HAZA RÉGIÓ „Intézmény volt az intézményben“: Gáspár Tibor-emléktáblát avattak a Selye János Gimnáziumban

„Intézmény volt az intézményben“: Gáspár Tibor-emléktáblát avattak a Selye János Gimnáziumban

464
hirdetés

Az ellenzéki nézeteit az előző rendszerben is nyíltan vállaló, egykori legendás hírű felvidéki gimnáziumi pedagógus és kultúrmunkás Gáspár Tibor sokrétű, példás tevékenységét december 20-tól emléktábla és ereklyékkel teli vitrin is felidézi a komáromi gimnázium 2. emeletén, az átépítés miatt lebontott, „sokat látott és hallott“ kabinja helyén.

Jelképes emléktábla-avató a szónokokkal

Kustyán Ilona nyugalmazott gimnáziumi igazgató-helyettes kezdeményezte az emléktábla elhelyezését a 2011-ben 83 évesen elhunyt „Gazsi Tanár Úr” tiszteletére. Olláry Viktor mérnök támogatásának köszönhetően pedig a jövőre esedékes 95. születésnapja közeledtével valóra vált a sokak által pártolt terv: Gáspár Tibor fotóját, valamint két jelenlegi gimnáziumi tanár, Spátay Adriana és Szabó Gábor jóvoltából a vele kapcsolatos fotókat, okleveleket, kitüntetéseket, emléktárgyakat tartalmazó vitrin is létesült az emléktáblánál.

“Én magyar daccal ébren voltam akkor, amikor mindenki aludt“

A keddi avatóünnepségen Andruskó Imre gimnáziumigazgatón kívül Kustyán Ilona és Keszegh Béla, Komárom polgármestere is a szeretet, tisztelet és hála szavaival emlékezett a példás életutat bejárt, jeles személyiségre. Gáspár tanár úr „intézmény volt az intézményben“, amit egykor „a kerékpárjához támasztott iskolának“ is neveztek, ekképp utalva a tőle elválaszthatatlan járművére és a lelki erőt sugárzó, karizmatikus egyéniségére. A szívmelengető eseményen hozzám hasonlóan, több régi tanítványa is részt vett, s a rövid kultúrműsorban Gáspár Tibor egyik kedvenc versét, Radnóti Miklós Nem tudhatom… című verse sorait Bajcsi Boglárka tolmácsolta, a diáktársa, Hevesi Dániel, a Pusztaszer gimis zenekar tagja pedig a gitárjátékával emelte a rendezvény nívóját.

A jelenlegi gimisek is érdeklődve hallgatták a legendás egyéniségről mondottakat

Ahogy elhangzott: évtizedeken át sokan csodáltuk a magyar nyelvet és irodalmat, valamint történelmet rendhagyó módon, tiltott magyarországi könyvekből is bátran tanító Tanár Urat az általa végzett pedagógiai-léleképítő munkásságáért. Tudatosítva: ez a két tantárgy a kisebbségben élő nemzetrész megmaradásának alapjait jelenti.

A valós ismeretek átadásán túl magyarságtudatra és mindenkori helytállásra is nevelte diákjait.

A tanítás után pedig rendezőként akár estig is szívesen foglalkozott a hazai magyar színpadi mozgalomban fogalommá vált gimnáziumi irodalmi színpad tagjaival, továbbá a vers- és prózamondókkal. Arra sem sajnálta az idejét, hogy a kevésbé jó képességű diákoknak – ismereteik gyarapítása érdekében – ingyenes pótórákat tartson a nyelvi kabinjában.

Radnóti Miklós Nem tudhatom… című versét Bajcsi Boglárka tolmácsolta

Feledhetetlenek a március 15-ei és október 6-ai rendhagyó tanítási órái, s örökre eszünkbe-szívünkbe vésődtek az 1989-es bársonyos forradalom nagyszerű retorikai képességekkel rendelkező szónokának bátorító szavai. Később nyugdíjasként is számos nemzeti ünnepségen osztotta meg magvas gondolatait a jelenlevőkkel. Újságírói pályám kezdetén Babits Mihály „Vétkesek közt cinkos, aki néma” szavaival hívta fel figyelmemet a tollforgatók felelősségére, és későbbi találkozásaink alkalmával gyakran vitattuk meg az anyagi és egyéb gondokkal küszködő felvidéki magyar média áldatlan helyzetét. A Magyar Közösség Pártja (MKP) parlamenti képviselői által adományozott Pro Probitate – Helytállásért-díj átvételekor magyar képviselőinknek azt kívánta, hogy emeljék fel a közösséget az asszimilációból a megmaradás magasságára, azaz „teljesüljön Kölcsey álma: a bőség és a víg esztendő”.

Hevesi Dániel a gitárjátékával emelte a rendezvény nívóját

Amikor kezdeményezésemre, a halála 5. évfordulóján több hajdani diákja, kollégája és további tisztelője virágokkal érkezett a komáromi református temetőbe, hogy közösen rójuk le tiszteletünket az emléke előtt, az azóta már szintén elhunyt Keszegh István, volt gimnáziumi igazgató elárulta: mindig Gáspár Tibor volt az az ember és tanár, akire állandóan felnézett, miközben nagyon szerette őt.

„Nagyon jól tudta azt, hogy miként kell bánni a diákokkal, és hogyan kell megszerettetni velünk a történelmet és a magyar nyelvet. Oly módon adta át az ismereteit, hogy az általa tanított tantárgyakat nem lehetett nem tudni. Élveztük az óráit, és mindig olyan egyéniségnek tartottuk őt, akire fel lehet nézni: a tanárok tanára volt.

