HAZA SJG A Selye János Gimnázium diákja a Nemzetközi Németolimpián (IDO 2022)

A Selye János Gimnázium diákja a Nemzetközi Németolimpián (IDO 2022)

145
hirdetés

Augusztusban lehetőséget kaptam Szlovákia és iskolám, a komáromi Selye János Gimnázium képviseletére a Nemzetközi Németolimpián (Internationale Deutscholympiade) rendezvényen egy másik társammal együtt.

Ez a kétévente megrendezésre kerülő megmérettetés egy két hétig tartó nemzetközi döntő, amely ezéven Hamburgban valósult meg, ahol 52 ország több mint 100 diákja mérte össze némettudását és kreativitását.

Az első napon mindenki sikeresen megérkezett a világ különböző tájáról, néhányan csomagok nélkül. Ezek után közösen, kisebb csoportokra bontva mentünk a Horner Rennbahn diákszállóba. A szervezők ügyeltek arra, hogy a szobákon, de még a csoportfoglalkozásokon is különböző nemzetek találkozzanak egymással. Én egy észt, ghánai, dél-afrikai, argentin és bolgár diákkal voltam egy szobán.

Hétfő reggel megkaptuk a verseny szervezőitől az útmutatást, illetve a tervet a következő két hétre. Ezen túl, besoroltak minket csoportokba is. Három nyelvi szintre voltunk elosztva: A2, B1, B2. Én a B2-es kategóriában kaptam helyet. Ezek után meglátogattuk a hamburgi kikötőt, ahol a verseny megnyitója történt. Az ünnepi beszéd és az ismerkedés során körbehajóztuk a kikötőt az Elbán.

Kedden már két workshopon vettünk részt, az első, a cikkírás és az interjúkészítés világába nyújtott betekintést, a másik pedig a színházi jelenetek megírásába kalauzolt minket.

Szerda reggel már egy kis online versennyel kezdtünk, hogy versenyhangulatba csöppenjünk. Ezután részt vettünk egy workshopon, ahol a klasszikus prezentáció fortélyaival ismerkedtünk. Ezt követően a Länderabendre (azaz Országest) készültünk fel, ahol mindenki bemutatta a hazáját, illetve kultúráját.

Csütörtökön délelőtt részt vettünk egy rap-workshopon, ahol pár helyi rapper tanította nekünk a dalszövegek írását, majd ezután a délutánt az úgy nevezett Strassenfesten, azaz utcai fesztiválon, töltöttük. Itt sor került graffiti festésre, gördeszkázásra, pár koncertre és egy kis kosárlabdára. Természetesen ehhez az egészhez zenei aláfestés is társult. Ezt követően pedig este kiválasztottuk a nekünk legszimpatikusabb workshopot a háromból (klasszikus prezentáció, színházi jelenet és rap), ugyanis ez alapján lettünk másnap besorolva a “továbbképző” workshopokra.

Pénteken az utolsó foglalkozás után négyes csoportokban zajlott a felkészülés a versenyre.  Én a rapet választottam, így kerültem egy csapatba az észt szobatársammal, a másik szlovák válogatott-társammal, illetve egy iráni lánnyal. Egészen estig a dalunkon dolgoztunk, ahol mindenki a saját jövőképét adta elő, természetesen rappelve. Az estét már a Nochstpeicher nevű klubban töltöttük, ahol a hamburgi Tonbandgerät nevű banda adott nekünk egy privátkoncertet, ahol ráadásul egy pólót is kaptam/kaptunk.

A hétvégénk szintén mozgalmasan telt. A szombati napon kísérőtanárainkkal indultunk útnak Lübeckbe, Thomas Mann városába, cseh és török “kollégáinkkal”. Vasárnap pedig a nevelők által szervezett és vezetett hamburgi városnéző körúton vettünk részt.

A második hetünk Hamburgban elég mozgalmasan indult. Hétfő délelőtt elindultunk a városba, hogy anyagot gyűjtsünk a délutáni versenyhez, amely egy cikkírást foglalt magába Hamburgról.

Én ebéd után a szabadidő és kultúra témakörön belül a zene témakörét választottam, így erről készítettem rövid beszámolómat. A napot a diákszálló tetején lévő teraszon zártuk egy kisebb bulival, ahol mindenki kihúzta egy kalapból (tényleg nem vicc), hogy másnap melyik intézményt fogja meglátogatni. A választék a következő volt: Greenpeace, Ballin Stadt (gyakorlatilag tekinthető egy “menekült-múzeumnak”), Studio Clouds Hill (egy zenei stúdió), Miniatur Wunderland (~miniatűr csodaország, mint a neve is utal rá, a világ híres tájainak makettjei voltak itt kiállítva), Harry Potter Backstage (a német színházi Harry Potter előadások színfalak mögötti vezetése).

Én a Studio Clouds Hill-t húztam, ezáltal lehetőségem volt ellátogatni ebbe, a méretileg meglehetősen kicsi stúdióba, ahol többek közt a Farin Urlaub Racing Team és a Die Ärzte együttesek vették fel lemezeiket. Ezt követően ebéd után egy workshopra került sor, ahol az EU jövőjéről kaptunk pár információt. Majd végül, a nap végen az úgynevezett “Strassenfussball für Toleranz” utcai foci bajnokságon vettünk részt, amelyet a mi csapatunk nyert meg.

Szerda reggel megejtettük a főpróbát a rappünk bemutatása előtt, majd ezt ebéd után a zsűri számára elő is adtuk. Ezek után elmentünk meglátogatni az OMR (Online Marketing Rockstars) nevű céget, amely véleményem szerint potenciális karriercél lehet sok fiatal, többek közt az én számomra is. Itt belekóstolhattunk a podcastok készítésének világába is.

Csütörtök reggel az utolsó versenyszám is lezajlott, amely egy improvizációs színházi jelenet előadásáról szólt. Én egy görög lánnyal és egy román fiúval kerültem egy csapatba. Csupán húsz perc alatt kellett felkészülnünk egy adott témára, amely a mi esetünkben egy műtárgy bemutatása volt. Én itt egy életre kelt Julius Caesar-szobrot játszottam. Meggyőződésem szerint ez a versenyszám volt a legérdekesebb, én nagyon élveztem.

Majd délután meglátogattuk az Elbphilharmonie-t, amely Németország egyik legújabb koncertterme az Elbán. Majd a hazaúton leszakadt az ég, ami csak ezért volt kellemetlen, mert elég sokat kellett sétálnunk, pontosabban, szaladnunk a zuhogó esőben, mire elértük a metróállomást. Ennek, és a kimondottan rövid idegenvezetésnek ellenére ez az egyik legjobb élményeim közé tartozik Hamburgból.

Pénteken zajlott a versenyt kiértékelő ceremónia a patinás Mozart Salle-ban. Majd este sor került a záróbulira is, amely egészen hajnalig zajlott. Igazából annyira hajnalig, hogy ezen a napon én le sem feküdtem, hogy mindenkitől el tudjak búcsúzni, hiszen ezek voltak valószínűleg az utolsó közös pillanataink a messzi tájakról érkező barátainkkal.

Ez a két hét nagyon tanulságos volt számomra és életem legjobb élményei közé tartozik. Sokat fejlődtem, nemcsak a német nyelvben, hanem egyéb témakörökben is, és mindenképpen fontos, hogy rengeteg barátot gyűjtöttem a világ minden tájáról.

Mészáros Ádám, III.A

hirdetés
Previous articleAutómentes nap Dél-Komáromban – a környezetbarát közlekedés jegyében
Next articleBezzeg a mi időnkben! (De ezek a mai fiatalok?)