„Gúta régi szokása Pünkösdkor a vámkerék állítás, úgy az évben is a gútai ifjúság több helyen állított fel vámkereket. ( a vámkerék áll egy hosszú fenyőből, hozzá tolnak egy vékonyabb fenyőt ennek végéhez kereket tesznek egy nagy topolja jegenye ágat a kerék után hozzáerősítenek melyen többszínű szalagok zsebkendők és itallal telt üvegek vannak)” – írta a Csallóközi Hírlap, 1927. június 12-én megjelent lapszáma. Egy hasonlót készítettek el május 14-én is a sortáncjárók, a malomnál.
A régi szokás szerint pünkösd szombatján szokott elkészülni, a legények beszereztek egy hosszú egyenes jegenyefát (a későbbiekben fenyőt), melyet bevittek a vendéglő udvarára, és a virágokkal, szalagokkal, boros üveggel feldíszített kocsikereket rögzítettek a végére. A fenyő végére frissen vágott jegenyefa lombot tűztek. Az így elkészült vámkereket a fogadó udvarán felállították. – olvasható a Csemadok honlapján.
A vámkerék állítás Gútán szorosan összefügg a sortáncjárással, már csak azért is, mert mindkettő pünkösdi hagyomány. A régmúlt időkben a vámkeréknek külön funkciója volt, a sortánc végeztével a táncosokat itt várta a csősz és a szervezők. A legénybíró elmondott egy köszöntőt, és táncra perdültek a fiatalok. A csősz a táncoló párok közül kiválasztott egyet és azzal vádolta meg őket, hogy a tilosban jártak, vagyis „lehemperegték a búzát”.
A legényt a vámkerékhez láncolták, a párja pedig pénzért kiválthatta. Miután kiváltotta a lány a fiút folytathatták a párok a táncot, a csősz közben hozta a következő áldozatait a vámkerékhez. Az összegyűlt pénzből kifizették a zenészcigányokat, akik a sortáncjárás alatt húzták a nótát. A vámkerék általában az aratási, ún. Kaszavásárig állt, melyet a vásár napján zeneszó mellett döntöttek le.
A sortáncjárás a 19. századból ránk maradt hagyomány, a 20. század elején több községben is járták, a II. világháború és a jogfosztottság idején nem szervezték meg, Csemadok az 1950-es évektől felelevenítette a hagyományt, a vámkerék állítás hagyománya azonban„elfelejtődött”. Csak az 1990-es évek végétől állítottak újra vámkereket, a helyi fiataloknak, illetve a helyi néprajzkutatónak köszönhetően.
Vadkerti Neszméri Csilla, dunataj.sk
