HAZA Egyéb A Selye János Gimnázium diákjának három hete Németországban

A Selye János Gimnázium diákjának három hete Németországban

910
hirdetés

nemetorszagban-sjg-4A nyári szünetem utolsó 3 hetét Németországban tölthettem egy tanulmányút résztvevőjeként.

A 2015/16-os tanévben az országos német olimpia harmadik helyezettje lettem, és jutalmul egy háromhetes ösztöndíjat kaptam a PAD (Pädagogischer Austauschdienst- Pedagógiai Csereszolgálat) jóvoltából.

Az út a németországi Hamelnbe szólt, ahol egy ugyan rövid, de annál izgalmasabb időre a Schiller Gimnázium diákjává válhattam.

Augusztus 12-én találkoztam Pozsonyban 11 diáktársammal és tanárnőnkkel, akikkel az elkövetkező három hétben szoros barátságot kötöttünk. Mindannyian Szlovákia különböző sarkaiból érkeztünk. Jómagam Dél-Szlovákiát és az itt élő magyarokat, valamint iskolámat, a komáromi Selye János Gimnáziumot képviseltem. Számomra maga az utazás is tele volt meglepetésekkel, ugyanis életemben először repültem és nagyon megszerettem ezt az utazásformát.

Késő este érkeztünk meg Hamelnbe. Itt a vonatállomáson már várt mindenkit az ő „vendégcsaládja”. Mondhatjuk úgy is, hogy azonnal bedobtak minket a mélyvízbe, ugyanis amint megérkeztünk, új családunkkal tölthettük a hétvégét. Nagyon elégedett voltam. Egy rendkívül kedves és rokonszenves családhoz kerültem. Saját szobát kaptam és rögtön családtagnak számítottam. Megtapasztalhattam a német vendégszeretetet, amelyet csak dicsérni tudok. Igaz, hogy a németek nem olyan lobbanékony természetűek mint mi magyarok, de bátran kijelenthetem, hogy a közismert közhely, miszerint minden német rideg, nem igaz. Megmutatták nekem a városukat és gyönyörű helyekre vittek el. Többek közt Bückeborgba, a világ mindössze öt fejedelmi lovasiskoláinak egyikébe (Fürstliche Hofreitschule Bückeborg).

A gimnáziumban javarészt némettanárnőkkel végeztünk csoportmunkákat. Nem klasszikus tanításról, hanem inkább játékos nyelvismeretbővítésről volt szó. Rögtön az első nap összegyűjtöttük a szerintünk tipikus német dolgokat egy plakát formájában, majd az utolsó napokban még kiegészítettük ezeket új tapasztalatainkkal. Sokat rajzoltunk, kártyajátékokat játszottunk, sőt még a heti vásárból is tanulságos játékot tudtak számunkra varázsolni: új szavakat kellett keresnünk az ábécé egyes betűire.

 Részt vehettem német kortársaim egy- egy óráján is. Így az iskolapadban nemcsak a nyelvismereteimet mélyíthettem el, hanem sok érdekes ismeretet szereztem a német iskolarendszerről, az ottani mindennapokról és a helybéliek szokásairól.

Azonban nemcsak az iskolapadot nyomtuk. Német tanárnőink tarka programot készítettek el számunkra. Szinte minden második nap egy-egy kirándulással telt el. Megcsodálhattuk Hameln város varázslatosan sokszínű építményeit, Hannover városának panorámáját a városháza tornyának tetejéről, ellátogattunk Bodenverder-be is, a híres Münchhausen báró otthonába. Az helyi bobpályán pedig nagy élvezettel siklottunk le. Nemcsak városnézésen vehettünk részt, hanem egyéb különleges élményben is részesülhettünk: a hamelni üvegfúvóműhelyben (Hamelner Glasbläserei) mindannyian saját üveggolyót készíthettünk, szintén Hamelnben, a kalandparkban (Hamelner Kletterwald) megmászhattuk az erdő legmagasabb fáit, hajóztunk a Weser folyón és még sorolhatnám.

A háromhetes „német életünket” természetesen illően le akartuk zárni. Ezt egy búcsúest formájában valósítottuk meg. Egy prezentáció keretén belül bemutattuk újonnan szerzett német családtagjainknak a mi kis országunkat, hagyományainkat, látványosságainkat és termékeinket. Valamint, hogy egy kicsit közelebbinek érezzék ők is magukhoz a mi hazánkat, sütöttünk nekik a nálunk honos édességekből: kiflifelfújtat, réteseket, pozsonyi kiflicskéket és mecenzéfi kalácsot.

Röviden összefoglalva: egy óriási lehetőség volt ez a három hét számomra. Nemcsak némettudásomat fejleszthettem, de új barátságokat is köthettem, új tájat láthattam és közben a személyiségem is egy kicsit jobbá formálódott.

Végezetül még szerettem volna megköszönni felkészítő tanáromnak, Fekete Juditnak, támogatását, munkáját és buzdítását, ugyanis segítsége nélkül nem sikerült volna ide eljutnom.

Bartalos Angelika (III.B)

hirdetés
Previous articleAdalékok dr. Lipscher Mór életrajzához
Next articleKvótareferendum – Részvételi arány – 17.30 óra – 39,88 százalék