HAZA KULTÚRA Bezzeg a mi időnkben! (De ezek a mai fiatalok?)

Bezzeg a mi időnkben! (De ezek a mai fiatalok?)

169
hirdetés

„Úgy gyönyörködj a fiatalokban, mint akik téged folytatnak majd.

De ne a magad vágyaid, emlékeid álmodd

Újra bennük: ne kényeztesd, ne ünnepeld, ne szidd.

Inkább szeresd s érdemük szerint becsüld meg őket.”   (Keresztury Dezső)

A címként idézett mondat mindig az idősebb korosztály tagjainak a következő nemzedéket minősítő véleményeként szokott elhangzani. Ezt én sem szülőként, sem nagyszülőként, és 60 évet a pályán töltő pedagógusként sem tudom elfogadni. Egyébként meg minden általánosítás jogtalan, megalázó és sértő. De írásom tárgya nem a kesergés, hanem éppen ellenkező: az öröm!

Városunk szülötte, Török Ferenc hegedűművész, a pozsonyi konzervatórium tanára az idén is megszervezte Révkomáromban a hagyományos XXV. Nemzetközi Kamarazenei Mesterkurzusát. Csak csodálni tudom, hogy a mai zűrzavaros világunkban is van hozzá mersze, ereje! Sikerült meggyőznie kollégáit és azok növendékeit (41-gyet!), hogy jöjjenek el városunkba, hogy egy héten át – a szokatlanul nagy hőségben is – keményen dolgozzanak, gyakoroljanak, tanuljanak, hogy aztán „ezek a mai fiatalok” a Tiszti Pavilon patinás dísztermében két felettébb nívós hangversennyel örvendeztessék meg a „nemesebb”, élő zenére is igényt tartó, szép számú közönséget. (Intenzívebb közönségszervezés esetén teltház is lehetett volna!)

Örömöm csak fokozódott, amikor a szereplők nevei között ismerős névre, Gaál Eszter Veronika (gimnáziumunk volt diákja) nevére bukkanhattam. Eszter a helyi MAI növendékeként, Bakos Márta osztályában fejezte be tanulmányait, majd a győri konzervatóriumba nyert fölvételt. Zongorajátéka most is nagy sikert aratott.

  1. június 8-án a Felvidék.ma hírportálra kattintva szintén egy volt gimnazistánk sikeres tevékenységéről szereztem tudomást. Idézem az ott olvasottakat: „Felvidéki himnusz születik Gombaszögön. Újabb Felvidék All Stars dal készül, ezúttal népzenei. (…) A 2015-ös Levegő, a 2018-as Otthonos, és a 2021-es Északi szívek című dalokat idén Korpás Réka Völgylila című szerzeménye követi. (…) A készülő Völgylila dal Korpás Réka népzenei feldolgozása.(…) A dal életre keltése a Pósfa zenekar érdeme, s Korpás Éva, Écsi Gyöngyi, Méry Rebeka, Lakatos Lili (volt selyés), Szabó Júlia, Zsoldos Viktória, Petro Krisztina, Répássy Ivett, Korpás Réka, Lakatos Áron (szintén volt selyés), Nagy Csomor András énekesek hangján szólal meg.” Bokor Réka, a Felvidéki All Stars ötletgazdája szerint: „A klipforgatás és a dal elkészítése kiváló alkalom arra, hogy (…) megmutassuk, hogy a néphagyományt éltető hazai közösség erős, gazdag és teli van életkedvvel.” Mintha ezek a mai fiatalok már megszívlelték volna a kodályi üzenetet, miszerint: „És mint az ékszer is holt kincs a láda fenekén, életet akkor kap, ha viselik: a népdal is mennél többeké lesz, annál nagyobb lesz melegítő és világító ereje.” Tiszta szívből garatulálunk!

Réka így vall önmagáról: „Korpás Réka vagyok, népdalénekes, népzenész. Énekhangom mellett a koboz és a citera a hangszereim. Egyénileg, valamint különböző formációkban is vállalok népzenei műsorokat, táncházi zenét.”

Az előbbi, két „találkozás” kapcsán (gimnáziumi, óraadós korszakomból) egy újabb zenész, Misák Bence neve jutott eszembe. Rákattintottam az interneten. Hát az sem akármi, amit többek között vele kapcsolatban találtam: „Komáromi fuvolaművész, nemzetközi sikerekkel – Misák Bence saját műveket is komponál.” Ezzel a címmel készített Bencével Bárány János terjedelmes interjút még a múlt évben.

„Az idei az ő éve. Moszkvában kettő, Bécsben egy nemzetközi komolyzenei versenyen lett első. Most saját műveit adja ki, hetedik éve tanít, szabad idejében süt és nagyokat túrázik Simonnal, a kutyájával. A Komáromból indult, most Szegesen élő és tanuló Misák Bencét az idáig vezető útról, mestereiről és terveiről faggattuk.” A riportból megtudja az olvasó, hogy Bence a komáromi zeneiskolába járt, ahol Fekete Éva tanító néni szerettette meg vele a zenét, és ez határozta meg pályaválasztását. A Selye gimi tanulójaként már ott is foglalkozott zenével, verséneklő együttesük is vot, és a GIMISZ diákszínpadot is megemlíti. A gimnázium két utolsó évét már individuálisan végezte el, hogy közben zenét tanulhasson. A Győri Nemzeti Színház akkori zeneigazgatójától, Vagyon István fuvolaművésztől tanult. Az érettségi után aztán Győrben szerezte meg az OKJ-s szakképesítést, miután Kovács Katalinnál, a Győri Filharmonikus Zenekar szólamvezető fuvolistájánál tanult. Ez után jelentkezett a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karára, ahová Prof. Dr. Varga Laura fuvolaművésznő első próbálkozására felvette. Bence nagyon hálás a tanárainak, és persze a szüleinek, az összetartó családnak, akik mindvégig mellette álltak, segítettek a gondok megoldásában, és együtt örültek a sikereknek.

Generációs problémák mindig voltak, vannak és lesznek is, de minden a családon és az iskolai nevelésen múlik. Ideje lenne már, hogy a mai nevelő szögre akassza a „vaskalapot”, levesse a „szemellenzőt”; az eddigieknél sokkal több odafigyeléssel – empátiával kezelje a másságot, segítse az ifjú önazonosságának kibontakozását.

Az Idegen szavak és kifejezések szótára szerint a gimnázium (görög-latin) az általános iskolára épülő olyan négy osztályos középiskola, amely az általános műveltség megadásával az egyetemekre készít elő. A gimnáziumnak ma is őriznie kellene eredeti arculatát – megszabadulva a nevelési rendszert mindmáig mételyező technokrata szemlélettől –, valóban általános műveltséget kellene nyújtania! Éppen ezért a tantárgyak között nem szabadna különbséget tenni: nem lehetnek fő- meg melléktantárgyak. Mindegyiknek megvan a maga helye és szerepe – a jelenleg száműzött művészeteknek is megvolna – a személyiség formálásában, az ifjú identitása erősítésében.

Stirber Lajos

hirdetés
Previous articleA Selye János Gimnázium diákja a Nemzetközi Németolimpián (IDO 2022)
Next articleÚjabb mérföldkő: Rimaszombat környékén is elérhető lesz a Mária Rádió Mirjam