Kezdőlap DUNATÁJ A billentyűk örökifjú mágusa: Hanzsér Árpád

A billentyűk örökifjú mágusa: Hanzsér Árpád

152
MEGOSZTÁS

Hetvenéves lesz Komárom egyik legidősebb zenésze

Hanzsér ÁrpádAz elmúlt napokban a komáromi Rév – Magyar Kultúra Házában az évente megrendezendő zenésztalálkozó zajlott le nagy sikerrel. A találkozó főszervezője Dluhos József, alias Donky volt, célja pedig az idősebb, még aktív zenészek közös örömzenélése. Az idei sikeres találkozón több mint kétszázan vettek részt, s jó volt látni, hogy örültek egymás sikeres szerepléseinek. A találkozó késő éjszakáig eltartott, s ezen nagy sikerrel fellépett dzsessz összeállításával Hanzsér Árpád, Komárom egyik közismert zenésze, a város egyik legidősebb billentyűse.

Árpit évtizedek óta ismerem, zenéjével mindenütt ott van, ahol igény van rá, hiszen mindig örömet akar szerezni a hallgatóinak. Mivel megtudtam, hogy hamarosan betölti a hetvenet, egy beszélgetés során felkértem, áruljon el néhány érdekes mozzanatot az életéből, hogy azokat megoszthassam az olvasókkal.
– Immár 58 éve foglalkozom zenével. Ötéves voltam, amikor megkaptam az első harmonikámat, s elkezdtem rajta játszani. A családban vannak zenei hagyományok, közeli rokonom, Hanzsér Zoltán közismert zenész volt. A zenélést (zongorán és harmonikán) a komáromi zenedében, majd a budapesti Zeneakadémián tanultam. Sajnos a budapesti tanulmányaimat nem fejeztem be. 1972-ben komáromi fiúkból megalakult a Modifik zenei formáció, az énekesünk a ma is aktív Cseku Csernyanszky Rudolf volt. Komáromban és vidékén zenéltünk nagy sikerrel, 19 európai országban léptünk fel, s számos énekest kísértünk akkoriban a Szlovák Rádió magyar adásában. Itt mindig billentyűs voltam, s a legjobb tudásom szerint szólaltattam meg hangszeremet. Sok jótékonysági gyermeknapi hangversenyünk volt, a víztorony mellett adományokat gyűjtöttünk az óvodák és nyugdíjasotthonok számára. 1988-ban különböző okok miatt megszűnt a zenekarunk, s mindenki elindult a saját útján. Az én utam a pozsonyi Csipsz elnevezésű zenekarba vezetett, itt ismét sokat tanultam, egészen 1994-ig koncerteztünk együtt. 1994 óta a saját utamat járom, sokat zenéltem itthon és külföldön, főleg Belgiumban, Hollandiában és Ausztriában öregbítettem Komárom hírnevét. 2002-ben zenei együttműködésre hívott meg Boráros Imre, jelenleg már Kossuth-díjas színművészünk. Különböző önálló prózai, zenei összeállításokkal nagy sikerrel szerepeltünk hazai tájainkon kívül Amerikában és Kanadában is. Boráros Imrével napjainkban is kapcsolatban vagyok, miután monodrámákra szakosodott és ebben a zenei munkatársa vagyok. Számomra a legemlékezetesebb az Esterházy János személyéhez kapcsolódó monodrámája volt, sokat dolgoztam itt a zenei összeállításokkal. Jelenleg Csáky Pál Hit és hűség című monodrámáját adjuk elő bel- és külföldön nagy sikerrel. Beszélgetésünk végén azt is megkérdeztem Hanzsér Árpádtól, mit jelent számára a zene?
– A zene az életem, az elmúlt évtizedek során sok örömet szerzett nekem, de úgy gondolom, én is örömet szereztem a hallgatóknak. A zene a hobbim és a munkám is. Még ennyi év után is naponta gyakorolom az aktuális zeneszámokat, havonta 100-200 órát. Úgy négyszáz dallamot, dalt fejből tudok, kotta nélkül. Komáromban is zenéltem különböző helyeken és jelenleg is egy patinás komáromi vendéglőben szolgáltatom az élő zenét szombatonként szép sikerrel.
– S a közelgő 70-éves jubileumod kapcsán mit kívánsz magadnak?
– Azt, hogy még sokáig tudjak zenélni, örömet szerezni a zenén keresztül az embereknek. Közelgő életjubileuma alkalmából a rajongói és tisztelői nevében azt kívánom Hanzsér Árpádnak, hogy még sokáig szerezzen zenéjével örömet hallgatóságának, tisztelőinek.

Dr. Bende István

DUNATÁJ HETILAP 51-52/2015