„Csak az tudja, hogy meddig mentünk,
Aki azt látta, hogy honnan indultunk el.”
Negyven éven át volt munkahelyem, kenyéradóm az idén 60 éves intézmény: az egykor II. lakótelepi, később Béke utcai, ma Jókai Mór Alapiskola. Jómagam egy vagyok azok közül, akik látták, hogy honnan indultunk el, aki jónéhány ünnepi műsort összeállító csapatnak voltam tagja, aki az iskola rendezvényeit így obsitosként is, rendszeresen látogatom. Ezért úgy érzem, bátran kijelenthetem: amit 2015. június 3-án, a Komáromi Városi Művelődési Központban „Ünnepi műsorként” láthattunk (hallottunk), mind tartalmában, mind a megjelenítésben minden hasonló jellegű eddigi műsort felülmúlt; művészi kompozíció – színház volt javából.
A műsort létrehozók sziporkázó ötletek egész tárházát vonultatták fel – a színpadot ízlésesen díszítő – az iskola arculatát szimbolizáló logó, s az éneklő madarak Balázsi Géza tanár úr munkája; a Jóba Tamás tanár úr által megszemélyesített, az előadás kezdetétől a végéig testben is a színen lévő, az íróasztala mellet ülő és gondolkodó Jókai (az író kihangosított gondolatai); az iskola történelmét felvillantó kivetített fényképek, közöttük az iskola volt igazgatóié: Böszörményi Jánosé, Bartha Vilmosé, Vörös Máriáé, az első pillanattól kezdve ünnepi hangulatot teremtettek.
A múlt után a színen megjelent a „jelen”: Mátyás Katalin igazgatónő állt a mikrofon előtt, hogy köszöntse a rendezvényt jelenlétükkel megtisztelő vendégeket: Nagy Lászlót, Magyarország pozsonyi nagykövetének tanácsosát, Stubendek Lászlót Komárom Város polgármesterét, Jókai Tibort, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnökét, Vörös Máriát a szövetség alelnökét, Fekete Irént az SZMPSZ irodavezetőjét és a kedves egybegyűlteket. Az igazgatónő köszöntőjében többek között Szabó Magdát idézte: „Én azt hiszem, gyereket csak úgy lehet nevelni, ha az ember megtiszteli azzal, hogy komolyan veszi.” Majd a következő mondatok is elhangzottak: A mi munkánk csapatmunka. Nagyon fontos, hogy meglegyen az összhang, hogy mindenki tudja és tegye a dolgát legjobb képessége szerint egy, szívből jövő közös cél érdekében. Az ünnepi műsor mindvégig a tisztelt igazgatónő szavait igazolta: a szép magyarsággal beszélő kilencedik osztályos Czirfusz Viktória által elmondott, az egyes műsorszámokat felvezető szabatos szöveg; a Pfeiferlik Annamária vezette, sokszorosan aranykoszorús Kicsinyek Kórusának, s csakúgy a Juhász Mária vezetésével működő többszörösen aranykoszorús „nagyok” énekkarának tisztán csengő színvonalas műsora. Az ilyen teljesítmények csakis az egy célt követők – karnagyok és az állandó zongorakísérő Pásztor Éva – egymást segítő munkája eredménye. A kórusok műsora között színre lépő – az országos Tompa Mihály Vers és Prózamondó Versenyen 1. helyezést elért – negyedikes Fekete Lujza (felkészítő Jókai Éva) eredménye is ékes bizonyítéka annak, hogy: – A pedagógus által felfedezett tehetség, aki megerősítést kap akár a szüleitől, akár egy mentortól – még sikeresebbé válhat egy bizonyos területen; hallhattuk a műsorközlőtől. A „nagykórus” fellépését követően E. Ballard: A tanító tanítása című művét a drámakör tagjai adták elő; a felkészítő Tóth Andrea tanító néni volt. Ezt a nemes egyszerűséggel színre vitt „lelki – játékot” a gyerekek maximális átéléssel adták elő, nem csoda hát, hogy sokunknak könny csillant meg a szemében. Ezt a hangulatot csak fokozta a következő műsorszám: az első osztályosok búcsúztatták az