HAZA KULTÚRA A Levél Kedvesemnek-tábor résztvevői az idén is megBOKROSodtak

A Levél Kedvesemnek-tábor résztvevői az idén is megBOKROSodtak

484
hirdetés

Mi a közös a Dunaszerdahelyen élő, pozsonypüspöki alapiskolában tanuló kamaszban, a komáromi Selye János Egyetem hallgatójaként Ipolypásztóra hazautazgató srácban, a füleki gyökerekkel rendelkező, nyitrai egyetemistában, valamint a helembai származású, Budapesten családot alapított fitnessedzőben és másokban? Az, hogy mindnyájan szívesen publikálják a műveiket a komáromi székhelyű Levél Kedvesemnek ifjúsági lapban, amely az ifiken kívül az örökifjú olvasókhoz is szól. Az Izsa melletti, vadregényes Bokrospusztán május 3-4-én másodízben megrendezett táborban személyesen is megismerkedhettek egymással…

A zárónapon közös emlékfotó is készült

A tábort szervező Saláth Richárd főszerkesztőtől megtudtam, hogy annak egyik célja a kapcsolatépítés – a lap szerzőinek és szerkesztőinek személyes megismerkedése egymással, a másik célja pedig e tollforgatók szakmai fejlődésének biztosítása.

A mentortrió: Saláth Richárd, Kalmár Csaba és ifj. Batta György

„Pénteken Kovács Sindy Lili és Bystron Karina előadása hangzott el A szmájlik evolúciója és az Írói babérokra tör a mesterséges intelligencia? címmel. Az előbbi az idősebb és ifjabb korosztály hangulatjelekkel történő jelenkori kommunikációjáról, a másik pedig a mesterséges intelligencia térhódításáról szólt. Kihagyhatatlan volt a hangulatos helyi tanyamúzeum megtekintése is. Továbbá az első kötetük megjelenése előtt elbeszélgettünk Ollé Katával és Kiss Gáborral.

„Szombaton pedig a kollégám, Kalmár Csaba Írás, szépírás, trendek címmel tartott szakmai előadást. Majd a műhelymunka során az általunk megadott nyolc téma közül mindenki kiválaszthatott egyet, s arról verset vagy prózai művet írt. Azok elemzésébe Csabán kívül a másik mentortársam, ifj. Batta György is szívesen besegített”

– mondta el programjuk részleteit a bokrosi panzió hangulatos udvarán.

Önfeledt műhelymunka a mentorokkal

Örvendetesnek tartja azt, hogy az idén a tavalyinál több, vagyis másfél tucat táborozóval foglalkozhattak, akik számára önköltséges volt a kétnapos együttlét.

„Mivel a tavalyi táborunknak csupa pozitív visszhangja volt, ezért az idei folytatás mellett döntöttünk.

A korábban személyesen megismert tollforgatók közé újak is érkeztek nem csak a Komáromi járásból, hanem más járásokból, sőt, még Budapestről is.

Mivel közel félszázan publikálnak a lapunkban, reméljük, hogy a jövő évi táborban még többen leszünk. A táborozókkal arról is elbeszélgettünk, hogy mi mindennel szeretnék majd színesíteni a következő összejöveteleinket” – fejtette ki.

Egy kis bolondozás mindig belefér…!

Azt is elárulta, hogy mivel a Levél Kedvesemnek lap jövőre jubilál, akkor közös antológiában szeretnék megjelentetni az eddigi legsikeresebb írásokat.

„Először 1998-től 2003-ig készítettük a lapot, majd ha hozzáadjuk a 2021-ben történt újraindulástól számított további öt évet, akkor elmondhatjuk, hogy 2025-ben 10 évesek leszünk. Tíz év legjobb írásainkból állítanánk össze a tervezett antológiánk tartalmát, amely kiadásához várjuk a jószándékú szponzorok jelentkezését!” – árulta el. Hozzátette: minden támogatásnak nagyon örülnek, s ezúton is köszönik a komáromi Alba gyógyszertár ajándékcsomagjait, amelyekkel a távozásuk előtt kedveskedtek a táborozóknak.

Véleményeztek és folytatásra sarkalltak a mentorok

Szombaton érdeklődve hallgattam végig a táborozók friss írásait, amelyek felolvasása után a három mentor őszinte szavakkal értékelte a lapba kívánkozó műveket. Kedvem támadt mikrofonvégre kapni néhányukat, hogy röviden mutatkozzanak be az olvasóinknak, és véleményezzék a közös tartalmas hétvégét.

Jobbról az első Bóna Friderika, aki szintén nyilatkozott a Ma7-nek

A 23 éves Bóna Friderika Fülekről érkezett a táborba, s elmondta, hogy a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem magyar-angol-szlovák tolmács-fordító szakának végzős hallgatója.

