A főszervező Felvidéki Huszár és Hagyományőrző Egyesület sem sejthette előre azt, hogy az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc hőseinek helytállása előtt tisztelgő, nagyszabású emlékhadjárata megéri-e majd a negyed évszázados jubileumát. Örvendetes, hogy arra április 21-28-án Nagysallóról Komáromig vonulva, felettébb nagy érdeklődés közepette sor került.
Portálunk is jelen volt a komáromi zárórendezvényen, ami javarészt az Öregvár udvarán összegyűlt népes közönség előtt valósult meg. Miután vasárnap déltájt az ódon várfalak közé érkeztek az emlékhadjáratban résztvevő huszárok és tüzérek, s elfogyasztották a megérdemelt ebédjüket, az egész útvonalon megszokott program szerint jelentést tettek az őket fogadó helyi polgármesternek, ez alkalommal Keszegh Bélának. A szívélyes fogadtatás után megkoszorúzták Klapka György honvédtábornok szobrát, amely talapzatához a Magyar Szövetség három EP-képviselőjelöltje: Berényi József, Orosz Örs és Iván Tamás, helyi pártelnök Becse Norbert Komáromi járási pártelnökkel együtt szintén elhelyezte az emlékezés és hála koszorúját.
Az Újvár felől megnyitott helyszínen egyébként már reggeltől folyt a helyi és távolabbról érkezett családok által közkedvelt Öregvár Nap, amely keretében korabeli ételek főzésében is összemérhették tudásukat és fantáziájukat az előre bejelentkezett csapatok. Sebő Beáta főszervezőtől megtudtuk, hogy az idén a Határőr utcai Alapiskola pirított hagymával feldobott árpakásája érdemelte ki a fődíjat, vagyis a kupát, az oklevelet, a strandbelépőket és a különféle finomságokból álló ajándékcsomagot, amelyeket Keszegh Béla polgármester többedmagával együtt adott át a legügyesebb alkalmi szakácsoknak.
Délután pedig az emlékhadjárat résztvevőinek jutott a főszerep. A honvédek és a velük vonuló markotányoslányok megérkezésekor előbb fülbemászó muzsikaszótól, majd ágyúlövésekkel párosuló csatazajtól volt hangos a tágas várudvar, ahol Bernáth Tamás színművész frappánsan vezette az egész műsort. Nagy sikert aratott az Igmándi Hagyományőrző Egyesület által bemutatott toborzótánc, amely során azt is felidézték, hogy a lányok hogyan búcsúztak el a harcba induló legényektől. Vesztergám Miklós pedig hallgatóságát a tájainkon ritkán hallható, korabeli tárogatójátékával bűvölte el és „utaztatta” a múltba.
Majd a felsorakozott gyalogos és lovashuszárok, valamint tüzérek felidézték a 175 évvel ezelőtti, dicső komáromi csatát, amely során a magyar seregek diadalmaskodtak az osztrák csapatok felett. Bónuszként dr. Kedves Gyula hagyományőrző ezredes, hadtörténész és muzeológus a narrátor szerepében szakmai magyarázatot is fűzött a látványos történésekhez. A várható magyar győzelem és a díszmenet után az emlékhadjárat résztvevői hazaindultak. Majd a gyermekek részére megtartott kézműves foglalkozások és a kíváncsiságtól fűtött családi vármustrák is véget értek. Jó hírnek számít az, hogy a szervezők beígérték a jövő évi folytatást…
Távozás előtt mikrofonvégre kaptam a hagyományőrző alezredest, Tárnok István mérnököt, a főszervező Felvidéki Huszár és Hagyományőrző Egyesület elnökét azért, hogy röviden értékelje az idei emlékhadjáratot.
„Az idei jubileumi hadjáratunk is a korábban már jól bevált forgatókönyv szerint folyt, de azon a korábbinál még többen, 130-an vettünk részt. Az izsai huszárokon kívül nagyigmándi, szegedi, budakeszi, kecskeméti, Balaton-felvidéki hagyományőrzők, valamint a Magyarországon működő lengyel Wysocki Légió Hagyományőrző Egyesület tagjai is velünk tartottak. Közöttünk harmincan voltak a lovasok, a többiek pedig gyalogosok. Nagysallóról vonultunk Komáromig, miközben több településen megálltunk, a polgármesterek és a helyi lakosok mindenütt kedvesen fogadtak minket. A tiszteletünk jeleként elhelyeztük koszorúinkat az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc emlékműveinél” – idézte fel az egy hét alatt történteket a huszárparancsnok.
Majd rátért a zárónap délelőtti programjának ismertetésére: „Miután Bátorkeszin felébredtünk, kétfelé osztódtunk, s a lovasok Path, a gyalogosok pedig Izsa felé vette az irányt, majd mindnyájan Komáromba érkeztünk. Az izsai műsor résztvevőjeként elmondhatom, hogy Domin István polgármester fogadott minket (Pathon pedig Tóth Rozália polgármester többedmagával együtt várta a lovasokat), részt vettünk a helyi Szent Mihály r. katolikus templomban tartott szép huszármisén, és megkoszorúztuk az aradi vértanúk kopjafáját, amit korábban további három egyesülettel közösen állíttattunk. Mindenütt megadtuk a módját a dicső (h)őseink példás magatartása, helytállása előtti tisztelgésnek”.
Nem tagadta: negyed évszázaddal ezelőtt eszükbe sem jutott, hogy az emlékhadjáratuk majd megéri a 25. születésnapját, de most nagyon örülnek ennek.
„Minden évben hatalmas munkát fektetünk a szervezésbe és a kivitelezésbe. Miután jól elfáradunk, s újból és újból kijelentem, hogy az idén utoljára vállaltam a szervezését. Aztán hazatérünk, s miután én is kipihenem magam, máris a következő emlékhadjáratot tervezgetem. Reméljük, hogy a jövő évi folytatás is megvalósul…” – egészítette ki az elmondottakat Tárnok István, aki mellé időközben egyenruhában megérkezett az egyik unokája és a politikusi vénával is rendelkező, huszárkapitány Balázs fia, aki addig a Magyar Szövetség EP-képviselő-jelöltjeivel beszélgetett. A huszárutánpótlás tehát biztosítottnak tűnik, legalábbis családon belül.
Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk
