Kezdőlap DUNATÁJ Nemcsak a külföldi tájak, hazánk is bővelkedik szépségekben

Nemcsak a külföldi tájak, hazánk is bővelkedik szépségekben

66
MEGOSZTÁS

SAASADÉvek óta dédelgetett álmom volt eljutni Krakkóba. Mikor kedvelt utazási irodám kínálatai között megjelent, rögtön be is jelentkeztem párommal együtt. Nem is néztük meg tüzetesen, hogy a négy napból csak egy Krakkó, a többi Magas – Tátra. Nagyon szeretjük nemcsak a tengert, de a szép hegyvidékes tájat is, ezért szeptember 12-én örömmel ültünk be a buszba, ahol kedves régi ismerősökkel találkoztunk.

Az út – mint mindig – jó hangulatban, barátságos, családias légkörben telt el. Dél körül Donovaly környékén a Habakuky csárdában álltunk meg ebédelni. Természetesen számomra nem maradhatott el a kedvelt juhtúrós galuska. Szép népviseletbe öltözött felszolgálók, csodálatos miliő, s a finom galuska feledhetetlenné tette ezt a fél órát. Amint buszunk a Magas-Tátra fenséges ormai között suhant el, láttuk a 10 évvel ezelőtti természeti csapás maradványait, a letarolt erdőt, a félbe törött fákat, s az újonnan kiültetett facsemetéket, amelyhez minden jóérzésű ember hozzájárult. Esőtől terhes felhők borították a hegygerinceket, mi viszont élveztük a napsütést, csak egyegy kis futó zápor mosta el néha az út porát. Következő megállónk a Csorba- tó volt. Ötven évvel ezelőtt sítúrán jártam itt utoljára, mint gimnazista. Akkor tél volt, most kellemes őszi idő, a lomblevelű fák koronái több színben pompáztak, a fenyvesek pedig büszkén nyújtóztak az ég felé ágaikon telis-tele makkokkal. Csorba-tó a második legnagyobb tó a Tátra déli oldalán, a leglátogatottabb tátrai tengerszem Szlovákiában, szállodák, sípálya övezi. S a csodás tiszta, friss tátrai levegő! Utunk vadregényes fenyvesek, csermelyek, patakok, magas hegyek között vezetett Tátralomnicra. A négycsillagos, impozáns, a 20. század elején szecessziós stílusban épült Grand Hotel Prahá-ban szálltunk meg. Félpanziós ellátásunk volt, bőséges svédasztalos reggeli, háromfogásos vacsora. Miután kicsomagoltuk bőröndjeinket, felfedezésre indultunk a szállodában és környékén. Volt köztünk olyan is, aki inkább a medencékben vagy a jacuzziban próbált felfrissülni. Csodálatosan szép étteremben szolgálták fel a vacsorát, melyet táncos – zenés est követett. Másnap, a finom reggeli után autóbusszal Krakkóba utaztunk. Szerencsére az esőköpenyekre ezen a napon sem volt szükség. A Visztula partján fekvő Krakkó sok évszázados múltra tekinthet vissza. Volt fejedelmi és királyi város. Kereskedők és kézművesek sokasága biztosította felvirágzását, művészei és tudósai hozzájárultak a lengyel kultúra és tudomány fejlődéséhez. A lengyel és a magyar történelem igazolja, hogy már a Magyar Királyság létrejötte előtt is voltak dinasztikus kapcsolatok a két nemzet között, s ez addig tartott, míg Lengyelország el nem veszítette önálló államiságát. Az Árpád-háziak, Piastok, Anjouk, Jagellók idejében szinte minden generációra jutott 1-1 nevezetesebb személyiség. A királyi dinasztiák házassági kapcsolatain kívül jelentős főúri házasságok is köttettek. Csak néhány jelesebb személyiséget – a teljesség igénye nélkül – ragadok ki a múltból: a 11. századi Szent László lengyelországi születésű, mert anyja lengyel volt, akárcsak Géza második felesége és első lányának férje, I. Boleszláv is. Időben ugorva néhány századot, pl. III. Mieszko felesége Árpádházi Erzsébet volt, IV. Béla lánya Árpádházi Szent Kinga (Kunigunda lengyeleknél) V. Boleszláv felesége volt, akinek alakját az egyik wieliczkei sóból készült szobor örökíti meg. Az Anjouk idején pl. Nagy Lajosnak is két lengyel felesége volt, harmadik lánya, Hedviga férje a Jagelló Ulászló volt. Ebből a korból