(részlet)
Százötven évvel ezelőtt alakult meg a Komáromi Dalegyesület, amely hosszú fennállása alatt Magyarország-szerte öregbítette dalkultúránk hírnevét. Az évforduló alkalmából az alábbiakban részletet közlünk dr. Fülöp Zsigmond: A hatvanéves dalegyesület /A Komáromi Dalegyesület történetéből/ című forrásértékű munkájából, amely 1923-ban jelent meg Spitzer Sándor könyvnyomdájában.
„Semmi akadálya nem lévén ezentúl annak, hogy az egyesület a nyilvánosság elé lépjen, Molnár Ádám 1864. január 24-ére a „városi zenetanodába” (Barátok utcájában a Sztanek-féle ház, most Balogh Miklósné háza) végleges megalakulásra hívta össze a dalárda köré csoportosuló pártoló és működő tagokat és e közgyűlésen nagy lelkesedéssel kimondták a végleges megalakulást. A közgyűlésen a hatóságot Czike Sándor, városi főkapitány képviselte, aki átnyújtván az elnöknek a jóváhagyott alapszabályokat, azokat felolvasták és a „Révkomáromi Dalárda Egyletet” véglegesen megalakultnak mondották ki. A közgyűlésen 41 tag jelent meg s ezek megválasztották a tisztikar és választmány tagjaiból álló „bizottmányt”. A tisztikar tagjaiul megválasztattak: elnöknek Molnár Ádám, karmesternek Kopeczky Ferenc, pénztárossá Üveges Ede, jegyzővé Tátray József. A választmány tagjai lettek a működő tagok közül: Mihályi Ferenc, Bojkovszky Ferenc, Petteny Lajos, Ströcker József, Szekeres Mihály és Stetka József, a pártoló tagok közül pedig Hefler Szilárd, Pulay Géza, Szabó Gábor, Konkoly-Thege Balázs, Menner Lajos és Amtmann Jenő. Az elnök indítványára ugyanezen a közgyűlésen nagy lelkesedéssel elnökké választották Ghyczy Kálmánt és ügyésszé Pulay Kornélt, s a karvezetőnek évi tiszteletdíját 12 aranyban állapították meg. Az alapszabályok az egylet célját a következőkben írják körül: „A révkomáromi dalárda egylet azon célból egyesült, hogy nemzeti dalainkat négyes hangon (kvartett) betanulja s eképp tehetségéhez képest hozzájáruljon azok tökéletesbítéséhez.” – „egyszersmind nem hagyja figyelmen kívül a zenevilág által jelesekül elismert idegen műdarabokat sem és igyekezni fog azok betanulása által mind összes tagjaiban,
palota helyén
volt a Komáromi
Dalegyesület első
„otthona”, a dalárdakert
mind adandó alkalommal a városi közönségben is a szebb és nemesebb műizlést terjeszteni.” … A Dalegyesület irattárában őrzött 35 szakaszból álló eredeti alapszabályokat sem az egyleti elnök, sem a jegyző nem írta alá, az alapszabályokat elfogadó közgyűlés napja sincs rávezetve, csakis a budai helytartótanács jóváhagyó záradékát vezették rá, melyet 85557 szám alatt intéztek el, s a keltezés a következő: Budán, 1863. évi november 29-én. Olvashatatlan aláírás és kétfejű sasos bélyegző a következő felirattal: Magy. Kir. Helytartó Tanács. A megszervezett és véglegesen megalakult dalárdának működőkara a következő tagokból állt: Ströcker József, Bojkovszky Ferenc, Tátray József, Petteny lajos, Szekeres Mihály, Stettka József, Mihályi Ferenc, Mikus Nándor, Térfi Antal, Balahó János, Vargha Lajos, Nemesszeghy Antal, Kovács Lajos, Bognár János, Guoth Gyula, Szűcs Pál, Kossár Dezső, Czike Zsigmond, Jellus László, Schmidthauer György. A pártoló tagok száma 178 volt.” A jóváhagyott alapszabályok birtokában az ifjú egyesület hamarosan hozzáfogott a céltudatos munkához. A jól megszervezett dalárda Kopeczky karnagy vezetése alatt szorgalmasan tanult, hogy a nagy nyilvánosság előtt mielőbb bemutatkozzék. Az alkalom erre nem késett. A helybeli református egyház 1864. június 5-én Kálvin-ünnepélyt rendezett és ez alkalomból megérkezett Csepy Zsigmond főgondnok levele az egyesülethez, melyben arra kérte a dalárdát, hogy az ünnepélyen működjék közre. A kérelemnek készségesen eleget tett a működőkar és a Kálvin ünnepélyen mutatkozott be először, mint önállóan működő egyesület a város közönségének.”
(Közreadta: Németh István)
DUNATÁJ HETILAP
