Kezdőlap BELFÖLD Mit tehet a Kerekasztal? – konferencia után, új év előtt

Mit tehet a Kerekasztal? – konferencia után, új év előtt

11
MEGOSZTÁS

kerekasztalNovember végén került sor a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának éves konferenciájára Nagymegyeren. A rendezvénnyel az volt a szándékunk, hogy rávilágítsunk több aktuális problémára, de több olyan felvetés is elhangzott, ami alapjaiban befolyásolhatja a Kerekasztal tevékenységét jövőre. Emellett a külső körülmények is befolyásolják a történéseket és azt, miben, hol lehet előrelépni – az alábbi rövid összegzésben elhangzik, mik az aktuális tennivalók.

A Kerekasztal előző éve lassabb volt a többinél, összességében pedig a civilek aktivitásai sem kaptak akkora hangsúlyt, mint korábban. Ennek a jelenségnek több oka van, egy részük az évértékelőben kerül fejtegetésre (melyet a http://www.kerekasztal.org/2014/11/kerekasztal-konferencia-nyitouzenet-es-irasos-evertekeles/ linken lehet elolvasni). A Kerekasztal a nyilvánosság számára a legláthatóbbnak a két tüntetés megszervezésében tűnt, ezeket a megmozdulásokat a kisiskolák, majd Malina Hedvig ügyében hívták össze. Hallani lehetett róla továbbá a kisebbségi bizottság kapcsán.

Pár szó a külső tényezőkről. A civil lendület lefékeződése az elmúlt évben részben annak is betudható, hogy egymást érték a választások, miközben a szlovák-magyar viszonylatban senkinek sem akaródzott komolyabban beszélni a konfliktusokról. Magyarország és Szlovákia párbeszéde a pragmatizmus jegyében jobbára gazdasági kérdések megoldására korlátozódott, a szlovák parlamentben pedig a kettős állampolgárság megoldatlansága adott csak alkalmat arra, hogy hangsúlyosan felvetődjön a magyar téma. Maradtak a tüntetések.

A hallgatás azonban nem azt jelenti, hogy nincsenek problémák. Attól, hogy valamiről nem beszélünk, a gondok forrása nem oldódik meg, a konfliktusok pedig csak később, erősebben és radikálisabban jelentkeznek. A helyzet kisebbségi szempontból nem javult, hanem egyenesen romlott. Továbbra sincs kisebbségi kormánybiztos. Nem foglalkoznak rendszerszintűen a déli régiók problémáival. Megszűnés szélén áll több tucatnyi kisiskola. Nem született jogorvoslat a kétnyelvűséggel kapcsolatos hangsúlyos ügyekben, ahogy a kettős állampolgárság terén sincs előrelépés. A lista hosszú és szabadon bővíthető.

Oktatásügy

Tavaly decemberben a kisiskolák kilátásba helyezett bezárása kapcsán tüntettünk néhány százan a parlament épülete előtt (nem mellesleg a szakmai szervezetekkel karöltve Hidas parlamenti képviselők és MKP-s politikusok egyaránt részt vettek a megmozduláson). Régóta nyílt titok, hogy a kisiskoláink a megszűnés szélén táncolnak, de a közvélemény mintha nem érezné át az intézkedés súlyát és a várható következményeket – tanárok kerülhetnek utcára, tovább nőhet a leszakadó régiók közti különbség, a kistelepülések az utolsó kapcsot is elveszíthetik a fiataljaikkal, ami további, új problémák forrása lesz majd.

Az utóbbi egy évben legalább elkezdődött a párbeszéd, a nyilvánosság számára is értelmezhetőbbé vált a probléma. Megjelentek azok a régi és új szakemberek, akik a területtel foglalkoznak, elvégezték a helyzetfelmérést és megfogalmaztak pár alternatív megoldást – feltűnik az igény az iskolabuszokra, egy új finanszírozási modellre, az iskolák minőségének javítására. A Kerekasztalnak ebben a közegben azt kell tennie, amit politikai síkon egyszer megvalósított: biztosítania kell az egyeztetési platformot. Sok a kihasználatlan együttműködési lehetőség, nem működik jól a közös követelések megfogalmazása a szlovák szervezetek felé, a közösség nincs bekapcsolva az országos szinten folyó, minőségjavító célzatú kezdeményezésekbe. Létkérdés, hogy ezen a téren a következő egy évben előre lehessen lépni.

