Egy évtizede nem született döntés
elkövet a gútai legelőtulajdonosok
kárpótlása érdekében
A gútai közös legelők tulajdonjogának visszaszerzéséért folytatott harc még 1992-ben elkezdődött. A közös képviselők a földeket a Helyi Úrbéri Egyesület Gúta, mint jogi személy nevében kérték vissza megközelítőleg 480 ha nagyságban. Csakhogy a 229/1991 T.t. számú, a földtulajdoni viszonyok rendezéséről szóló törvény a jogi személyekre nem vonatkozik. Ezért ez a kezdeményezés kudarcra volt ítélve. 2004-ben már mint magánszemélyek adták be kárpótlási igényüket a gútaiak. A gond az, hogy az 503/2003 T.t. számú, a földtulajdon visszaadásáról szóló törvény azokat a földterületeket adhatja vissza, amelyekre a földtulajdonosoknak tulajdonlapjuk van. Ennek ellenére dr. Szabó Olga vállalta, hogy a jelentős értéket képviselő földterületet jogi úton visszaperli azok tulajdonosának. Az alábbiakban őt kérdezzük az ügy menetéről.
* Nem egyszerű feladatot vállalt magára… – Vállaltam, mert férjem révén felerészben én is gútai vagyok. Tudni kell, hogy a gútaiaknak nem volt a közös legelőkről saját nevükre szóló tulajdonlapjuk, mert a telekkönyvben vezetett tulajdonos a Gútai Közlegelők Társasága, mint jogi személy volt. Jogi személyek tulajdonának visszaadására ez a törvény sem vonatkozik. Megítélésem szerint a legelőket a 181/1995 T.t. számú, a földtársaságokról szóló törvény szerint kellett volna az újonnan megalapított földtársaság tulajdonába visszaigényelni. Sajnos, ez nem történt meg, így a földek visszaadását nem hagyhatja jóvá sem a földhivatal, sem a bíróság. Amikor a fentieket közöltem a tulajdonosok képviselőivel, egy részük nem hitt nekem. Felkerestek más ügyvédet is, hogy a jogi képviseletre felkérjék. A vesztésre álló ügyet azonban, mely csak kiadással jár, nem vállalta senki. Mivel nagyszigeti „menyecske” vagyok, becsületből elvállaltam a résztvevő személyek képviseletét. Úgy véltem, hogy ha a földeket nem is, de némi anyagi elégtételt kérhetek a bíróságtól az emberi jogok megsértése miatt. Mivel ez az eljárás 2004 óta folyik, így joggal feltételeztem, hogy történhettek felesleges halasztgatások, aktatologatások. A másik ok, amiért jogsértésre gondolhattam, az SZK Legfelső Bíróságának határozata volt, miszerint a bírósági eljárás során a Polgári perrendtartás módosítása után a résztvevők nem voltak képviselve, mert a közös képviselőknek a törvénymódosítás alapján erre nem volt jogosítványuk, egyikük sem volt ügyvéd. A kerületi bíróság azonban ezt a tényt nem vette figyelembe, csak a közös képviselőknek kézbesítette ki az idézéseket is, és az ügyben hozott döntést is. Ezzel megvonta a résztvevőktől a lehetőséget, hogy ügyükben eljárjanak, így jogorvoslattal sem élhettek. Szerintem ez az igazságos bírósági eljáráshoz való jog megsértése.
* Az érintettek közül valószínűleg többen már meg is haltak. – Ez így van. Amikor ki akarták kézbesíteni a határozatot, rendre jöttek vissza a levelek a bíróságra. A jogosult személyek közül időközben többen elhunytak, de ezt a bíróságnak nem jelentette senki. Ebben az állapotban volt az ügy, amikor a résztvevők egy részének képviseletét elvállaltam.
* Egyedül birkózott meg az adatgyűjtéssel? – A Gútai Városi Hivatal dolgozói, Horváth Árpád polgármester és barátaim voltak segítségemre az elhunyt személyek felkutatásánál és abban is, hogy a jogosult személyek, illetve azok leszármazottai megbízhassanak képviseletükkel. A 179 érintett mintegy fele azonban a bíróság felszólítására sem volt hajlandó ügyvédet fogadni, ezért a bíróság úgy döntött, hogy engem nevez ki mindannyiuk képviselőjének. Ugyanezzel a határozattal kizárta az ügyből azokat a személyeket, akik az ügy első, földhivatali szakaszában haltak meg, így a fellebbviteli eljárásnak nem lehettek résztvevői. Ez ellen a határozat ellen két fellebbezést nyújtottam be a SZK Legfelső Bíróságára. Egyet a saját nevemben, ügyben eljáró ügyvédként, a másikat a kizárt személyek örököseinek képviselőjeként. Meggyőződésem, hogy mindenkinek joga van olyan ügyvédet választani, aki szerinte az ügyét a legjobban képviseli majd. Az ügyvédválasztás bizalmi kérdés, senkire sem szeretném ráerőszakolni magam. A másik fellebbezésben arra mutattam rá, hogy a földhivatal által kiadott határozatban az elhunyt személyek neve szerepel, mert a földhivatal nem vette magának a fáradságot, hogy ellenőrizze, a jogosult személyek élnek-e még. Igaz, az elhunytak hozzátartozói, megbízott képviselői sem értesítették a földhivatalt az elhalálozás tényéről. Így történhetett meg, hogy a földhivatal határozata elleni fellebbezésben elhunyt személyek is szerepeltek résztvevőként.
