Csütörtöky József, a Duna Menti Múzeum direktora már csak öt hétig áll a nemzetközi viszonylatban is elismertséget kivívott, komáromi intézmény élén. Ugyanis négy évtizednyi ottani munkavégzés, abból bő 25 évnyi igazgatóskodás után, az idén tavasszal jelezte a fenntartó Nyitra Megyei Hivatalnak azt, hogy szeptember végén, egészségi okokból nyugdíjba vonulna. Az augusztus 25-re időzített, utolsó sajtótájékoztatóján azonban nem csak elköszönt, hanem a süllyedő épületszárnnyal rendelkező főépületükben beindult teljes körű felújításról is beszámolt a média képviselőinek.
Dióhéjban a már 4. igazgatói időszakát töltő Csütörtöky József múzeumi pályafutásáról: 1983 szeptemberétől dolgozik a Duna Menti Múzeumban (DMM), ahová középiskolásként,1973 őszétől járt be ismeretgyarapítás céljából Binder Pál zoológushoz, majd egyetemistaként a kiállítások építésébe is bekapcsolódott, s mivel az idő gyorsan repül, az idén szeptemberben már 65 éves lesz.
A fenntartó a megfelelő utódja kiválasztása kapcsán augusztus elején írt ki pályázatot, s e héten került sor a borítékbontásra.
„Összesen négyen jelentkeztek a pályázatra, közülük ketten a kollektívánkból, ketten pedig máshonnan. Mindnyájan megfeleltek a pályázati feltételeknek, s bár a nevüket még nem árulhatom el, de azt igen, hogy egyikük sem komáromi. Szeptember 5-én lesz a pályázati meghallgatásuk a megyei hivatalban, ahol az általuk kidolgozott, 3 évre szóló múzeumfejlesztési tervüket is meg kell védeniük a héttagú bizottság előtt. A Nyitra Megyei Önkormányzat döntése a szeptemberi ülésén várható. A saját tapasztalataim alapján állítom: előfordulhat, hogy az első körben még nem sikerül kiválasztani a legmegfelelőbbnek tűnő pályázót, s akkor következő körre kerül sor. Bízom abban, hogy az utódom is a hivatásának fogja tekinteni az igazgatói feladatkört, nem csak egy státusznak, posztnak. Az biztos, hogy majd neki is sokrétű munkát kell végeznie, hiszen a DMM nem csak egy kis regionális múzeum, hanem többféle jelentős gyűjteménnyel és szerteágazó nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkezik…” – fejtette ki.
Előbb azonban megtudtuk, hogy augusztus 14-én lakat került a komáromi Kultúrpalota kapujára, ahol a kollektíva lebontotta az időszaki és állandó kiállításokat. Hosszú várakozás után, a fenntartó költségvetéséből végre elkezdődött a főépület legfeljebb két évig tartó, teljes körű belső felújítása, beleértve a süllyedő épületrész alapjainak megerősítését is.
A várva várt munkálatokat csaknem egy évtizedes előkészületek előzték meg, amelyek nem voltak zökkenőmentesek. Időközben ugyanis elhunyt az első felújítási tervdokumentáció készítője, Jakab Béla építészmérnök, s 2018 óta három sikertelen közbeszerzésre is sor került. Mivel a Covid-pandémia és az orosz-ukrán háború következtében kialakult infláció az építőanyagok árának emelkedéséhez is vezetett, ezért a rekonstrukció egykori 1 millió euró alatti költségvetése áfával együtt 1, 421 millió euróra nőtt. Végül a kivitelezőnek jelentkezett 4 építkezési vállalat közül egyet hiányosságok miatt kizártak a versenyből, a nyertes pályázat pedig az újratervezettnél kisebb, 1,259 millió eurós tervezett költségről szól, ami majd váratlan okok miatt esetleg nőhet.
Augusztus 14-én tehát lezárták a főépületet, elszállítottak két konténer hulladékot, lebontották a kiállításokat, s a díszterem kivételével többnyire kiürítették a termeket, biztonságba helyezték a műtárgyakat. Szeptemberre maradt a képzőművészeti raktár költöztetése és a díszterem kiürítése. „Feszty Árpád 1896-ban készített Bánhidai csata című, honfoglalás kori ütközetet megörökítő, 4,5×6,5 méteres festményét nem költöztetjük át, mivel a becsomagolása és a mozgatása ártana az egyébként is elég rossz állapotban levő, nagy becsben tartott alkotásnak” – hangsúlyozta a direktor, hozzátéve: teljes mértékben lehetetlen kiüríteni az épületet. Nos, a vizitem során üres vitrinekkel, kiállítási panelekkel, becsomagolt szobrokkal, kiásott gödrökkel, különféle munkaeszközökkel szorgoskodó szakikkal és az engem saját érdekemben balesetveszélyre figyelmeztető munkafelügyelővel szembesültem.
