Kezdőlap RÉGIÓ Hontalanul e hazában

Hontalanul e hazában

679
MEGOSZTÁS

Emlékfa – id. Gogola József verseinek és életútjának bemutatása

Hontalanul e hazában A Csemadok izsai alapszervezete március 3-án, a községi hivatal tanácstermében mutatta be a 94 éves egykori deportált, id. Gogola József verseit és életútját. A bemutató, melyet Tóth Kurucz Mária állított össze, méltó emléket állított nem csupán a deportáltaknak, de a II. világháború utáni hontalanság valamennyi átélőjének.

Id. Gogola József 1923. szeptember 23-án született Izsán, kétgyermekes munkáscsaládban, első gyermekként. Alapiskolája és a szakmunkásképző elvégzése után a Leányvárral szembeni MAORT olajfinomítóban dolgozott, mikor lebombázták a veszprémi repülőteret. A szerelőműhelyt és a munkásokat is Veszprémbe akarták áthelyezni azzal az igérettel, hogy felmentést kapnak a katonai szolgálat alól. Már a gépeket is becsomagolták, mikor 1944. július 26-án megkapta a behívót. Budapestre rukkolt munkaszolgálatosként, ahol a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban voltak elszállásolva. Mivel lakatos volt, kiválasztották és áthelyezték a Vágány utcai kaszárnyába, katonaruhát kapott és a páncélosokhoz sorozták be. Budapestről Esztergomba vezényelték. 1945. január 6-án orosz fogságba esett a Komáromhoz közeli Téglagyárnál – ott volt bevetésen. A foglyokat Hetényre vitték, ahonnan 85 foglyot bevagoníroztak és elvittek, őt magát pedig még két fogolytársával otthagyták és később Marcelházára vitték. Egy orosz tiszttől úgynevezett „menlevelet” kaptak. Józsi bácsi így jött haza Izsára, de három nap múlva már jelentkezett Komáromban az öreg kaszárnyában. Besorozták a karhatalmi zászlóaljhoz, és márciusban már harcolt a legsúlyosabb bevetésen Szőny és Mocsa között. A háború végén leszerelt, ám 1946 decemberében szüleivel és testvérével együtt Csehországba deportálták. A deportálás után hazatért, feleségül vette Pálinkás Ilonát, és mint mentős dolgozott nyugdíjaztatásáig. Kilencvenhárom évesen adta fejét versírásra. Első versei a Deportálás 70. évfordulójának fájdalmas emlékére születettek. Ez a fájdalmas emlék újra és újra felbukkan gondolataiban, hiszen tavaly szeptemberben Idők múlásával c. versében így ír: Magyarnak születtünk,
erről nem tehetünk
Szlovákok is voltak
akkor már közöttünk.
Azóta is szeretetben, barátságban
élünk,Csak a Beneš-rendszer
nem fért el mitőlünk.
Szerencsére Jóska bácsi gondolatait nemcsak a fájdalmas emlékek vitték a múltba, gyermekkora, ifjú évei szintén rímbe szedve bukkantak elő ceruzája alól. Id. Gogola József a Gyöngyösbokréta éneklőcsoport tiszteletbeli tagja. Tavaly a Lovasnapra lepte meg a csoportot egy betűrendes verssel, majd júniusban legfiatalabb tagjainknak is írt egy szép verset. Sajnos, nincs már sok idő, hogy még élő személyek mondják el, milyen is volt a Beneš-dekrétumok megvalósítása, amikor szülőföldjükről könyörtelenül deportáltak és kitelepítettek ártatlan embereket csak azért, mert magyarok voltak.

Tóth Kurucz Mária
Képek: Zakar Vince

 

DUNATÁJ HETILAP 11/2017

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here