HAZA NÖVÉNYVÉDELEM Talajvizsgálatok fontossága a zöldséghajtatásban

Talajvizsgálatok fontossága a zöldséghajtatásban

886
hirdetés

Az üvegházban vagy fóliában történő zöldségtermesztés nélkülözhetetlen feltétele a termőtalaj és a környezet fizikai és kémiai tulajdonságainak ellenőrzése, mérése. A környezet fizikai tulajdonságai alatt értjük a termesztő-berendezésekben a levegő hőmérsékletét, abszolút és relatív páratartalmát, CO2tartalmát, a fényerősséget és a talaj hőmérsékletét is.

A kémiai tulajdonságok közül ellenőrzés alatt kell tartani az összes sótartalom (EC) mértékét és a pH-értéket (savasság, lúgosság). A tápoldatok megfelelő pH-értéke (5,5-6,8) lehetővé teszi a növények optimális tápanyagfelvételét. A kedvezőtlen (túl magas vagy alacsony) pH-szinten a rendelkezésre álló tápelemek nem felvehetők, vagy nem hozzáférhetők a növények számára. Optimálisnak a pH 6-7 tartományt lehet tekinteni, de lehetnek kivételek is. Ha ez a pH-érték túl magas, csökkenthető az ültetés előtt gipszpor adagolásával, a túl lúgos talajokon viszont savanyító jellegű műtrágyák, illetve ásványi anyagok (salotrémsav, foszforsav) tápoldathoz való hozzáadásával segíthetünk. ═gy nem egyszer sikerül a laboratóriumi minták alapján meghatározott pH-értéket még a termesztés megkezdése előtt beállítani a talajban. Kötött talajokon súlyosabb, laza homoktalajokon valamivel könnyebb mértékben szokott mindez jelentkezni.

A kémiai tulajdonságok közül fontos a sótartalom (EC electrical conduktivity-elektromos vezetőképesség) mérése. A talajok vezetőképessége a talajoldat összes sótartalmára utal. Értéke egyszerűen mérhető, ezért használata teljesen általánossá vált a gyakorlatban. Tudni kell, hogy a növények nem viselik el terméskiesés, vagy minőségi károsodás nélkül a talaj magas sótartalmát, ezért fontos azt folyamatosan ellenőrizni. Rendszeres mérése feltétlenül ajánlott, mivel az egyes tápoldatok erősen befolyásolhatják a talaj sótartalmát. A kertészek többsége ezt rendszeresen meg is teszi, ma már ehhez zsebben hordható EC-mérők is rendelkezésre állnak. A zöldségfajták sótűrése különböző, legkisebb az uborkáé, a paprikáé is alacsony, viszont a paradicsom már viszonylag sótűrő. A tápoldat megengedhető sótartalma meghatározott és ezt a tápoldat töménysége nem lépheti túl. Ez az EC-érték a tápoldatra vonatkozik és ebbe beleértendő az öntözővíz EC-je is! Túl magas EC különösen veszélyes az uborkára, mivel ez a legkevésbé sótűrő növény. Amennyiben a magas sótartalom oka a rossz minőségű öntözővíz, akkor gyakorlatilag lehetetlen a korrekció, s ebben az esetben legjobb másik vízforrás után nézni.

A tápanyaggal jól ellátott növények fejlettek, erősebbek, ellenállóbbak a betegségekkel, de a kártevőkkel szemben is. Azok károsítását könnyebben elviselik, kiheverik, kevesebbszer kell őket vegyszeres védelemben részesíteni, mint a gyengén fejlődő, satnya, magas sótartalmú és pH-értékű talajban nevelkedett növényeket. A legtöbb járásban működnek olyan laboratóriumok, amelyek ezt a vizsgálatot elvégzik. Hajtatás előtt tehát feltétlenül érdemes kivizsgáltatni talajunkat és az öntözővizet is, mert ezzel sok bosszúságtól mentesülünk.

 

Csekes Zoltán mérnök

DUNATÁJ HETILAP

hirdetés
Previous articleVásárlás előtt a növényvédő szerekről
Next articleMunkák a gyümölcsösben