Kezdőlap RÉGIÓ Sok szeretetet vittek haza – Böjte Csaba atya gyermekei Bátorkeszin

Sok szeretetet vittek haza – Böjte Csaba atya gyermekei Bátorkeszin

72
MEGOSZTÁS

47691_305_210Nyíregyházán eltöltött két hét után Bátorkeszin, Nagy Beáta pedagógus, iskolaigazgató egy héten át saját otthonában látta vendégül a Székelyföldről, Teremiújfalu – Isteni irgalmassági Gyermekvédelmi Központ 15 lakóját, Bálint Adél nevelőnő vezetésével.

Teremiújfalu (románul Satu Nou) Romániában, Marosvásárhelytől 12 km-re délre, Marosszék délnyugati határán helyezkedik el, a Nyárád bal partján.
A Dévai Szent Ferenc Alapítvány támogatásával 2010. szeptemberében átadott épületben 20 marosszéki gyermek talált új otthonra.
Nagy Beáta látogatásomkor elmondta, az elmúlt év elején felkereste a Budapesten működő Dévai Szent Ferenc Alapítványunk irodáját és jelentkezett önkéntesnek. Azóta szabadidejében, az iskolai szünetekben elutazik a székelyföldi gyermekvédelmi központba, hogy a rászoruló gyermekekkel foglalkozzon. Az elmúlt év karácsonyán gyűjtést szervezett és a helyi támogatók segítségével elvitték Erdélybe.
Az elmúlt évek során hitelesen megtapasztalta, hogy a kereszténység nem a világból való kivonulást, hanem ellenkezőleg, a környezete, a szűkebb és tágabb értelemben vett közösség gondjainak tudatos felvállalását jelenti.
A vasárnapi szentmise a katolikus templombanEnnek hatására döntött úgy, hogy jelentkezik az alapítványba. Meggyőződése, hogy az önkéntes munka, mint az egyház intézményesített szeretetszolgálatának legfőbb hivatása a személyek, családok és közösségek belső erőforrásainak, segítőszándékának felismerése és támogatása annak érdekében, hogy a rászoruló felebarát megsegítése ne rendkívüli, ne soron kívüli, hanem a világ legtermészetesebb dolga legyen közösségeinkben, településeinken. Ehhez a meggyőződéshez és irányelvhez szeretne a jövőben is igazodni.
A Szent Ferenc Alapítványt az erdélyi ferences szerzetesek hozták létre 1993 tavaszán. Célja segíteni a bajban, nehéz helyzetben lévő legkisebbeket.Istennek hála szépen kivirágzott a dévai gyermekvédelmi központ az elmúlt huszonegy év alatt. Attól az első iskolanaptól mostanig közel 5.000 gyermeket fogadtak be, volt akit csak néhány évre, de sokan voltak, akit 10-15, vagy ennél is több esztendőre.
Jelenleg 72 helységben kettőezer-háromszáznál is több gyereket nevelnek, gondoznak Isten nevében szeretettel. Az elmúlt húsz év alatt nehéz lenne megmondani megmondani, hogy hány jó szóért, eredményes vizsgáért, feltörő vidám kacagásért kellene hálát adniuk? Nehéz lenne összeszámolni, hogy hány adományozó, mennyi mindennel ajándékozta meg gyermekeiket és azt, hogy a sok-sok adományból, mennyi áldás,is élet fakadt?
A Babamúzeumban Kerekes András fogadta a gyerekeketA Szent Ferenc Alapítvány gyermekvédelmi tevékenységét a nagycsaládok, a veszélyeztetett, a bajba jutott családok támogatásával kezdik. Nemcsak tanáccsal, jó szóval, hanem anyagi támogatással, tanszerrel, ruhával is segíteni akarják a szülőket, a gyámokat, hogy gyermekeik szépen, egészségesen fejlődjenek Természetesen az is igaz, hogy a segítség soha nem elég, ezért a komolyabb bajban lévő gyerekek számára Iskolaházakat szerveznek.
Sajnos sokszor úgy tapasztalják, hogy a szülők, nagyszülők, a gyermek gyámjai nem képesek különféle okokból kifolyólag felügyelni, és irányítani a gyermek fejlődését, és ilyenkor a magára maradott gyermek, fiatal – még ha van is, ahol lakjon – könnyen veszélybe kerül. Testi, lelki, szellemi fejlődése visszamarad. Ezért a nem különösen veszélyeztetett gyerekek számára napközi otthonos tevékenységet hoztak létre. Ezekbe az otthonokba iskola után jönnek a gyermekek.
Itt nevelőjük vezetésével bevásárolnak, elkészítik az ebédjüket, felkészülnek a másnapi oktatásra, játszanak, tisztálkodnak, majd este haza mennek. Alapítványuk jelenleg 46 erdélyi helységben tart fent napközi otthont, sok száz gyermek számára. Amennyiben ez a tevékenység nem elégséges, akkor szükséges a gyermeket, a fiatalt a bentlakó otthonba befogadni.
Tatán Michl József polgármester fogadtaSajnos mindig is voltak, és vannak olyan gyerekek, akik számára a napközi otthonos ellátás nem elégséges. A gondok, bajok tönkreteszik a gyermekeket, meggátolják lelki, szellemi, erkölcsi kibontakozásukat, növekedésüket. Amikor már semmi más megoldásra nincs lehetőségük, akkor a legközelebbi vérszerinti rokon írásos kérésére befogadják a gyermekeket bentlakásos otthonaikba.