Bár hallottunk arról, hogy előfordult: a magyarságért való kiállása miatt rendőrök vezették ki őt a tanítási óráiról, de sosem akarta áldozatként feltüntetni magát.

A szocializmus éveiben szinte természetesnek tartotta, hogy aki nem akart az akkori elvárásoknak megfelelni, annak számolnia kellett a következményekkel. A politikai hitvallása miatt folyamatos rendőri zaklatásnak kitett “Gazsi Tanár Úrnak” az iskola volt az otthona. Később kollégaként is mindig nagyon pozitívan viszonyult hozzám, és ha helyi Csemadok-elnökként felkértem őt valamire, szívesen besegített a különféle műsorok összeállításába, a magyarságtudat-erősítő rendezvények megszervezésébe…“ – fogalmazott, s az emléktábla avatóünnepségén is hasonló gondolatok hangzottak el.

Az új emléktábla felirata

Míg a síremlékén a Kustyán Ilona által választott Ady Endre-sorok olvashatók: “Én magyar daccal ébren voltam akkor, amikor mindenki aludt“, a 70 x 40 cm nagyságú emléktábláján ez olvasható: „Emlékül a Gimnázium magyar nyelv és irodalom – történelem szakos tanárának áldozatos pedagógiai munkásságáért, több évtizedes tehetséggondozásáért, a felvidéki magyarság melletti bátor kiállásáért. GÁSPÁR TIBOR 1928 – 2011, Kulcsod szülötte, Pápa és Pozsony diákja, 48 évig a komáromi magyar gimnázium tanára. Állíttatták 2022-ben a Gimnázium egykori hálás diákjai, tantestülete és igazgatósága“.

A Tanár Úrral kapcsolatos fotókat, okleveleket, kitüntetéseket, emléktárgyakat… tartalmazó vitrin is létesült

Gáspár Tibor 1928. április 25-én született Kulcsodon. Mindig nagy-nagy szeretettel beszélt a családi fészekről. Édesapja református lelkész volt, akitől a könyvek szeretetét örökölte, édesanyja pedig háztartásbeli volt, és nagyon szépen zongorázott, tőle pedig a művészetek, így a színház szeretetét is örökölte. Életének másik fontos állomása Pápa volt, amely református kollégiumában dédapjához, nagyapjához és édesapjához hasonlóan 1939-től 1948-ig tanult. Büszkén emlegette, hogy dédapja Petőfi Sándornak és Jókai Mórnak volt a diáktársa. Majd a hontalanság éveiben hazajött, s a pozsonyi Komenský Egyetem Bölcsészkarán magyar nyelv-történelem szakon végzett, azt követően 1955-ben lett az akkor még 11 éves középiskolaként működő Komáromi Magyar Tannyelvű Gimnázium tanára. 46 évig, azaz 2001-ben vonult nyugdíjba, óraadó tanárként még két évig tevékenykedett az iskolában. Ez idő alatt közel 5 ezer diákja volt. A prágai tavasz időszakában a Szlovák Kulturális Minisztérium nemzetiségi osztályának vezetője volt. E rövid kitérőtől eltekintve a komáromi gimnázium volt egyetlen munkahelye. 1959-ben újraindította az irodalmi színpadot, amelyben közel 30 év alatt 1500 diákja szerepelt. 64 tanítványa, köztük Kaszás Attila ért el kiemelkedő eredményeket, azaz 1-3. helyet az országos szavalóversenyeken. 62 összeállítás, lírai oratórium és diákjáték fűződik a nevéhez. A gimnázium irodalmi színpadának rendezőjeként, műsorainak összeállítójaként a Jókai Napok keretében e mozgalom elindítóinak egyike volt. A rendszerváltás időszakában elsők között fogott hozzá a felvidéki magyar közösség civil szervezeteinek létrehozásához. Nyugdíjasként is aktív szerepet vállalt: ízes, szép magyar nyelven előadásokat tartott, ünnepi évfordulók rendezvényeinek legkiválóbb szónoka volt, irodalmi-történelmi témájú írásai rendszeresen megjelentek honi lapjainkban.

Gáspár Tibor egyik fotója is helyet kapott az emléksarokban

Egész pedagógus nemzedékeknek szolgált például pályaválasztásuk során, akik előtt mintaként állt egy követhető tanítói modell, melynek vonásai a komoly és igényes szellemi munka, a meggyőződés a hit melletti kiállás szóval és tettel. Komárom város önkormányzata Pro Urbe-díjjal, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Czabán Samu-díjjal jutalmazta őt. A Magyar Közösség Pártja (MKP) parlamenti képviselői frakciója Pro Probitate – Helytállásért-díjat adományozott neki. 2004-ben a szlovák oktatási minisztérium is felfigyelt tevékenységére, s megkapta a pedagógusoknak a tárca által adható legmagasabb elismerést, a Nagy Szent Gorazd-díjat. Az 1956-os bátor cselekedeteiért 2011-ben posztumusz Tóth Ilona-díjban részesítették őt. Egyik kedves diákja a következőképpen fogalmazta meg tanítási módszerét: nem számon kért, hanem mindig adott: emberséget, magyarságunk megélését, tisztességet.

Nagy-Miskó Ildikó, ma7.sk

hirdetés