Kezdőlap DUNATÁJ Érsekléltől a Rákoshegyi villáig

Érsekléltől a Rákoshegyi villáig

160
MEGOSZTÁS

Obrázok1Irodalmunk korábban egyik méltatlanul elfeledett, napjainkban azonban szerencsére újra felfedezett különös alakja Erdős Renée (1879-1956) író, színműíró, költő és újságíró, akinek költészete nagy hatással volt Ady Endrére, prózája pedig Bródy Sándorra. Az irodalomtörténetben betöltött helyét elsősorban azzal vívta ki, hogy műveiben elsőként adott hangot a nők szerelmi vágyának, s tette ezt olyan korban, amikor még csak a tartózkodó női báj megéneklése volt általánosan elfogadott. Másodsorban ő volt az első női írónk, aki képes volt az írásaiból eltartani magát és családját.

A nagy tehetséggel megáldott írónő a ma már lakatlan és Nagykeszihez tartozó Érseklélen született 1879. május 7-én egy nagy szegénységben élő ortodox zsidó család hetedik gyermekeként, akit Ehrental Regina néven anyakönyveztek. A népes család nem sokáig tengette életét a településen, mert hamarosan Győrszigetre költözött, ahol a kis Regina gyermekkorát töltötte. Iskolai tanulmányait Győrben kezdte, ahol Apa Benedek bencés tanár, aki irodalomra, francia és német nyelvre tanította, hamar felfigyelt kibontakozó tehetségére. Első verseivel A Hét költőjeként indult, tizennyolc éves korában a Győri Hírlapban is publikált. A fővárosban élő bátyját követve Budapesten beiratkozott a színművészeti akadémiára, de irodalmi sikerei mindinkább az írás felé irányították. 1897-től már Erdős Renée név alatt jelentek meg versei és írásai, amelyekért Ady is lelkesedett, s egyik róla szóló méltatásában „zseniális poétalány”-ként köszöntötte. 1899-ben jelent meg első verseskötete Leányálmok címmel, amelyre többekObrázok2között Eötvös Károly is felfigyelt, aki felkarolta a fiatal tehetséget. Az ezredfordulóra tehető újságírói pályafutásának a kezdete is. Előbb az Egyetértés, majd Az Újság című lap munkatársa lett, s ez utóbbinak a bécsi, római és firenzei tudósítójaként dolgozott. Erdős Renée 1909-ben áttért a katolikus vallásra. A Kisfaludy Irodalmi Társaság 1910-ben tagjává fogadta. Életének ebben a szakaszában ismerkedett meg a pályája csúcsán álló Bródy Sándorral, akihez hosszú időn át meghitt érzelmi szálak fűzték. Bródyhoz, aki akkor már családos ember volt, ám nem vetette meg a szebbik nemet, Erdős 1902-ben ilyen verssorokat írt: „Ha küldelek százszor/Százszor visszavárlak/Amikor gyűlöllek/Akkor is kivánlak.” Szenvedélyes szerelemmel és mélységes gyűlölettel váltakozó viharos kapcsolatuk három évig tartott, s végül tragikus szakítással végződött. Bródy ugyanis öngyilkosságot kísérelt meg. Erdős „megúszta” a szakítást egy idegösszeroppanással. Miután testileg-lelkileg rendbejött, Olaszországba távozott, ahol hosszabb ideig egy zárdában élt. Olaszországban került közelebbi viszonyba Fülep Lajos művészettörténésszel, akivel később házasságra lépett. Ám ismét a boldogtalanság évei következtek, s 1918 tavaszán, amikor az írónő második lánygyermekét várta, Fülep végleg elköltözött hazulról. A két gyermekével magára maradt anya a szülés után trombózist és tüdőembóliát kapott, amely majdnem az életébe került. Három hónapig nyomta az ágyat és egy évig alig tudott járni. Ezt követően jelentkezett első regényeivel, amelyek nagy vitát váltottak ki. 1925-ben ismét Olaszországba utazott egy időre, majd egy évvel később hozzáment nálánál tíz évvel fiatalabb titkárához, Lőfler Arthurhoz. A nagy Obrázok3példányszámban megjelenő regényeiből befolyt honoráriumból nemcsak tisztességesen megélt a család, de megtakarított pénzéből 1927-ben Rákoshegyen egy takaros villát vásárolt és odaköltöztek. Hiába tért át a katolikus hitre, a fokozódó zsidóüldöztetéstől ez sem mentette meg, s 1938-tól nem jelenhettek meg regényei. A család 1944-ig Rákoshegyen élt, amikor el kellett hagynia otthonát. Hiába kérte levélben Serédi Jusztinián hercegprímást, hogy legalább a katolikus hitre áttért zsidókért emelje fel a szavát, mindez nem segített. Férje is elhagyta, majd Slachta Margit bújtatta, aki albérletet szerzett neki Budapesten. A háború után sem jelenhettek meg regényei, így igen szerény körülmények között, elhagyatottan tengette életét egészen 1956. július 9-én bekövetkezett haláláig. Ha Budapesten járunk, a Rákoshegyen (XVII. kerület, Báthory utca 31. szám) ma is megtekinthetjük az 1895-ben épült villát, amely egy kiállítóteremnek és helytörténeti gyűjteménynek ad otthont, s a tetőtérben az Erdős Renée-emlékszobát. Ez utóbbiban azonban személyes tárgyait, bútorait ne keressük, mert azok nem maradtak fent. A rendszerváltozás óta viszont sorra megjelennek regényei. Életében több mint ötven kötete jelent meg, főbb művei között tartják számon a János tanítvány című színművét, a Santerra bíboros, Nagy sikoly, Brüsszeli csipke és a Lavinia Tarsini házassága című regényét. Réz Bálint álnéven jelent meg továbbá a Lysias és a Sába királynője. Írógéppel írt emlékirata kiadatlan maradt.

(németh)

DUNATÁJ HETILAP

hirdetés