Kezdőlap AUTÓVILÁG MINI Cooper SD Countryman ALL4: A család óriása

MINI Cooper SD Countryman ALL4: A család óriása

420
MEGOSZTÁS

Tesztünkben ezúttal a rohamtempóban bővülő MINI-família legimpozánsabb tagját mutatjuk 01be, méghozzá egy jobbfajta kivitelben. A Countryman attól a legimpozánsabb, hogy – S/SD kivitelben – a legnagyobb MINI, a maga 4109 mm-es hosszával és 1561 mm-es magasságával. Úgyhogy kábé annyira „mini”, mint amennyire „népautó” egy közepesen szerelt Volkswagen Passat… A jobbfajta kivitel pedig az említett sportos dízelverzió, az összkerékhajtás és az automata váltó ötvözete. Lássuk a részleteket.

Alaktan

A 2010 óta gyártott modellt tavaly frissítették. A macsós alapforma szerencsére maradt; tulajdonképpen csak az orron jelent meg a piros S betű, hátul pedig az 5. ajtó teljes szélességében végigfut a COUNTRYMAN felirat. A többi ugyanaz, ami ezt a vidéki farmert eddig is megkülönböztette az egyéb Miniktől. Például a teljesen más szabású hűtőrács, amelyhez optikailag hozzáadódik a szélesre szabott alsó légnyelő; a jóval masszívabb lökhárítók; a kerékszoknyák műanyag pereme, és – S/SD kivitelben – a légnyelő hiánya a motorháztetőn. Oldalnézetből külön formatervezői bravúr, hogy a tekintélyes méretű hátsó ajtók semmit nem rontottak az alapformán és az arányokon – természetesen a nagyobb hosszméretet nem számítva. A hátsó lámpák is tipikusan „minisek” maradtak. Rendkívül jól illik a kocsi karakteréhez a részben már említett körkörös műanyag védőborítás, amely esetünkben jól harmonizált a tesztautó színével.

 Belvilág

A BMW hatékony beavatkozásainak köszönhetően a legújabb Minik beltere modernebb, „technósabb” lett, de éppen ezért sokat veszített egyedi hangulatából. Ez természetesen a Countryman frissített változatára is érvényes. Az a bizonyos, karakteres levesestányér megmaradt ugyan, sőt továbbra is tartalmazza a sebességmérőt, de főállásban most már az információs rendszerek és a navigáció kijelzője. A légkondi kezelőpultja viszont változatlanul Mini-emblémát formáz, a billenőkaros kapcsolósor is maradt, sőt hál’istennek eltávolították róla az ablakemelő gombokat; ezek most ott vannak, ahol minden tisztességes autóban keresnénk. A repülőgépes kézifékkar mutatós, de nem túl praktikus, mert biztosítógombja kicsit rossz helyen, a markolat alján van. Ami az egyéb komforttényezőket illeti, a standard elülső sportülések „kisautós” méretűek, de alul-felül jó oldaltartásúak. Tény, hogy egy korpulensebb sofőrt éppen a hangsúlyos peremek zavarnának, de az ilyen aligha veszi meg ezt az autót… A háromszemélyes hátsó kanapé előre-hátra huzigálható, miáltal a csomagtér alapmérete 350 és 450 liter között választható meg. A leghátsó pozícióban meglepően tágas lábtér keletkezik, lásd a megfelelő ábrát. A 4:2:4 arányban osztott üléstámlák szintén a koffer variálhatóságát javítják, csakúgy, mint a kivehető padlóval leválasztott alagsor. Ha a masszív, teherbíró lapot a helyén hagyjuk, bővítés után többé-kevésbé sík alapfelület keletkezik, lásd ismét a képeket. Ami pedig a tesztautó szereltségét illeti, értékesebb (és többnyire feláras) tételei közül e fejezetben a tolatóradart, a Harman Kardon hangszórószettet, a navigációs rendszert és a fűthető elülső üléseket említhetjük meg.

Az országúton

Az „S” megjelölés éveken keresztül csak egy erős benzinverziónak járt ki a MINI- famíliában. Egy ideje viszont már dízelben is van ilyen; az SD iniciálék kétliteres, 170 vagy 143 lóerős olajmotort jelentenek. A Countrymannek, mint afféle vidéki gazdának, sajnos a gyengébbik jutott, de tulajdonképpen ez is elég. Mármint az SD státushoz, mert az autó sima dízelverziói 112 lóerősek. Volt hozzá SPORT üzemmódú hatfokozatú automata váltónk és állandó összkerékhajtásunk; előbbi 1700, utóbbi 1750 eurót képviselt a verda összesen 11 419 eurónyi opciós szereltségéből. A 4×4-es technika alapon 50:50 százalékban osztja el a vonóerőt, de ha kell, képes az egészet hátraküldeni. Természetesen megdobja kissé a fogyasztást, bár papíron csak 0,2 literrel a fronthajtású változathoz képest. Mi éppen hogy csak befértünk 7 alá, de azzal vigasztaltuk magunkat, hogy elvégre ez egy sportdízel, vagy mi a fene…

A vezetési élmény viszont nem igényelt vigaszt. A klasszikus háromajtós Minihez képest majd’ 30 cm-es hossztöbblet szinte semmit nem vont le a legendás gokartos élményből; amennyit esetleg mégis, azt kamatostul visszaadta a fix összkerékhajtás. És akkor még nem beszéltünk a feszes a futóműről és a precíz, direkt kormányzásról… Mindezeknek köszönhetően ez az autó tényleg arra megy, amerre a volán küldi. Mindig, minden körülmények között, mármint az épelméjűségbe ütköző eseteket leszámítva…

 

Vas Gyula
(A szerző felvételei)

 

ADATLAP
Hengerűrtartalom:         19945 cm3
Teljesítmény: 105 kW (143 LE)@4000
Nyomaték: 305 Nm@1750–2700
Sebességváltó: hatfokozatú automata
Legnagyobb sebesség: 195 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 9,4 s
Csomagtér: 350/450–1170 l
Gyári átlagfogyasztás: 6,0 l/100 km
Tesztfogyasztás: 6,9 l/100 km
CO2-kibocsátás: 161 g/km
Üzemanyagtartály: 47 l
A modellcsalád induló ára: 22 050 €
A tesztelt típus induló ára: 29 250 €
A tesztautó ára: 40 669 €

hirdetés