Kezdőlap RÉGIÓ A komáromi Jókai Mór Alapiskolában kíváncsiskodtam

A komáromi Jókai Mór Alapiskolában kíváncsiskodtam

39
MEGOSZTÁS

„Csak az tudja, hogy meddig mentünk, aki azt látja, hogy honnan indultunk el”

(Jókai Mór)

Iskola1Az iskola fennállásának 60. évfordulója alkalmából készült – Évkönyv, Jókai Mór Alapiskola 2005-2015 Komárom c. – 185 oldalas kiadványt indítják annak összeállítói a fenti idézettel. Mint az intézmény 40 éven át volt pedagógusa nagy érdeklődéssel lapoztam át az Évkönyvet. Örömmel tölt el, hogy az abban közölt, gondosan elkészített írások sokrétű, gazdag tevékenységről számolnak be.

Örömömbe azonban üröm is vegyül, mert felmerült bennem a kérdés: vajon hány emberhez jut el ez a (s egyáltalán egy-egy ilyen) kiadvány? És jöttek a további kérdések: ha az iskoláról, mint „olyanról”, az ott folyó sokrétű tevékenységről alig ír – szól a (ma mindenható) média, ha nincs rendszeres tájékoztatás (ha az csak véletlenszerű), csoda-e, ha a közvélemény úgy ítéli meg az „iskolát”, a pedagógust „ahogy”? Kellő információk hiányában a rohanó mai ember – tisztelet a kivételnek – egyszerűen általánosít: hajlamos az iskolát, mint olyat szükséges rossznak elkönyvelni. Sőt senkitől sem irigyel jobban semmit, mint a pedagógustól – az annak regenerálódását szolgáló – „hosszú” nyári szünidőt. Ilyen gondolatokkal mentem a 61. életévét taposó Jókai Mór Alapiskolába, s tettem fel néhány kérdést az iskola igazgatónőjének, Mátyás Katalinnak.

Tisztelt igazgatónő (jó néhány évig dolgoztunk együtt), kedves Katika! Hány emberhez, kikhez jut el ez a gazdag 10 évről beszámoló évkönyv?

– Leginkább a szakmabeliekhez: a helyi alap- és középiskolák pedagógusaihoz, az egyetemen oktatókhoz, a város vezetéséhez és az érdeklődő szülőkhöz.

Nagy kár, hogy a nagy nyilvánossághoz nem jut el. Állítom, ha az irigykedők valós képet kapnának a mai iskoláról, megváltozna a véleményük – folytatom én a gondolatsort.

Idézet az Évkönyvből: „Profilunkat a művészeti irányultság jellemezte; jellemzi. Ezt támasztja alá az énekkarok működésének évtizedes tradíciója, a kiemelkedő szintű képzőművészeti nevelés, az anyanyelvi oktatáson belül az országos és nemzetközi sikereket hozó vers- és prózamondás, illetve a táncoktatás. Ez teszi iskolánkat egyedivé.” A továbbiakban többek között így fogalmaz az Évkönyv. „Erősségeink: az egész napos, iskolaotthonos foglalkozás, a gyermekközpontúság, a sokszínű szakköri tevékenység.”

Kérlek Katalin, szólj a felsoroltak mibenlétéről; kezdjük az iskolaotthonos foglalkozással.

A program nagy előnye, hogy az iskola, a pedagógusok átvállalják a tanulók másnapi tanításra való felkészítését, amely komoly tehermentesítést jelent a szülőknek. A programot a rendkívül fontos, alapozó szakaszban – az 1. és 2. osztályban – alkalmazzuk. A kisdiákok nálunk nem visznek haza tanulnivalót; az iskolatáskát is csupán a hétvégeken kell hazavinniük. A gyerekek a tanítás utáni szabadidőt a családnak, ill. a kedvteléseiknek szentelhetik. A mi kisdiákjaink számára nem „mumus” az iskola. Ők örömmel jönnek iskolába. A 3. és 4. osztályban már nagyobb hangsúlyt kap az egyéni – de még (a napközis) nevelő által irányított felkészülés. A gyerekeket fokozatosan így szoktatjuk a felső tagozaton (5-9. osztály) már elengedhetetlenül szükséges önálló tanulásra.

A szakkörök széles skáláját kínáljuk fel tanulóinknak. A tehetségfejlesztést tudatos, egyénre szabott felkészítő munkával végzik a kollégák. Tanulóinkat úgy a minisztérium, mint a kerületi hivatal és az SZMPSZ által meghirdetett valamennyi versenyre felkészítjük. Gyermekeink mind a tanulmányi, mind a sport- és kulturális megmérettetések során szépen teljesítenek. Így a tanulmányi versenyeken elért eredményeink alapján több alkalommal is a nyitrai kerület második legeredményesebb magyar iskolája lettünk.

Tudom, a versenyek zöme a tanév második felében lesz, de miben és milyen eredményekkel mérettek meg tanulóitok már az első félévben?

Arról, ami már lezajlott, azonnal kézhez kapom a kimutatást. (Ezúton is elnézést kérek úgy a versenyzőktől, mint az őket felkészítő pedagógusoktól, hogy helyszűke miatt, csak a dobogósok, s ha pedig nincsen dobogós, a legjobb eredményt elérő versenyző és felkészítője nevét közlöm.)

  • Magyar nyelv – Bendegúz nyelvész (regionális verseny): Annuš Emese – 1. hely; felkészítő tanár (ft.) Skuta Szilvia; Németh Levente – 2. hely, Szoboszlai Dorka 1. hely (ft.) Čermák Zsuzsa; Obert Lara – 2. hely, Mátyási Rajmond – 3. hely; (ft.) Tóth Árpád; Fekete Lujza – 1. hely, Juhász Luca – 2. hely, Stirber Bianka – 3. hely (ft.) Juhász Mónika; Vörös Virág – 1. hely (ft.) Rablanszká Zuzana; Gyuricsek Szilárd – 1.hely, Beke Bálint – 2. hely, Beke Zsolt – 1. hely, Vovčok Laura – 2. hely, Földes Nikolett – 3. hely (ft.) Ibolya Jolán.
  • Szép magyar beszéd (járási és kerületi forduló): Fekete Lujza – 2. hely (ft.) Juhász Mónika; Farkas Fanny (járási forduló) 3. hely, (ft.) Čermák Zsuzsa.
  • Szlovák nyelv – Šaliansky Maťko (mesemondó verseny) a szlovák és magyar tannyelvű alapiskolások közös megmérettetése (járási forduló) – Stirber Bianka – 1. hely (ft.) Pok István
  • Rajz – Feszty kép – II. kategória; Czirfusz Gabriella – 2. hely; III. kategória : Száraz Barbara I. hely (ft.) Jókai Éva; Hóember témakör: 3 díjazott (ft. Bécsi Mónika)
  • Technika (járási forduló): Németh Csaba – 4. hely (ft.) Vörös Hajnalka
  • Testnevelés – (járási hosszútávú váltó) – 5×800 m – 5. hely (ft.) Nagy Erika; 10x1000m Németh Csaba, Rehák László, Vajkai Miklós, Eigel Armando, Lakatos Áron, Viczencz Péter, Tanka Tamás, Ponty Ádám, Beke Zsolt – 1. hely (ft.) Németh Lajos
  • Futsal – Fábik Balázs, Farkas Csaba, Lakatos Áron, Szépe Ádám, Beke Zsolt, Ponty Ádám, Hegedűs Alexander, Eigel Armando, Beke Bálint, Kurčik Dávid – 2. hely (ft.) Németh Lajos

Természetesen – mondja az igazgatónő – a versenyekre való felkészülés mellett nagy súlyt helyezünk a „nevelésre”, a gyermekközpontú tevékenységre, hiszen az alkotó munkához elengedhetetlen a jó légkör kialakítása. Évek óta működik nálunk az ún. Ovi-suli, azaz szombatonként havi egy alkalommal találkozhatnak a leendő elsősök a majdani tanítóikkal. „Csibeavató” elnevezéssel már másodszor tartottuk meg az elsősök játékos avatását. És megalakult az iskola diákparlamentje is, amely havonta rendezi meg ügyességi (például Lego-verseny) és szórakoztató délutánjait. Napköziseink: rendszeres látogatói az Olymp-center-nek. Télen korcsolyázni járnak, tavasztól pedig kerékpártúrákra viszik a gyerekeket pedagógusaik, nevelőik.

A hagyományos sportjátékok mellett nagyon közkedvelt iskolánkban a sportgimnasztika és a ritmikus gimnasztika (mintegy 60 gyerek látogatja), de a néptánc (amely szorosan kapcsolódik az ének-zene órákhoz) és a társastánc is. Táncosaink és gimnasztáink a legeredményesebb versmondóinkkal és az iskola Kicsinyek Kórusával együtt léptek fel és arattak nagy sikert a komáromi iskolák – Elszántan óvni az álmokat című – nyilvános ünnepi műsorában március 13-án a vmk-ban.

Az előttünk álló tanulmányi versenyekre való felkészítés mellett a már hagyományosnak mondható, saját rendezvényeinkre is fel kell készítenünk tanulóinkat – folytatja mondandóját az igazgatónő. – Nagy mesemondónk, Jókai Mór emlékét, szellemiségét őrizve 2005 óta rendezzük a Jókai és kora elnevezésű országos szintű irodalmi vetélkedőt. 2008 óta pedig – a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével (SZMPSZ) karöltve – az iskola egykor volt diákja, a neves színművész Kaszás Attila emléke tiszteletére hirdettük meg a nemzetközi versmondó fesztivált. A 2010/11-es tanév óta – a Felvidéki Tehetségsegítő Tanács tehetségpontjaként – iskolánkban vizuális és művészeti nevelés műhely működik.

Ebben az évben – a szülők számára már hagyományosan rendezendő tanév végi gálaműsor keretében – ünnepeljük a Juhász Mónika vezette „nagyok” kórusa fennállásának 55. és a Pfeiferlik Annamária vezetésével éneklő „kicsinyek” kórusa megalakulásának 45. évfordulóját. Emellett mindkét énekkarunk nagy igyekezettel készül a (háromévenként megrendezésre kerülő) Csengő Énekszó – a szlovákiai magyar gyermek- és ifjúsági kórusok országos fesztiválja – minősítő versenyének, idei, már XVI. évfolyamára. Nagykórusunk az egyedüli olyan énekkar, amely a Csengő Énekszó eddigi összes évfolyamán megmérettette magát; ezüst- vagy aranykoszorús minősítést ért el.

De folytatjuk a hagyományteremtést: a Költészet napja alkalmával tavaly első ízben megrendezett közös versmondással ünnepeltünk a Klapka-téren; továbbá az SZMPSZ-szel karöltve idén is megszervezzük a nyári Harmos Károly rajztábort, s csakúgy a lakszakállasi nyári gimnasztika tábort is.

Közben újabb kérdés merült fel bennem: vajon mi lehet az oka, hogy a Komáromi Városi Televízió mindezekről hírt sem ad az utóbbi időben, a helyi magyar tannyelvű iskolákban történtekről (a Selye János Gimnáziumot kivéve) szinte egyáltalán nem tudósít? Hívni kell a városi tévét vagy jön magától is?

Általában hívni kell, de nem biztos, hogy eljönnek.

Apropó, gimnázium. A gyerekek számára nem sok a kétszeri törés: az alsó tagozatból átállni a felsőbe, egy tanév elteltével meg az ún. kisgimnáziumba? Mintha „sikk” lenne kisgimissé válni?

Lehet. Hiszen a gyorsabb tempóval haladni képes gyerekeknek mi már az ötödik osztálytól belső differenciálással teret biztosítunk, a szülő ennek ellenére elviszi a gyereket.

Kedves igazgatónő, köszönöm a beszélgetést. További sikeres 60 esztendőt kívánok; további jó utat komáromi Béke utcai Jókai Mór Alapiskola!

Stirber Lajos
az iskola ny. pedagógusa

MEGOSZTÁS
Előző cikkA hálás utókor
Következő cikkErdélyi jutalomút 2016

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here