* Hosszadalmasnak tűnik az eljárás… – Az ügy elhúzódása és a jogosult személyek igazságos bírósági eljáráshoz való jogának megsértése miatt panaszt nyújtottam be a kerületi bíróság elnökéhez. Leírtam, hogy az ügynek 33 elhunyt résztvevője van, a többiek pedig nem élhettek a bírósági eljárás során jogaikkal. Megdöbbentett a válasz: semmilyen jogsértés és semmiféle fölösleges aktatologatás nem történt. Nagyot nyeltem, és kidolgoztam a következő panaszt. Ezúttal a SZK Alkotmánybíróságához fordultam az élő résztvevők nevében. Az alkotmánybíróság elutasította a panaszomat a közös képviselők passzivitására való hivatkozással. Ez az indoklás igencsak gyenge lábakon áll, mert a közös képviselőknek a Polgári perrendtartás módosítása után nem volt mit keresniük a bíróságon, hiszen nem voltak ügyvédek, így a képviselésre a törvény szerint alkalmatlanok voltak. Mivel ezt a kerületi bíróság figyelmen kívül hagyta, a résztvevők nem élhettek jogaikkal. Az Alkotmánybíróság szerint nem történt indokolatlan időhúzás sem, hiszen az ügy a földhivatalban is megközelítőleg 5 évig, és a bíróságokon is 5 évig volt. Helytelenítem, hogy két részre bontották az eljárás idejét, mert ugyanarról az eljárásról van szó mind a bíróságokon, mind a földhivatalban. Megírtam hát a következő panaszt, ezúttal az Emberjogi Bíróságra Strasbourgba. Döntés még nem született. Szeretnék az örökösök nevében is panasszal élni. Úgy vélem, az ő esetükben is történt jogsértés. Tudatosítani kell azonban a tényt, hogy azáltal, hogy nem értesítették a bíróságot hozzátartozójuk haláláról, az anyagi elégtétel nyújtásának esélyei is csökkentek, ám látok reményt a sikerre annak ellenére, hogy az Alkotmánybíróságon a statisztikák szerint csak minden tizedik panasz eredményes, az emberjogi bíróságon pedig ez az arány lényegesen rosszabb.
* Mit tehetnek most a gútai legelőtulajdonosok, illetve azok leszármazottai? – Továbbra is szükségem van az általam képviselt személyek és hozzátartozóik együttműködésére. Nem szívesen beszélek róla, de halandók vagyunk mindannyian. Amennyiben megtörténne az elkerülhetetlen, kérem szíveskedjenek nekem elküldeni megbízóm halotti anyakönyvi kivonatát és az örökösök köréről szóló igazolást, amit a közjegyző ad ki. Ennek alapján készítem el a meghatalmazást az örökösök részére, akik dönthetnek arról, kívánnak-e az ügyben továbbra is részt venni, vagy visszavonják kárpótlási kérelmüket.
* Sokan belefásultak, pedig kiadásaik nincsenek, hiszen ön anyagi ellenszolgáltatás nélkül dolgozik. –Több mint 11 esztendeje folyik a harc a gútai legelőkért. Megértem, hogy vannak olyanok, akik már belefáradtak a küzdelembe. Szeretném őket tájékoztatni arról, hogy kárpótlási kérelmüket visszavonhatják, azzal nem ártanak a többi résztvevőnek. Tétlenségükkel azonban igen. Döntsék el, mit akarnak: vagy fogadjanak ügyvédet, vagy vonják vissza a kérelmüket. Azzal, hogy nem reagálnak a bírósági felszólításokra, a per további elhúzódását idézik elő. Mivel ez a halogatás nem a bíróság hibájából történik, csökkentik a többiek esélyét a per elhúzódása miatti anyagi elégtételre. Véleményem szerint még mindig van esély arra, hogy mindenki részesüljön felmenői hagyatékából.
*Köszönjük a tájékoztatást.
DUNATÁJ HETILAP 7/2016
