HAZA RÉGIÓ Húsz évvel ezelőtt volt a Selye János Egyetem avatóünnepsége Komáromban

Húsz évvel ezelőtt volt a Selye János Egyetem avatóünnepsége Komáromban

408
hirdetés

A komáromi Selye János Egyetemet a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa 2003. október 23-án, a 465/2003 T. t. számú törvény alapján hozta létre, 2004. január 17-én pedig jeles bel- és külföldi vendégek jelenlétébem, a Tiszti pavilon dísztermében került sor az avatóünnepségére. A 20. évforduló alkalmából Albert Sándor alapító rektorral beszélgettem a mindmáig egyetlen önálló jogalanyisággal rendelkező, hazai magyar felsőoktatási közintézmény létrehozásáról, ami Szlovákia felsőoktatásában történelmi pillanatnak számít.

2004. január 17-én a Tiszti pavilon dísztermében tartották az SJE avatóünnepségét (fotó: Albert Sándor albuma)

„A felvidéki magyar politizálás legnagyobb sikerének nevezhető az SJE megalapítása, s örömmel tölt el, hogy abból a Magyar Koalíció Pártja (MKP) parlamenti képviselőjeként, majd miniszteri biztosként és rektorként oroszlánrészt vállalhattam. Ez annak is köszönhető, hogy a a 2003-as évi parlamenti választásokon az MKP 20 képviselője bekerült a legfelső törvényhozásba. A kormánykoalíció második legsikeresebb pártjaként, amelynek Csáky Pál volt az ország kisebbségi ügyekért felelős miniszterelnök-helyettese, és saját minisztereink, államtitkáraink is voltak, elég erőt éreztünk magunkban ahhoz, hogy a magyar egyetem kérdését belefoglaltassuk a kormányprogramba, növelve sikerünk esélyét. Sajnos, az egyetemalapításra vonatkozó korábbi három kísérletünk kudarcba fulladt. Azok egyikére még a prágai föderális parlamentben került volna sor, de mivel azt az egyes bizottságokban több magyar képviselő sem támogatta, el sem jutott a plénumig…“ – idézte fel az előzményeket Albert Sándor.

Hozzátette: miután 2003-ban végre megérett az idő a győzelmükre, s az egyetemalapítást az MKP 20 képviselője szlovák támogatással megszavazta, 2003. október 23-án, a 465/2003 T. t. számú törvény alapján, ami egyúttal alapítólevélnek is minősült, létrejöhetett a Selye János Egyetem.

Az SJE modern Konferencia-központja (fotó: Nagy-Miskó Ildikó)

„Martin Fronc KDM-s oktatási miniszter 2004. január 1-i hatállyal miniszteri biztossá nevezett ki, engem megbízva a komáromi magyar egyetem infrastruktúrájának kiépítésével, működési feltételeinek előkészítésével.

„Majd január 17-én a Tiszti pavilon dísztermében tartottuk meg az SJE nagyszabású avatóünnepségét, ahol a hazai magyar politikusainkon kívül Magyarország és Szlovákia oktatási minisztere, valamint az anyaország pozsonyi magyar nagykövete is jelen volt. Az eufórikus hangulatú eseményt a felmerülő problémák megoldása követte. Hiszen a felvételi vizsgákat csak azután hirdethettük meg, hogy befejeződött az SJE mindhárom kara tanulmányi programjainak június végéig elhúzódó akkreditációja.

A július végi felvételiztetésre több mint 500 olyan fiatal jött el, akik nappali képzéseken kívántak tanulni, további 210 érdeklődő pedig a levelező tagozatra jelentkezett. Miután 2004 szeptember 14-én, ismét jeles hazai és magyarországi vendégek, köztük szlovák egyetemi rektorok részvételével, megtarthattuk a történelmi tanévnyitónkat, amelyen Juraj Sinay, a Szlovák Rektori Konferencia elnöke is nagyon szép ösztönző beszédet tartott, összesen 648 felvételt nyert és beiratkozott hallgatóval kezdtük meg az első akadémiai évet a Református Teológiai, a Gazdaságtudományi és a Tanárképző Karon“ – folytatódott az alapító rektor múltidézése.

Nemcsak a szép dolgokról, hanem a problémákról is szólt: „Mivel kezdetben saját termekkel nem rendelkeztünk, Bastrnák Tibor polgármestert és parlamenti kollégámat kértem meg arra, hogy a tanévnyitóra kölcsönözze nekünk a fennhatósága alá tartozó városi művelődési központ nagytermét. Annak vezetője azonban olyan magas bérleti díjat kért, amit nem tudtunk kifizetni. A Matica slovenská helyi székházában sokkal olcsóbban bérelhettük volna ki a nagytermet. Miután a VMK-nak jeleztük, hogy botránnyá fajulhatna, ha a tanévnyitónk anyagi okokból a „Maticánál“ lenne, a városi intézmény mérsékelte a bérleti díjat, s végül ott nyitottuk meg a tanévet“.

Miniszteri biztosból egyetemalapító rektor lett (fotó: Albert Sándor albuma)

Halaszthatatlan feladat volt az egyetem működéséhez szükséges ingatlanok megvásárlása is.

„2004 márciusában a hajógyártól megvásároltuk a volt irodaépületét, amelyben kisebb tantermeket, előadótermet alakítottunk ki, a várostól pedig a hajógyár melletti épületet, ahol létrejött a Sirály egyetemi kollégium, majd más épületek is a tulajdonunkba kerültek.

