Kezdőlap DUNATÁJ Elsősegély nyelvi akadályokkal

Elsősegély nyelvi akadályokkal

524
MEGOSZTÁS

Erősen elgondolkodtató…

Kedves olvasónk, a komáromi Kinczer László küldte el érdekes tartalmú levelét szerkesztőségünkbe:

Egy ma reggel (múlt héten szombaton) 6 óra 29 perckor megtörtént esetet szeretnék a figyelmükbe ajánlani. Munkába menet, Komáromban a Szabadság és a Tapolcsányi utca sarkán egy földön ülő fiatalemberre lettem figyelmes. Őszintén bevallom, először azt gondoltam hogy ittas és csak „pihenőt” tart, folytattam az utamat a munkahelyemre, ami mintegy 150 méterre van az említett helytől. Pár percen belül megérkezett a fiam, aki azt kérdezte, hogy láttam-e a sarkon egy fekvő férfit.
Mondtam, hogy akkor még nem feküdt, és azonnal kihajtottunk az utca sarkára. Ekkor már görcsbe rándulva fetrengett a földön. Ekkor – megfontolatlanul és idegességemben – a 112-es segélyhívó számon magyarul kértem segítséget, mire közölték velem, hogy nem értik, mit mondok, mondjam szlovákul. Megismételtem a kérésemet szlovákul, mire közölték, hogy kapcsolnak egy további számot, ahol újból elismételhetem a keresemet. Idegességemben ismét magyarul kezdtem beszélni, természetesen itt ismét arra figyelmeztettek, hogy beszéljek szlovákul. Megdöbbenve, gondolkodóba estem, hogy egy -8 oC fokban a földön  fetrengő emberről van-e szó, vagy az én szlovák nyelvismeretemről? A telefonbeszélgetés 4 perc 6 másodpercig tartott és közben egy rendőr járőrkocsi megállás nélkül elhajtott melletünk, ami biztosan cinizmusnak számíthatna. Pár perc múlva megérkezett a mentő és a rendőrkocsi is, feltételezem, hogy az utóbbi már utasításra. A fentieket annak fényében írom, hogy alig egy héttel korábban – a fent említett helytől légvonalban alig 500-600 méterre –, hasonló, ám halálos kimenetelű eset történt egy hajléktalannal. Vajon kinek a feladata lenne intézkedni, hogy a sürgősségi telefonszolgálatoknál mindig legyen valaki, aki a kisebbség nyelvét beszéli?

Tisztelettel
Kincer László

 

DUNATÁJ HETILAP 4/2019

hirdetés