Kezdőlap vélemény Gyula for president!

Gyula for president!

126
MEGOSZTÁS

Őszintén örülök annak, hogy végre az elnökválasztáson is van kire szavazni! Nem kell újra és újra szinte megerőszakolnom magam, hogy el kell mennem, szavaznom kell, hiszen ez elsődleges polgári kötelesség, hogy így tudok beleszólni a közügyek menetébe stb… Mert ugye, ha én nem szavazok, szavaz helyettem más, és abban általában nem sok a köszönet. A gond eddig azzal volt, hogy nem igazán volt kire szavazni. Voltak jelöltek, de engem nem tudtak megszólítani, mert egyik sem az én világom volt. Eddig mindig csupán azért “kellett” szavazni, hogy a legnagyobb rosszat elkerüljük. Jó választás nem volt. Most viszont van!
Ezt nem (csak) azért mondom, mert MKP-s vagyok és elhivatott a magyar közösség és az etnikai politizálás iránt, de azért is, mert egyszerű polgárként, mezei választóként is végre van egy olyan jelölt, akire nyugodt szívvel és örömmel szavazok! Bárdos Gyuláról van szó, aki szerintem kellő tapasztalattal bír és politikusként is kellőképpen higgadt, megfontolt, hiszen a legdurvább “testvérharc” idején is megtartotta méltóságát, józan rálátását a történésekre, mert jól tudja, hogy a felégetett hidakat nagyon nehéz újjáépíteni, a közösségi érdekképviselet pedig messze túlmutat holmi szűkkeblű személyeskedésen. Percemberek szánalmas viaskodásán, a környezetük és a közösség megosztásán, a viszonyok elmérgesítésén anyagiak, posztok vagy politikai előmenetel reményében.
Gyula azt nyilatkozta, hogy nem a jelölt személye a fontos. Szerintem viszont az is nagyon fontos! Vége van ugyanis annak a végtelenségig lebutított politikai sémának, hogy elég a nemzeti színekben pompázó logót bárkinek a homlokodra nyalni és az illető bármilyen bársonyszéket simán megkaparinthat. Eljött a kifinomult politikai sakkjátszma ideje. Itt már kevés megszokásból kultúrházazni, párton belül lobbizni, immár vízió, szakmai tartalom, naprakészség, kreativitás és mediális jelenlét is kell a sikerhez! Nem elég kitűzni a kokárdát és hébe-hóba koszorúzni. Gyuszi olyan ember, aki képes értelmesen és tartalmasan megnyilatkozni, mellőzve a felesleges pátoszt, a túlzott affektálást és tiszteletben tartja az ellenfelet is. Nem mással foglalkozik, hanem az ügy érdekében a széles körben elfogadható megoldást keresi.
Az elnökválasztás és Gyula jelölése kapcsán számos elemzést, jegyzetet olvastam és eddig nem találkoztam Bárdost elmarasztaló véleménnyel. Az MKP jó taktikai húzásának ítélik meg a saját jelölt indítását az elemzők, ami komoly politikai tőkét kovácsolhat a pártnak, növelheti népszerűségét, erősítheti elfogadottságát, koalíciós potenciálját a szlovák jobbközép-liberális térfélen.
Érdekes az is, hogy a Smer a hétvégi kongresszusára ígérte, hogy bejelenti a jelöltje személyét, mégsem tette. Fico kivár. Vélhetően azért, mert nem biztos magában. Vacilál. Azzal érvel, hogy ők tartalommal kívánják megtölteni a jelölt kampányát ellentétben az ellenzék jelöltjeivel, akiknek egyetlen célja van, mégpedig legyőzni a Smert. De szerintem ez csak porhintés, az időhúzás igazi oka az, hogy a kormányfő nem tudja eldönteni, hogy bevállalja-e a megmérettetést vagy nem! Az az érzésem, hogy végül úgy dönt majd, hogy nem száll be a versenybe, mert nem biztos a győzelmében, és ezúttal nem a párt, hanem ő maga méretteti meg magát. Egy esetleges fiaskó, a személyes nimbuszát rombolná le. Ezért inkább Paškát, a pártbeli mágnás vetélytársát áldozza be, vagy harcba küldi a kissé szürke, ám külföldön elismert Lajčákot. Így viszont biztosan lesz második forduló és az MKP nem vádolható azzal, hogy tovább forgácsolja a népi platform és a jobbközép, polgári blokk jelöltjei esélyeit.
Az egyik hídas ismerősöm az MKP szemére is vetette egyik facebookos kommentjében a párt különutas taktikáját. Szerinte folytatódik a Smer hatsó fertályának a nyalása. Az elmúlt időszak összeborulását ez a tény csak igazolja. Sajnos megint a jobbközép segít a Smernek. Kezdem megszokni. Eddig az idézet. Szerintem meg pont mi magyarok nem igazán szeretnénk összebútorozni olyan párttal, amelynek a feje a megyei elnökjelölt-választás finisében felháborítónak tartotta azt az opciót, hogy Nagyszombat megyét esetleg magyar ispán irányítaná. Jóérzésű MKP-s ezért biztos nem igyekszik tolni sem a Smer, sem más sovinizmusba hajló kijelentéseket tevő és ilyen elvek mentén cselevő párt szekerét! Nyilván minden pártban vannak tévelygők, nagy tagszámú néppártként az MKP-ben is vannak mindenféle emberek és a régióbeli politikai alkuk elég cifrák tudnak lenni, de a fősodor biztosan nem ez! Sokaknak viszont pont a Híddal van baja, mert olyanokat is soraiba fogadott, akik nem feltétlenül magyarbarátok, és olykor a politikailag korrekt beszéd jegyében a vezetői északon is és délen is az aktuális auditórium ízlésvilágához idomítják mondandójukat.
MKP-s jelöltre azért van szükség, hogy maximalizálja a magyar szavazatokat. Szlovák jelöltekre a magyar választó nem szívesen szavaz! Az előzmények és a keserű tapasztalatok tudatában bolond is lenne, ha ezt tenné! Hiszen nekünk szinte minden szlovák párt “gancelál”, ha tétje van a dolognak mindegyik a vérünket akarja. Lásd a komáromi megye jobbközép megfúrását és a korábbi nagy magyarellenes összefogást Nyitra megyében…
Én tehát tényleg őszintén örülök annak, hogy végre nem rossz, rosszabb és még rosszabb jelölt közül kell majd választanom. Legalábbis első nekifutásra. A második fordulóban pedig jöhet a nagy Smerverés! Feltéve, ha a jobbközép-liberális térfél kishercegei megint nem balhéznak össze…
Leegyszerűsítve a dolgot, a rideg számítás helyett végre a szívünkkel szavazhatunk! Egy igazán jó jelöltre, ami a korábbi felhozatalt tekintve önmagában is öröm, de ezen túl van még egy, ennél is fontosabb hozadéka a dolognak. Mégpedig az, hogy egy sikeres MKP-s elnökválasztási kampány átlendítheti a pártot az 5%-os küszöbön, ami a Híd érdeke is, mert az MKP nélkül nincs kormányváltás!
Hajrá, Gyula!

Králik Róbert

hirdetés