„Alapiskolásként verseket írtam, aztán áttértem a prózai művek írására, mert úgy éreztem, hogy azokban jobban ki tudok teljesedni. A tavalyi táborban is részt vettem, s most jó volt viszontlátni az akkor megismert tollforgatókat. Mi már otthonosabban mozogtunk az „újoncoknál”, de velük is szívesen megismerkedtünk. A gyakorlati feladat során a visszhangot személyesítettem meg, elmélkedő-filozofikus stílusban. Nekem nagy kihívást jelentett az, hogy a megadott témák egyikében, egy éjszaka alatt kigondoljak, majd megírjak egy művet, de örülök annak, hogy ez sikerült. Egyébként három évvel ezelőtt Amoda címmel megjelent egy kisregényem, amit remélhetőleg az idén egy prózaválogatásom kiadása követ”

– hangzott válasza.

Jandosek Alena éppen felolvasta az új művét…

A helembai származású, 42 éves Jandosek Alena a házassága kapcsán tizenhat évvel ezelőtt költözött Budapestre, ahol később úgy döntött, hogy a monoton hivatali munkát fitnessedzői és életvezetési tanácsadói munkakörre cseréli. Közben verseket ír, és újabban már a prózaírással is kacérkodik.

„Bár Budapest tele van irodalmi táborokkal, mégis szívesebben jöttem ebbe, amelynek a nagyvárosiaknál sokkal családiasabb légköre van. Nagyon jó társaság verődött össze Bokroson, ahol a házigazda Sámsonék szintén nagyon kedvesen viszonyultak hozzánk, és finomakat is sütöttek-főztek nekünk. Azt is e tábor nagy előnyének tartom, hogy a résztvevői több korosztályt, különféle szemléletmódot és ízlésvilágot képviseltek, mégis fesztelenül beszélgettünk egymással. Én verseket kiskoromtól írok, s bár már több hónapja tervezgettem, végül itt született meg az első prózai szárnypróbálgatásom, ami pozitív fogadtatásra talált. Ezentúl mindkét műfaj terén igyekszem csiszolódni, s mivel most alaposan feltöltődtem, az itteni élmények, inspirációk is folytatásra sarkallnak” – magyarázta.

A legifjabb idei táborozó a 14 éves Bittera Sophie Iman volt, aki ugyan Dunaszerdahelyen él, mégsem valamelyik helyi, hanem a pozsonypüspöki alapiskola és óvoda nyolcadikos tanulója.

„Korábban versírással próbálkoztam, majd 12 évesen áttértem a prózaírásra, ami közelebb áll hozzám. A rövidebb történetek után már hosszabb novellákat is írok, engedem szárnyalni a fantáziámat. Először jöttem el ebbe a táborba, ahol szívesen hallgattam meg mások írásait, illetve odafigyeltem az eszköztárukra, nyelvezetükre, s azokból, valamint a lapszerkesztők által mondott véleményekből is tanultam. Az előadások is érdekesek voltak. Jövőre is szívesen visszatérnék!” – felelte kérdéseimre a korosztályától jóval érettebb gondolkodású irodalmárpalánta.

Riedly Miklós Kristóf a kevés fiú résztvevő egyike volt

Az SJE Ipolypásztóról származó, másodéves hallgatója, Riedly Miklós Kristóf saját bevallása szerint prózai műveket és filmkritikákat szeret írni. Valószínűleg él majd az egyik mentor ajánlatával, hogy helyi tudósítóként dolgozzon be egy regionális hetilapba.

„Sajnos, a tavalyi táborba nem tudtam eljönni, s előre csak arról értesültem, hogy Bokroson majd több korosztályt képviselünk. Mi tagadás, itt csupa kellemes meglepetés ért, pozitív tapasztalatokat szereztem, s a korkülönbségek sem érződtek, jól összebarátkoztunk. Megmutattuk a munkáinkat egymásnak, s kíváncsian hallgattuk meg a többiek véleményét.

„Emellett új szakmai ismeretekkel is gazdagodtam, amelyekből majd később is meríthetek. Mivel jó kis csapat kovácsolódott össze, nagyon várom a közös folytatást, a további hasonló alkalmakat”

– nyilatkozta a Ma7-nek a 21 éves fiatalember.

A többi tehetséget pedig majd a következő táborban kérem meg egy-egy villáminterjúra, mert azt ők is megérdemelnék. Addig pedig olvasgassuk a munkáikat a Levél Kedvesemnek oldalain!

A Levél Kedvesemnek lap több számát lehetett olvasgatni a táborban

Nagy-Miskó Ildikó, muzsa.sk

hirdetés