Kezdőlap DUNATÁJ Egy szál virág Tuba János sírjára

Egy szál virág Tuba János sírjára

322
MEGOSZTÁS

Komáromért – mindhalálig

Tuba János egy komáromi baráti társaságban borozgatás közben (a szerző archívumából
Tuba János egy komáromi baráti társaságban borozgatás
közben (a szerző archívumából

A sápatag tavaszi napsugár különös fényt vet a síremléken tűnődő Krisztus-arcra. A református temető csendjét csak a természet megújulását köszöntő madártrillák crescendói verik fel. Tuba Jánosnak, a „legkomáromibb komárominak” a sírján egy szál élővirág hirdeti az elmúlást és az öröklétbe vetett hitet. A síremléket övező kovácsoltvas kerítést évekkel ezelőtt ellopták. Ezeken a hasábokon hiába tettük szóvá, hasztalanul hivatkoztunk az utókor tiszteletére és lelkiismeretére, azóta semmi sem változott. De miért is, hiszen Jókai Mór szüleinek a sírja sem néz ki sokkal különben. Már nincs köztünk Móricz Zsigmond, aki a húszas évek elején a látottakon felháborodva alaposan megrótta a komáromi református papot…
Pénteken délután a Tiszti pavilon első emeletén került sor az MKP új járási irodájának avatójára, amelyen részt vettek a párt országos elnökségének tagjai és a meghívott vendégek. Az avatáson Molnár János lelkész, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának nyugalmazott dékánja mondott áldást, majd Elek László komáromi esperes plébános szentelte fel a falakat. Petheő Attila, az MKP járási elnöke hangsúlyozta, „a célokért közösen kell és közösen fogunk küzdeni. Ennek az irodának az átadása egy újabb mérföldkő a Komáromi járás életében. Jelzi, hogy előre nézünk, pozitívan gondolkozunk és nyitottak vagyunk. Aki erőszakos, sarat dobál, vagy panaszkodik, az hátráltat bennünket. Aki munka helyett csak a száját járatja, az lemarad. Az idei évünk kemény lesz. Olykor fájdalmas pillanatokkal, verejtékes munkával, de hitünk szerint sok győzelemmel és rengeteg közös sikerrel. Ez a megszentelt és megáldott iroda a közösségé és nem csak a pártunké. Velünk együtt hirdeti, hogy amit megálmodtunk, azt meg is tudjuk valósítani közösen.” A jeles komáromi személyiségekben bővelkedő tizenkilencedik század jó néhány karizmatikus egyéniséggel is megáldotta a várost. Kétségtelenül közéjük tartozott Tuba János országgyűlési képviselő, bankigazgató és laptulajdonos is, aki – mondhatni – egész életét a magyarság és szülővárosa ügyének szentelte. Annyit feltétlenül tudni kellene róla, hogy 1855-ben született Komáromban és ahhoz a nemzedékhez tartozott, amely tudását és széleskörű műveltségét a pápai református kollégiumban szerezte. Jogász lett és huszonhárom évesen hazatért szülővárosába, ahol előbb aljegyző, majd főjegyző lett és harminc évig volt a törvényhatósági bizottság tagja. Számos egyéb tisztsége mellett említést érdemel, hogy az iskolaszék tagja, majd elnöke volt, megalakulásától kezdve társelnöke a Jókai Múzeum és Közművelődési Egyesületnek, 1892-től a Komárom-Vidéki Takarékpénztár igazgatójaként is működött, 1880-ban újraindította a Komáromi Lapokat, amelynek szerkesztője, főszerkesztője, majd 1886-tól haláláig laptulajdonosa volt. Feltétlenül idekívánkozik még, hogy ő szorgalmazta az Erzsébet-híd felépítését és tárgyalt ez ügyben Baross Gábor miniszterrel. Kezdeményezője és rendezője volt az 1891-ben megvalósult emlékezetes vármegyei és ipari kiállításnak, s az ő érdemeként épült ki a Komáromot Gútával összekötő vasútvonal. Tuba János az ország ügyeinek az irányításában is részt vett, hiszen 1892 és 1905 között ő képviselte Komáromot a magyar országgyűlésben. Parlamenti képviselőként Tuba János képviselte városát Klapka, majd Jókai temetésén. A várost védő honvéd tábornok sírjára a vár egyik bástyájának tetejéről vitt földet, és ő indítványozta Klapka György komáromi szobrának a felállítását és a gyűjtést a szoboralap javára. 1904-ben Jókai temetésére a szülőház telkéről vitt szintén egy láda földet, amelyet Schnitzer Ármin főrabbival ásott ki. Jókaihoz és Feszty Árpádhoz személyes jó barátság kötötte, s nemkülönben Herman Ottóhoz, a nagy magyar természettudóshoz, aki a vendégszeretetét élvezte, amikor 1883-ban hosszabb időt töltött Komáromban, ahol adatokat, információkat gyűjtött A magyar halászat története című korszakos művéhez. Tuba János a vesztes első világháborút követően is tevékenyen részt vett a közéletben és a politikában és tőle telhetően igyekezett felrázni a felvidéki magyarságot a trianoni diktátum okozta sokkból. 1919-ben részt vett a Magyar Nemzeti Párt megalapításában, majd egy évvel később megalapította a Magyar Népszövetséget, amelyet a hatóságok betiltottak. Tuba János 67 éves korában, 1921. szeptember 17-én váratlanul elhunyt. Haláláról és temetéséről az általa alapított Komáromi Lapok gyászkeretes, dupla terjedelmű különszámban számolt be 1921. szeptember 22-én. Koporsóját, amelyet a Kultúrpalota előcsarnokában állítottak ravatalra, a város aprajanagyja kísérte ki a református temetőbe. A gyászmenet élén a szekeresgazdák haladtak. Sírjánál Vargha Sándor nyugalmazott református lelkész és dr. Gaál Gyula nyugalmazott polgármester mondtak beszédet. Temetése egyben néma tüntetés is volt az impériumváltás és az új hatalom ellen. A temetési menet teljes útvonalán készenlétben álltak a cseh csendőrök. A temetőben látható Krisztus-fejet ábrázoló síremlékét 1925 nyarán állították fel, amikor újratemették. A síremléket Rigele Alajos pozsonyi szobrászművész faragta ki Mária Terézia csehek által összetört pozsonyi lovas szobrának (Fadrusz János alkotása) egyik nagyobb töredékéből. Amikor a református temetőben járunk, egy néma főhajtásra feltétlenül álljunk meg Tuba János sírjánál, aki – mint sírfelirata is megörökítette – oly sokat tett a magyarságért és szülővárosáért. A legkevesebb, amit hálánk kifejezéseként tehetünk, hogy közadakozásból újra elkészíttetjük a sírját övező kovácsoltvas-kerítést.

NÉMETH ISTVÁN

DUNATÁJ HETILAP

hirdetés