elköszönő kilencedikeseket, akik viszont verses-zenés összeállítással és virágátadással köszönték meg a szülői gondoskodást. Az ötletgazdag, nívós összeállítás: Cséplő Viktória, Gáspár Eszter, Pfeiferlik Annamária, Tóth Andrea, Vicencz Andrea, Vörös Hajnalka, az iskola pedagógusainak értő munkáját és összefogását dicsérte. Amíg a nézőt egyik ámulatból a másikba ejtő (pergő) műsor következő szereplője, az „országos versenyen” ezüstsávos minősítést szerzett VIII. osztályos Lakatos Áron (felkészítője Jókai Éva tanító néni volt) a függöny előtt, Arany János: Toldi c. költeményéből átéléssel, hatásosan adott elő egy jl választott részletet, addig a függöny mögött Vicenz Andrea tánc-szakkörének tagjai a JUNILEV országos táncversenyen művészi kategóriában 1. helyezést elért gyermekcsoport és a 3. helyezett junior csoport – fegyelmezetten készültek, hogy bemutassák ízléses és látványos produkciójukat; a kicsik: A tojás, a nagyok pedig: Az angyalok és démonok című koreográfiát. Gratulálunk a versenyeken elért eredményekhez! Nagyra becsüljük, hogy a koreográfiák (évről évre) nem üres tartalmi csillogást tartalmaznak: kulturált mozgásra, fegyelmezettségre, közösségre, „szépre” nevelőek. És gördült a műsor tovább. „A nyelvet, édes anyanyelvünket, amelyen álmodunk és amelyet beszélünk, ápolnunk kell. Iskolánk tanulói évről-évre a legkülönfélébb előadói versenyeken mérettetik meg felkészültségüket.”; e szavakkal vezette fel a műsorközlő a Döme István, aki az országos prózamondó versenyen Rozsnyón ezüstsávos minősítést ért el (felkészítője Varga Ilonka tanító néni) szereplését. Amíg István E. Peonidu A golyóstoll és a ceruza című elbeszélését meséli a legegyszerűbb természetességgel (ettől igazán hatásos az előadása), azalatt a függöny mögött egy újabb csoport készülődik jelenéshez. Három kolléganő: Cséplő Viktória, Gáspár Eszter és Tóth Andrea az elsősöket és a negyedikeseket kovácsolta össze. Keretjátékul egy vidám népmesét választottak, hogy azon belül énekes népi játékokat szőjenek össze egy fergeteges színházzá. A kedves tanító nénik a gyermekekhez hasonlóan népviseletbe öltöztek, és a színpadi szereplést is vállalták. Arra, hogy a gyermeksereg milyen nagy élvezettel, mennyire felszabadultan játszott – élte a ráosztott szerepet –, nincs szó, amely azt kifejezze; a közönség most a gyermekek örömét látva az örömtől könnyezett. Nekem pedig Kodály tanítása jutott eszembe: „A tiszta lelkesedés, naiv öröm, ami a felnőtt művésznél ritka adomány: minden egészséges gyermekben megvan”, és tanítómesterünk üzenete: „A zene és testmozgás szerves kapcsolata: énekes játék” a szabad ég alatt, ősidők óta a gyermek életének legfőbb öröme. Ez ősi játékok fenntartása elsőrendű kulturális nemzeti érdek. (…) valóságos tárháza a tudatalatti magyarságnak.” Ideje lenne már „venni” az ilyen kodályi üzeneteket mindenütt, ahol, s addig, míg van magyar iskola! Ezután még egy sokoldalúan tehetséges negyedikes kislány Gaál Eszter zongorajátékát hallgathattuk meg, akit tanára, Bakos Márta készített fel a szereplésre.
A jó kétórás, de mindvégig szemet-lelket gyönyörködtető műsor a kilencedikesek – Erkel Ferenc Hunyadi László című operájának Palotás című zenéjére – Juhász Mónika Palotás koreográfiájának eltáncolásával zárták; sok tapsot, nagy sikert aratva.
Gratulálunk! További évfordulókat, sikerekben gazdag éveket kívánunk Neked – Jókai Mór Alapiskola, a Béke utcában!
Stirber Lajos
az iskola ny. pedagógusa
