Kezdőlap DUNATÁJ Törékeny csodák

Törékeny csodák

49
MEGOSZTÁS

TOJÁSOKA tojás, mint az élet kialakulásának egyik szimbóluma, évezredek óta foglalkoztatja az embereket. Csodálatot vált ki, miként lesz egy apró gömböcskéből élőlény, s csaknem minden kultúrában ugyanazt a jelentést hordozza, a születés, az újjászületés titkát. S mint különleges jelentéssel felruházott tárgyat, sokféle díszítés, megmunkálás illeti. Van festett, batikolt, karcolt és faragott, egészen különleges modern, sőt, porcelánból készült is, hogy a híres Faberge-tojások számos utánzatát már ne is említsük. Kremmer Dezső pedig szép példája nemcsak annak, hogy az ember csodálatos dolgokra képes, hanem az újjászületés témájához kapcsolódva egyben annak is, hogy ha a sors egy ajtót bezár előttünk, akkor általában kinyit egy másikat. Hogy aztán mi az előttünk becsapott ajtó miatti elkeseredettségünkben észrevesszük-e a feltáruló másikat és belépünk-e rajta, az már tőlünk függ. Kremmer belépett, s így számára a tojás valóban az újjászületés szimbólumává vált.

Kremmer Dezső Törékeny csodák című kiállítása március 6-án, egy hónappal húsvét előtt nyílt meg a Duna Menti Múzeum Zichy-palotabeli kiállítótermében. A húsvét közeledte azért fontos a kiállítás témáját illetően, mert ezek a törékeny csodák történetesen tojások, melyek a húsvét jelképei is. A megnyitó közönségét a múzeum igazgatója, Csütörtöky József mérnök, kandidátus üdvözölte, aki megköszönte Grassl Ferdinándnak Kalmár Zsuzsa zongorakíséretében előadott szép énekszámát, majd köszöntötte a kiállító Kremmer Dezsőt és családját. Ezt követően a Bény községből érkezett Záhorsky Teréz egy verset adott elő, melynek szerzője, Kocka Katalin lényegében Kremmer Dezső betegségét, reményvesztettségét, majd azt a hihetetlen lelkierőt foglalta költeménybe, mellyel új értelmet adott
életének és megalkotta „az új életnek reménységét” a kiállításon bemutatott „törékeny csodákat”. Majd dr. Gál Ida, a kiállítás kurátora mutatta be és nyitotta meg a kiállítást. Mint bevezetőjében elmondta, „a mostani kiállításnak csak az egyik apropója a húsvét közeledte, melynek egyik legfontosabb jelképe a tojás. A másik a művészet, az anyagTOJ2 művészi megmunkálása. A húsvéti tojást a különböző népek sokféleképpen díszítették. Már a honfoglaló magyarok sírleletei között is találunk pirosra festett tojást, méghozzá nem véletlenül, hiszen a tojásdíszítés szokása egészen az ókorig nyúlik vissza. De a hagyomány a kereszténység elterjedése után is egészen napjainkig fennmaradt. S habár a véletlen úgy hozta, hogy a kiállításon látható csodálatos alkotások elkészítőjének éppen ez a szokás adta a kezdeti impulzust későbbi alkotói tevékenységéhez, gyakran hangoztatja, hogy ő nem húsvéti tojásokat készít, hanem dísztárgyakat. A tojás, pontosabban a tojás héja számára olyan anyag, hangsúlyozta a kiállítás kurátora, mint más alkotónak a kő, vagy a fa. Kremmer olyan ember, aki a sors csapását pozitív dologra tudta változtatni. A Párkányhoz közeli Ebeden született, ma családjával Bényben él. Hosszú évekig gépészként dolgozott a párkányi papírgyárban, majd miután egy súlyos agyérkatasztrófa után fél teste lebénult, egyik napról a másikra teljesen megváltozott az élete. Hosszú ideig tartott a lábadozás, amíg újra megtanulta használni végtagjait. Rokkantnyugdíjba került, s a tevékeny, dolgos mindennapokhoz szokott embernek hirtelen temérdek szabadideje TOJ3lett. Szerencsére nem fogadta el passzívan a megváltozott helyzetet. Nem esett letargiába, hanem új értelmet keresett az életének. Több mindennel próbálkozott, vett egy gravírozókészletet is, amellyel először üveget gravírozott, ám ez nem elégítette ki. Majd húsvétra készülődve  eszébe jutott, hogy a kifújt tojásokat megpróbálja gravírozókészülékkel díszíteni. Ennek már öt éve. A kezdeti egyszerű mintákból fokozatosan kifejlesztett egy saját technikát, egyedi formavilágot. Nem tartja magát művésznek, hanem tojásfaragónak, a tojás szerelmesének. Tény, hogy a tojáshéjban olyan alapanyagot talált, amelyből kivitelezheti a sokszor hihetetlenül finom, csipkeszerű vagy nagyon modern „tojáskisplasztikáit”. Szárnyalni engedi fantáziáját, minden darab egyedi, új eljárásokkal is kisérletezik, tojásait Swarovski gyémánttal diszíti, s miután megismerkedett egy restaurátorral, megtanulta tőle az aranyozás technikáját, amit néhány tojáson alkalmazott. Ritkán fordul elő, hogy előre megtervezi, hogy fog kinézni a kész alkotás, többnyire munka közben alakul a minta, a pillanatnyi hangulata határozza meg a végeredményt. Leggyakrabban kacsa- és libatojással dolgozik, de gyűjteményében található faragott fürj-, tyúk-, emu- és strucctojás is. Tojásait már több szlovákiai és magyarországi kiállításon is megcsodálhatták az érdeklődők. Munkáival nagy siker aratott az Alsókubínban évente megrendezett versenyen is, ahol díjakat nyert a saját kategóriájában és elnyerte a verseny fődíját” – fejezte be Kremmer Dezső bemutatását Gál Ida. Végezetül pedig az idén hatvanadik életévét betöltő Kremmer Dezsőnek az elkövetkező évekre jó egészséget, sok sikert és boldogságot, valamint töretlen alkotókedvet kívánt, hogy még nagyon sok ilyen csodálatos alkotás kerüljön ki a kezei közül a saját és mindnyájunk örömére. A nem mindennapi kiállítás megtekintését mindenkinek őszintén ajánlom.

-nkzs-
(Németh István felvételei)

DUNATÁJ HETILAP

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here