A hamarosan távozó igazgatótól megtudtuk: sor kerül a fűtésrendszer cseréjére, a villanyhálózat felújítására és a nyílászárók korszerűsítésére. A régi épületet azonban télen már mindenképpen fűteni kell, ellenkező esetben fennállna a múzeumi gyűjtemény penészesedésének veszélye. A felsoroltakon kívül a 80-as évek végén létesített tűzvédelmi rendszer teljes cseréje is elkerülhetetlen, s a biztonsági rendszert kamerarendszer kiépítésével bővítik, az utóbbival azt is elérve, hogy a tárlatmustrákra nem kell majd egyenként kísérgetni a látogatókat, akiket a kamerákon át úgyis látni fognak.
További jó hír, hogy a novemberben 110 éves Kultúrpalotában nem csak bővítik a meglevő egy-egy női és férfi toaletthelyiség számát, hanem a mozgáskorlátozott látogatók számára külön illemhelyeket létesítenek a földszinte és az emeleten is. Sőt, a műemlékvédők engedélyével üvegezett panorámaliftet szereltetnek be, ami majd a vendégeket az emeletre, a nehéz tárgyakat is eddig gyalog hordozó, múzeumi dolgozókat pedig a szintén megújuló, szellőző berendezéssel ellátott padlástérbe is felviszi. Ja, és egyebek mellett a lépcsőzet is megújul.
A felsorolt átalakításoknál is sokkal fontosabb a fő cél megvalósítása: a Harmos-emléktábla felőli épületrész süllyedésének megállítása. Ezzel kapcsolatban a múzeumigazgató elmondta: „Mintegy húsz ével ezelőtt vettük észre az első repedéseket a műemlék épületünk egyik szárnyában, amit 1913-ban a korábban ott működött kisgimnázium 18. századbeli alapjaira emeltek. Most a szakembereknek három méter mélyre, a régi alapok alá kell óvatosan leásniuk ahhoz, hogy azok megerősítésével megállítsák a süllyedést. A sokrétű rekonstrukció végén pedig következhet a mázolás és épületfestés, ugyancsak műemlékvédők felügyelete mellett, beleértve a dísztermet is. A szakemberek véleménye szerint az egész folyamat akár két évnél korábban is lezárulhat”.
Újságírói kérdés nyomán felidézte, hogy szerencsére, a Kultúrpalotát a II. világháború alatt csak kisebb bombatalálat érte, ami azt nem semmisítette meg. A korábban boltnak, népművelési központnak, Matica-székháznak, könyv- és levéltárnak is helyet adott épület belső felújítására Kajtár József volt igazgató kezdeményezésére, 1968-tól került sor, s a megújuló objektumban 1970-ben nyílt meg a nagyszabású állandó kiállítás, amit azóta már több százezren láttak. A 80-as évekbeli külső tatarozás után, az igazgatói poszton 1990-ben Kajtárt váltó Csütörtöky József pedig a beázó tetőzet felújítását kezdeményezte. A 90-es évek végén azonban további problémák mutatkoztak: repedezni kezdett a mennyezet, egyes helyeken levált a vakolat…, s az akkori tatarozás az épület drótkötelekkel való megerősítését jelentette, majd a múzeumudvar lekövezésére is kaptak némi támogatást. Egyre sürgetőbbé vált a teljeskörű belső felújítás, amit tehát legkésőbb 2025 nyarán be kell fejezni. Aztkövetően a szükséges pénzeszközök birtokában – már az új direktor irányításával – elkezdődhet az új, nagyszabású állandó kiállítás elkészítése.
A sajtótájékoztatón az is kiderült: már megszületett az új, modernebb állandó kiállítás forgatókönyve, s a látványterv majdani elkészítése után annak megvalósításához anyagiakat, a jelenlegi direktor véleménye szerint több százezer eurót kell szerezni. De addig még sok víz lefolyik a Dunán, és különféle meglepetések érhetnek minket „Abszurdisztánban”. „Ez már az utódom feladata lesz, ahogy a kiállításokra vonatkozó, további tervezett változások kivitelezése is. Teljesen új és régebben meglevő, immár restaurált, fontos tárgyak, azok között Komárom vármegye és a helyi német helyőrség 1810-es évi zászlaja is helyet kaphat majd az új állandó kiállításon, amely a múzeumunk fennállásának 140. évfordulójának évében, 2026-ban akár meg is nyílhatna” – tájékoztatott Csütörtöky József, akinek az olvasóink nevében is a jelenleginél jobb egészségben-erőben telő, hosszú nyugdíjas időszakot, a glóbuszokról szóló, tervezett könyve megírásához pedig töretlen alkotókedvet kívánunk!
Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk
