dönthetnek: belenyugszanak, reményt vesztenek vagy reális kiutat keresnek…Tisztelet a hősöknek, éljen a haza!” – zárta beszédét Becse László.

A Felvidéki Értékőrzők és a Kárpátia Sport PT „motorjai”

A Himnusz közös eléneklése előtt a komáromi és a járás más településeiről érkezett jelenlevők, köztük a város vezetői, valamint több civil szervezet, oktatási és kulturális intézmény, párt képviselői megkoszorúzták Klapka György szobrát.

Téglás Gergely: „Hiszem, hogy jó magyar vagyok…”

Azután az Anglia parkban található, hajdani komáromi várvédő hősöknek 19 éve emléket állító oszlophoz vonultak az emlékezők. Ugyanis a komáromi vár két hős kapitánya is az áldozatok közé tartozik. Török Ignác honvéd vezérőrnagy, hadimérnök volt a második, akivel a hóhér kötele végzett, Lenkey János huszárszázados pedig felsőbb parancs nélkül, saját elhatározásából állt át a szabadságharc oldalára. 1849. március 15-én tábornokká léptették elő és a komáromi várőrség parancsnokává nevezték ki. Ő is az aradi vértanúk perének egyik vádlottja volt, aki egyes leírások szerint elborult elmével végzett magával az aradi várbörtönben, míg mások azt állították, hogy miután az elfertőződött sebei sem okozták a halálát, agyonütötték őt.

Danis Dorián A madár fiaikhoz című verset mondta el

Az újabb helyszínen két gimnazista: Téglás Gergely, a Kis Kata zenekar Magyarnak lenni című dalát adta elő, Danis Dorián pedig Tompa Mihály A madár fiaikhoz című versét mondta el. Azután Farkas Adrianna gimnáziumi tanár, a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület elnökségi tagja szólt a közösen emlékezőkhöz.

Farkas Adrianna gimnáziumi tanár, a „Jókai Egyesület” elnökségi tagja

A rövid múltidézés után kijelentette:

„Évszázados tanulság lett: a szabadságért hozott áldozatot a nemzet megőrzi emlékezetében…“.

Arra is emlékeztetett, hogy ezt az emlékoszlopot Szénássy Zoltán, egykori gimnáziumi tanár, a „Jókai Egyesület“ tiszteletbeli elnöke kezdeményezésére, közel két évtizeddel ezelőtt, közadakozásból állította az egyesületük.

Sorakozó az Anglia parkban levő emlékoszlopnál

Idézte a Tanár Úr szavait, amelyek az emlékoszlop alapzatának letételekor hangzottak el: „Legyen ez az emlékmű szimbóluma a szülőföld szeretetének és a nemzet nagyjai iránti hála érzetének! Mert nem az a nép van legyőzve, melynek az országát veszik el, hanem az, melynek a hitét vették el“.

Koszorúzás a parkbeli emlékoszlopnál

A megemlékezés az emlékoszlop megkoszorúzásával, mécsesek elhelyezésével és a Himnusz újbóli eléneklésével zárult, amit a Komáromban egykor főhadnagyként szolgáló Egressy Béni zenésített meg.

A megemlékezések egyes helyszínein a Himnuszt is elénekeltük

Nagy-Miskó Ildikó, ma7.sk

hirdetés