maradt fenn a híres mondás: „Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát.” A mohácsi csata után a 16. században (1576) Báthory István Jagelló Annával kötött házassága révén elnyerte a lengyel királyi koronát (Báthory a Wawel sírkamrájában alussza örök álmát). A 17. századból csak Sobieski János és Tököli Imre kapcsolatát emelném ki, számukra a lengyel föld jelentett biztos menedéket, akárcsak II. Rákóczi Ferencnek, amikor megszökött a bécsújhelyi börtönből. A 19. században a magyar reformnemzedék is lelkesedett a lengyel barátságért. Pl. az 1848/49-es szabadságharcban Bem József és Henryk Dembinski tábornokkal az élen több ezer lengyel tiszt és közkatona vett részt. Egy nagyot lépve a történelemben, a II. világháború idején több mint 100 ezer lengyel menekültet fogadott be a magyar állam. Elsőnek Krakkóban a Wawelt, ezt a monumentális királyi kastélyt és templomot tekintettük meg. A 12-13. század fordulóján a Wawel-domb északkeleti részén román stílusú várat építettek, amelyet a 14. században gótikus építményre cseréltek. A palota mai alakját a reneszánsz korban érte el, amikor I. Zsigmond lengyel király az 1499-es tűzvész után átépítetett. A felújítás után megmaradt a Tyúkláb-bástya, a Jordankatorony és a Dán-torony. A 16. századi tűzvész után, amikor a palota egy része elpusztult, III. Zsigmond barokk stílusban építtette át, s bővíttette a Zsigmond-toronnyal. Miután Varsó lett a főváros, a palotát már csak koronázáskor és a királyi temetések idején használták. Bőven volna mit megtekinteni ebben a csodálatos épülettömbben. Időnk rövidsége miatt végigsétáltunk a belvárosban, ahol számtalan templom ékeskedett, hogy csak a Mária-templomot említsem, a város főterét, a Flórián-kaput, a Posztócsarnokot… A szabad program után a Krakkótól 10 km-re fekvő wieliczkai sóbányába mentünk, amely egyedi és csodálatos. A 12. századtól 1996-ig működött, mint bánya. 200 méterre a föld alatt galéria, katedrális, tó, sóból készült művészi kivitelezésű szobrok, vallási, történelmi alakzatok (pl. Jézus tanítványaival, Utolsó vacsora, Szent Kinga, királyok, Hófehérke és a hét törpe, humoros figurák, bányamunkások), kápolna, sóból készült csillárok … nyűgöztek le bennünket. Vacsoránkat jó hangulatban a szállásunkhoz közeli Betyárcsárdában fogyasztottuk el. Harmadnapon kellemes túrára indultunk a Tátrába. Busszal Ótátrafüredre vittek bennünket, azonban a nagy köd miatt nem működött sem a fogaskerekű, sem a felvonó (sikló), így néhányan nekivágtak a hegyek megmászásának, mások körbenéztek a településen. Ótátrafüred alapítása a 18. századba nyúlik vissza, és gróf Csáky István nevéhez fűződik, ő építtette fel 1793-ban az első épületet, egy vadászlakot. Azóta szebbnél szebb épületeket emeltek, ilyen az ótátrafüredi templom, a Grandhotel (1904) stb. Vonattal érkeztünk vissza szállásunkra, ahol még egy jó sétát tettünk, majd a szálloda medencéiben lubickoltunk. Szeptember 15-én indultunk hazafelé. Utunk eseménydús volt, mert a Rózsahegytől 12 km-re található besenyői Wellness centrum, Aquapark, Thermál”-ba látogattunk el. A kirándulók nagy része elmerült e termálfürdő vasban gazdag vizében, vagy nagyokat úszott medencéiben, mások sétára indultak a településen. Utunk utolsó állomása Liptov- Salas Krajinka volt. A tulajdonos megvendégelte és végigvezette csoportunkat birtokán. A szép faépületek, a háziállatok, a traktorkiállítás, a sajtkészítő műhely, játszótér gyerekeknek, szabadtéri vendéglő – kellemes emlék marad számunkra. Volt itt finom pékáru, sajtok, tejtermékek. Mindenki kedvére költekezhetett. Vasárnap az esti órákban élményekben gazdagon tértünk vissza Komáromba.

Dr. Egriné dr. T. Szonja

DUNATÁJ HETILAP

hirdetés