Akkoriban a Danubius-épületben magyarországi egyetemek kihelyezett képzéseit szervezte a Bauer Győző professzor vezette Selye János Egyetemért Alapítvány, aminek köze nem volt a későbbi SJE-hez. A kétoldalú egyezségünk alapján az SJE indulásakor megszűntek az addigi kihelyezett képzései, az ingó és ingatlan vagyona pedig átkerült az egyetemünk Pro Selye Alapítványához. Ekképp megkaptuk a Lehár- és Danubius-épületet és az egykori szakmunkásképző intézet dohánygyári ingatlanát. Időközben egy parlamenti határozat alapján Komárom város a védelmi minisztériumtól azzal a feltétellel vehette át a helyi erődítményt, hogy azt campusként, tantermekként és irodákként való használatra átengedi az egyetemünknek. Ha öt éven belül elkezdtük volna a borzasztó állapotban levő objektum átalakítását, akkor az az SJE tulajdonába került volna. A városvezetés folyamatos akadályoztatássának „köszönhetően“ azonban erre nem került sor, így az erődrendszer városi tulajdonban maradt“ – magyarázta az ex-rektor.

Hozzátette: a várfalakon kívül levő egyik épületből azonban létrehozhatták az SJE Konferencia-központját a 350 fős előadóteremmel, további tantermekkel, jegyzetbolttal és ebédlővel. A másikban pedig helyet kapott a sportközpontjuk.

Az SJE-nek távozásomkor 2684 hallgatója volt… (fotó: Albert Sándor albuma)

A infrastruktúra kiépítése mellett ugyancsak fontos volt a megfelelő személyi feltételek megteremtése is.

„Bár még 1994-ben megalakult a Kálvin János Teológiai Akadémia, azt egyetlen szlovákiai egyetem sem akarta befogadni, s mivel nem vált valamelyik egyetem részévé, ezért teológus diplomát sem adhatott ki a végzőseinek. Bár az alakuló SJE kapcsán eredetileg csak pedagógus- és közgazdászképzést terveztünk, de az akadémia vezetőinek kérésére harmadikként becsatlakoztattuk a Református Teológiai Kart (RTK), s a korábbi akadémiai hallgatókat is diplomával láttuk el. Az RTK működésének tehát biztosítva voltak a személyi feltételei, amelyeket a másik két kar esetében is meg kellett teremteni. Előzőleg feltérképeztük azt, hogy a szlovákiai egyetemeken hány magyar oktató dolgozik, s kiderült, hogy mintegy százan voltak. Sajnos, közülük sokan az előzetes ígéretük ellenére sem voltak hajlandóak átjönni az induló SJE-re, feladni az általuk biztosabbnak tartott munkahelyüket a bizonytalanabbnak tűnőért cserébe.

„Mivel az akkreditációhoz minősített oktatókra, professzorokra és docensekre volt szükségünk, 2004 őszén magyarországi kollégákkal kiegészült, nem túl egységes oktatói csapattal kezdődött az első akadémiai évet. Nagyon nehéz volt úgy egyetemet építeni, hogy több tanárunk csak egy-egy napot töltött nálunk, miközben a korábbi állását is meghagyta“

– ecsetelte a további hajdani feladatai teljesítését Albert Sándor.

Hangsúlyozta: mivel az épületeik átalakításába a kezdetben még nem létező egyetemi igazgatótanácsnak is bele kellett egyeznie, előbb szükség volt annak létrehozására.

„Miniszteri biztosként, a hallgatóink, a tanáraink és további alkalmazottaink felvételéig, az egyetemi költségvetést is nélkülöző, egyszemélyes egyetemi vezetésnek számítottam. Azután Fronc miniszter beleegyezésével 2004 októberében kialakítottuk az átmeneti egyetemi igazgatótanácsot és a tanárokból, diákokból, alkalmazottakból álló egyetemi szenátust, majd ez utóbbi egyhangúlag az SJE rektorává választott meg engem. Az ezt igazoló okiratot szokás szerint a szenátus elnöke juttatta el az oktatási miniszternek, aki azt továbbította Ivan Gašparovič államfőnek, kérve a hivatalos kinevezésemet.

„Ez a folyamat sokáig, egészen 2005. január 31-ig húzódott, majd február 1-től 2009. január 31-ig vezettem az SJE-t. Annak a távozásomkor 2684 hallgatója, az RTK-n doktori iskolája, valamint 9 épülete és többé-kevésbé stabilizálódott oktatói gárdája volt, illetve 25 együttműködési szerződést kötöttünk bel- és külföldi egyetemekkel. Úgy éreztem, hogy a nagy kihívásnak sikerült eleget tenni“

– részletezte a további vonatkozó emlékeit.

Teljesült sokak nagy álma, a folytatás pedig az utódaimtól függ… (fotó: Hírek.sk)

Végül a több hazai és magyarországi kitüntetést megérdemelt alapító rektor arról is beszélt, hogy az illetékes tárca 2006-ban a szlovákiai egyetemeket azzal szólította meg, ki kell építeniük a saját minőségbiztosítási rendszerüket: „Az országos viszonylatban elsőként a Kassai Műszaki Egyetemen épült ki, s egykori tanszékvezető docensként e munkafolyamatból is kivettem a részemet. E rendszer a korábban megszerzett tapasztalatomnak is köszönhetően másodikként az SJE-n készült el. Azt az Európai Egyetemek Szövetsége képviselői ellenőrizték, s nagyon meg voltak elégedve. Ez hasonló büszkeséggel töltött el engem, mint például az, hogy az akkori városvezetés 2021 áprilisában Komárom Díszpolgárává választott, nemrég pedig a Nyitra Megyei Önkormányzat legrangosabb díját vehettem át. Mindez azt bizonyítja, hogy érdemes volt jó célok érdekében kitartóan, tisztességesen munkálkodni. Teljesült sokak nagy álma, megalakult a hazai magyar egyetem, a folytatás pedig az utódaimtól függ…“.

Nagy-Miskó Ildikó, ma7.sk

hirdetés