Kezdőlap HÍR-MIX Komárom az elszalasztott lehetőségek városa?

Komárom az elszalasztott lehetőségek városa?

110
MEGOSZTÁS

El kell oszlatni a körforgalmakkal kapcsolatos tévhiteket

– Egyszer, s mindenkorra el kell oszlatni több félreértést a körforgalmakkal kapcsolatosan. Az utóbbi hetekben önjelölt „tervezők” és szakértők kezdtek egyfajta hadjáratba, s közben fittyet hánytak törvényre, előírásra, az emberi méltóság tiszteletben tartására – mondja keserű szájízzel id. František Németh mérnök, az Aquaplan Kft tervezőiroda tulajdonosa. Azután mutatja az előírásokat, amelyek törvényerejűek, betartásuk kötelező. Nincs kiskapu, félmegoldás, különben a körforgalom nem teljesíti küldetését, a közúti forgalom biztonságát és a sebességkorlátozást.

Most már csak vágyálom marad? A korábbi, önmagát szakértőnek tartó komáromi városvezetés ágált legjobban az Erzsébet-híd előtti vámházterület körforgalommal történő szabályozása ellen. Ennek következtében, aki a jobb oldali vámépülettől akar visszatérni a városba, kénytelen Dél-Komáromban megfordulni a körforgalomban...
Most már csak vágyálom marad? A korábbi, önmagát szakértőnek
tartó komáromi városvezetés ágált legjobban az
Erzsébet-híd előtti vámházterület körforgalommal történő
szabályozása ellen. Ennek következtében, aki a jobb oldali
vámépülettől akar visszatérni a városba, kénytelen Dél-Komáromban
megfordulni a körforgalomban…

– A legnagyobb – és számomra teljesen érthetetlen – vitát a nemrég befejezett körforgalom váltotta ki, amely minden tekintetben megfelel a közúti normáknak. Igaz, lehetne azon vitázni, hogy a járdába belelóg egy lépcső, amely nem szerepel a telekkönyvi rajzokon, s emiatt bizony a gyalogosnak rá kell lépnie az úttestre, hacsak nem akar lámpaoszlopnak ütközni, ám ennek megoldása a városi illetékesekre hárul. Ennek a körforgalomnak nagyon sok szempontnak kellett megfelelnie, olyanoknak, amelyeket az egyszerű polgár nem ismer. Ilyen például az, hogy a körforgalmon semmilyen körülmények között ne lehessen egyenesen áthajtani,.Ugyanis akkor nem teljesül az alapvető célkitűzés, miszerint a közlekedésbiztonság érdekében (és aki ismeri a közlekedési szabályokat, az tudja) csak 20-30 kilométer/ órás sebességgel lehet behajtani. Ugyancsak alapvető előírás, hogy a sofőr tökéletesen lássa a kereszteződésbe érkező kocsikat. Ennek érdekében mások számára feleslegesnek tűnő útíveket terveztünk, melyek alapján a felettes szakértői szervek engedélyezték a körforgalom megépítését. Kiváló kapcsolatunk van a rendőrség közlekedési osztályának mérnöki irodájával, először velük elemezzük a lehetőségeket, felállítjuk a fontossági Obrázok2sorrendet a balesetek gyakorisága alapján, mielőtt a végső tervjavaslatokat elkészítjük – szól közbe ifj. Németh František mérnök. Szomorúan jegyzi meg, hogy az egyik laptól már felkeresték őket, ám úgy tűnt, mintha a tollnokot nem érdekelte volna az ő véleményük, felsorakoztatott tényeik, egyszerűbbnek tűnhetett számára, ha a „közvélemény” képviselője szerepében tetszeleghet. Az első rajzok már elkészültek Komárom azon területeiről, ahol elkellne a sebességcsökkentés, egy új körforgalom. Ilyen a Belső körútnak az az útszakasza, amely a Vág-híd felé vezet, és a Villanytelepi, illetve Dohánygyári utcák kereszteződése. További körforgalmi csomópont lehetne az I. lakótelep felé a I/63-as útról való letérés követően, a vasúti aluljáró utáni területen az E. B. Lukáč és a Szakszervezetek utcájának kereszteződése. Itt négy út csatlakozását lehetne megoldani úgy, hogy a gépkocsivezetőknek lehetőségük lenne a tökéletes rálátásra és ezzel együtt a forgalom biztonsága is javulna. Természetesen a gyalogosok részére is épülnének járdaszigetek, ám mindehhez szükséges az is, hogy a singellői (vasúti) átjáróig szélesítsék ki az úttestet. Van azonban egy olyan útfelület, amelynek megoldását egyben a legnagyobb kudarcának tartja a tervezőiroda. Állami támogatás mellett, a megyei útkezelési vállalat kezdeményezésére ugyanis az Erzsébet-híd (a régi vámépületek) előtti terület teljes felújítására került volna sor. – A régi vámház előtti terület rendezetlen, nem felel meg az uniós előírásoknak, melyek szerint a schengeni határokon belül az utasnak nem szabad észrevennie, hogy államhatárt lépett át. A mi elképzelésünk szerint a Pokol vendéglő előtt lett volna egy nagyobb körforgalom, a híd bejáratánál pedig egy kisebb, ami lehetővé tenné bárki visszafordulását Komárom felé. Egyetlen beruházása lett volna ezzel kapcsolatosan Komárom városának, mégpedig az, hogy a régi vámépület előtt egy méltó, lehetőleg aszfaltozott, illetve térköves parkolót alakítson ki. A körforgalmakkal kapcsolatos kiadásokat a megyei közútforgalmi vállalat vállalta volna magára. A korábbi városvezetés nem támogatta ezt a megoldást, mert szerinte a Obrázok3munkásokat szállító autóbuszok megcsúszhattak volna rajta. Megjegyzem, ez a körforgalom olyan lett volna, mint a dél-komáromi, ahol nincs ilyen veszély. Ilyen hozzáállás mellett nem csoda, hogy a megyei cég levette a napirendről a javaslatot, s a pénzt egy Komáromon kívüli körforgalomba fektették be, amelyet ugyancsak mi terveztünk – mondta id. Németh František mérnök, majdhozzá tette: – A mi feladatunk az, hogy olyan megoldást találjunk, hogy a gépjárművezetők, kerékpárosok és gyalogosok számára egyaránt biztonságossá váljon a forgalom. A mai napig megmagyarázhatatlan, hogy Komárom korábbi városvezetősége, amelyben nem volt tervező, nem volt ilyen téren szakmai gyakorlatuk, miért nem hallgatott a szakemberekre, miért tették lehetetlenné, hogy az ország kapujának környéke méltó lehessen Komáromhoz? Rövid találkozásunk ellenére egyértelműen el kell ismernem a tervezőiroda munkájának szakmai eredményeit. Tőlük tudtam meg azt is, hogy a Vághíd lejárójánál van egy 10 m széles „alagút” az úttest alatt, ami az eredetileg a főúton haladó forgalmat a Belső körúton át mentesíthette volna. Befejezésére mind a mai napig nem került sor, pedig ez a város egyik legveszélyesebb útszakasza. Remélhetően a jelenlegi városvezetésben nincsenek már olyan, magukat mindentudónak és mindenhatónak tartó személyek, akik fontos döntéseknél nem a komáromi lakosok érdekeit tartják szem előtt.
Vagy mégis?

-ls-

DUNATÁJ HETILAP 37/2015