Kétnyelvűség

A magyar nyelvhasználat témája a szervezők számára is váratlan hevességgel került elő az éves konferencián, miután egy rendezvényről kiderült, hogy alapvető problémák vannak a kétnyelvűség gyakorlati alkalmazásával. Nem is feltétlenül a konkrét eset a probléma – nagyobb baj a magyar feliratok hiánya mögé kerített ideológia ismételt felbukkanása. Ez azt mutatja, hogy valamit tenni kell. A vállalkozói szféra kétnyelvűségét tekintve nagyon sok a tabutémánk, miközben mozgalmi szinten az elmúlt évben kevéssé volt látható a lendület. A szlovák és magyar kommunikáció folyamatos munkát igényel a vállalatok, visszajelzéseket az aktivisták részéről, szükséges újra és újra megindokolni, miért is van rá szükség. Az előítéletek és a sztereotípiák köztünk élnek.

A Kerekasztal tud mit tenni a kétnyelvűség terén, de megvannak a korlátai. Leginkább az aktivistákra és azok lendületére alapoz, nem lehet ott mindenhol. A jelenlegi helyzeten egyrészt célzott találkozókkal lehet javítani, ha pedig felbukkan egy konkrét probléma, a Kerekasztal közvetítőként léphet fel az aktivisták és a szervezők között. Másrészt el kell végezni azokat a felméréseket, amelyek a magyar nyelvhasználat hiányát érintik. Máig nem tudjuk, pontosan mitől tartanak a vállalkozók, mikor kerülik a kétnyelvűséget, van-e számukra számosítható előnye vagy hátránya a többnyelvű kommunikációnak. Nem tudni, hogy a vállalkozók éppen milyen visszajelzéseket kapnak a vevőktől, ha magyarul, vagy szlovákul szólnak hozzájuk. Pedig a vonatkozó számok és statisztikák kulcsfontosságúak lehetnek, ezekre alapozva lehet kitűzni a kétnyelvűségi akciók következő lépéseit. A hatékony hivatali kétnyelvűség kiterjesztését a megfelelő fórumokon szintén szorgalmazni kell.

Kultúra

A Kerekasztal éves konferenciáján sokadszorra merült fel egy kulturális bizottság felállításának az ötlete. Az első találkozó már le is zajlott ezügyben, jelentkeztek azok az egyének és szervezetek, amelyek foglalkoznának a kérdéssel. A következő hónapban meg kell fogalmazni, hogy a bizottság maga milyen témákkal foglalkozzon és milyen tevékenységet végezzen. Olyan területről van szó, ami nagyon érzékenyen érinti a szlovákiai magyar civil szférát, sokak számára pedig egyenesen egzisztenciális kérdéseket feszeget: a támogatások mértéke, azok elosztásának módja, a vonatkozó szabályok felállítása állandó konfliktusforrásnak bizonyult a múltban és a jövőben is előkerül majd.

A támogatási rendszerről az állam dönt, de fontos, hogy a létező platformokon meg tudjuk fogalmazni, mit vár el a közösség és a civil szféra. Ezeket az igényeket pedig jelezni kell az összes, rendelkezésünkre álló fórumon, kihasználva a lehetőségeinket. Emellett létezik több szabályozatlan terület is a kultúrát illetően. Sokszor saját magunk is tehetünk a szlovákiai magyar intézmények fennmaradásáért, csak nem tudatosítjuk – például az önkormányzatok, a helyi rendezvények és a civil szervezetek viszonyát idáig még senki sem feszegette. Ez egy újabb elvégzendő feladat.

Önkormányzatiság

Az önkormányzatiság terén az utóbbi egy évben a Kerekasztalon kívül zajlottak az események, de sok érdemi fejlemény akad. Az MKP megfogalmazta és megjelentette a saját elképzeléseit, a gondolatok nyilvánosak, a koncepció ismert és vitaalapot képez. Korábban is láttuk a Híd vonatkozó célkitűzéseit (a Vízió 2016 bemutató részében kerültek nyilvánosságra), ahogy pár éve a Kerekasztal is ismertetett egy vonatkozó tervezetet. Miért fontos ez? Azért, mert minden adott ahhoz, hogy az autonómiáról és önrendelkezésről szóló párbeszéd már ne homályos célkitűzésekről, hanem konkrét, gyakorlati megoldásokról szóljon. A párbeszéd kialakulását segítheti, hogy hónapokon belül a ruszin kisebbség önkormányzati tervezete is nyilvánossá válik. Mindez azt jelzi, hogy Szlovákiában van igény az alternatív intézmények kialakítására.

Többek között akár a Kerekasztalon is múlhat, mennyire válik láthatóvá a téma, milyen nagy szerepet kap a közbeszédben az önrendelkezés témája. A bemutatott tervek komoly változásokat és az állam támogatását igényelnék, de ezt megnehezíti, hogy nincs mögöttük társadalmi konszenzus. A szlovákiai magyarság támogatása nélkül csekély az esély bármiféle változásra, ráadásul jelenleg még saját magunk sem tudatosítjuk, hogy akarjuk-e egyáltalán az alternatív intézményeket. A közmegegyezés kialakítása az alapfeltétele annak, hogy a témában előre lehessen lépni.

Jogsegély és jogérvényesítés

A Kerekasztal tevékenységének komoly része folyamatosan zajlik és szakmai tevékenységet követel. A Jogsegély révén több ügy lekövetése van folyamatban, ezek a témák a civil szférát és a szlovákiai magyarságot egyaránt érintik. Nem tudni, meddig akadályozhatják a hivatalok bemondásos alapon a magyar nevű civil szervezetek bejegyzését. A kulturális tárca nyelvőrei önkormányzatokat ellenőriznek és vonnak felelősségre az elmaradó kétnyelvűség miatt, miközben a vállalkozások és rendezvények egynyelvű reklámjai is következményekkel járnak. A televíziós reklámok, műsorok terén hasonlóan aggasztó a helyzet.

A jogi segítségen túl is akad szakmai tennivaló. Számosítani kell a gazdasági diszkrimináció fogalmát. A szlovák nyelven, magyar témákról író portált, a madari.sk-t aktívabban kell kihasználni kommunikációs platformként a szlovák közvélemény felé. Tömegessé kell tenni a kétnyelvűségi panaszokat. Erősíteni kell a nemzetközi lobbitevékenységet. Találkozni kell a legfőbb szlovák közjogi méltóságokkal és a szlovák szakmai szervezetekkel, továbbá az aktivistákkal. El kell dönteni, hogy mi értelme van a kisebbségi bizottsági munkának és mit lehet egyáltalán kezdeni a testülettel, ami nem látja el megfelelően, megfelelő hatáskörökkel a feladatait. Ezek a feladatok folyamatosan előkerültek a Kerekasztal korábbi egyeztetésein és a későbbiekben is elő fognak – viszont hangsúlyosabban kell mutatni a nyilvánosság felé, hogy mi történik az ügyek kapcsán.

A Kerekasztal rólunk szól

A Kerekasztalnak és a munkájának van egy fontos jellemzője: nagyban függ a kezdeményezésektől és a visszajelzésektől. Ki kell nyitni a teret azok számára, akik szeretnének valamit tenni a közösségért, vagy egy-egy részprobléma megoldásáért. El kell érni, hogy pezsegjen a közélet, hogy fokozatosan felvetődjenek aktuális és megoldandó problémák – valamint azt, hogy a felvetődő gondokra azonnal érkezzen reakció. Amennyiben ezt a környezetet sikerül megerősíteni, akkor a Kerekasztal megfelelően látja el a küldetését. Ez azonban a civil szervezetek és az aktivisták, végső soron pedig a magyar társadalom közös felelőssége. A feladatok adottak.

Tokár Géza

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here