Természetes, hogy az itt élő gyerekek, fiatalok tarthatják a rokonokkal a kapcsolatot, sőt vakációkban haza is mehetnek, ha a rokonok tudják őket fogadni. Jelenleg 22 bentlakóotthonban sok száz bentlakó gyereket oktatnak, nevelnek.
„Mindennapi munkánkon az első naptól éreztük Isten áldását. Számomra ez az alapítvány a gyermekekkel való foglalkozás, Isten gondviselésének, a csodának a szinonimája. Csoda volt ötezer embernek enni adni a galileai tenger partján, de itt, Romániában, ma is ugyanannak az élő Istennek a csodája, hogy nap mint nap több száz embert asztalhoz ülhet. Csoda, hogy az eltelt évek alatt a kamránk nem ürült ki, a tűz a kályhánkban nem aludt ki, és a sok-sok hiba, nehézség ellenére is nem torpant meg alapítványunk növekedése, kibontakozása.
Munkánk elkezdése előtt álmainkat, melyet hisszük, hogy a Szentlélek álmodott belénk, a Magyarok Nagyasszonyának, Máriának a pártfogásába ajánlottuk. Ő a mi példaképünk, mert gyermekeinket hozzá hasonlóan, a Szentlélek, Isten kegyelméből, erejéből fogadtuk be.
Szent Ferencnek is hálával tartozunk, hisz tőle tanultuk, hogy életünk legnagyobb gondjai közepette is lehet két száraz fával hegedülve szembekacagni a nyomorral, akár vérző szívvel is vidáman együtt lenni az ártatlan, tiszta szívű gyermekekkel. Ő tanított meg arra, hogy pacsirta módjára nem szégyen felcsipegetni az út szélére hullott morzsákat. Alázattal dicsőíteni az Istent és kérni mindazt, amire szükségünk van: ruhát, bútort, élelmet, tanszert, házat, mindent annak az Istennek a nevében, aki érettünk koldussá lett.
Megérkeztek BátorkeszireKöszönjük Árpád-házi Szent Erzsébetnek is, aki maga mögött hagyta nemcsak családját, népét, hogy messzi idegenben szentelje magát a szegények, a legkisebbek szolgálatának, hanem a jómódról, a kényelemről is lemondott a szegények, a kicsinyek iránti szeretetből.
Úgy érzem, hogy a mindenszentek litániáját kellene elmondanunk, mert a mindennapi nevelési, szervezési gondjainkban nagyon gyakran kerestünk példát, kértünk és kaptunk segítséget egyházunk szentjeitől. Sokszor megbicsaklott volna lábunk az erőnket meghaladó teher alatt, ha Márton Áron, Kalkuttai Teréz anya, és a hozzájuk hasonló törékeny, de minden vihart alázattal kiálló szentjeink példája nem lebegett volna szemünk előtt.
Nagy-nagy hálával mondok köszönetet mindazoknak, akik céljaink valóra váltásánál szerepet, feladatot vállaltak és vállalnak. Imádságos szeretettel gondolok azokra, akik életükből éveket, vagy csak néhány napot áldoztak arra, hogy együtt építhessük Isten országát”- kapcsolódott a beszélgetésünkben Bálint Adél, nevelőnő.
Nagy Beáta otthonában a gyerekek nagyon jól érezték magukat. A falu lakossága amikor megtudta, hogy erdélyi gyerekeket fogadok, felájánlották segítségüket. Gyümölcsöt, zöldséget hoztak, de Hegedűs Adrianna például 80 palacsintát sütött a gyerekeknek. A mezőgazdasági szövetkezet a mindennapi friss tejet biztosította, de több vállalkozó saját gépkocsijával járult hozzá a gyerekek szállításához.
Volt olyan is, aki adott 10 eurót, hogy vigyük el a gyerekeket fagyizni. A bátorkeszi tartózkodásuk alatt a gyerekeknek bemutattuk a községet, részt vettek labdarúgó mérkőzésen, szentmisén, fogadta őket Labancz Roland polgármester, meglátogatták Búcson a Babamúzeumot, elmentünk Tatára. Az „Élővizek városának” megtekintése után fogadott bennünket a város polgármestere, Michl József is.
Egy koncert alkalmából gyűjtést szerveztek számukra, 40 ezer Ft értékben háztartási gépeket vásároltak az otthon lakói számára. Vacsorán vettek részt a parókián, Szabó Edit, egykori polgármesternél. Az utolsó napot Paton töltötték a gyerekek, majd este a Vintop-Karkó Pincészet fogadta őket. Mivel gyerekek közül többen érdeklődtek, hogy mit jelent a Bátorkeszi – Borfalu, elmeséltem nekik a szőlőtermesztés bátorkeszi történetét. A gyerekek életükben még nem láttak borospincét, este sétát tettünk a két szőlőhegyen (Szent László, Galambos) és megmutattuk nekik a pincéket.
„Nagyon sokan segítettek engem, ezért Mindenkinek egyöntetűen nagyon szépen köszönjük a segítségét. Kicsit el is szomorodtunk, hogy ilyen hamar véget ért a tábor, ám lelkesen készülünk már a jövő évire. Örömmel indítottam el a kis csapatot haza, miután láttam naptól lebarnult arcukat, csillogó szemeiket és az örömöt, hogy jól érezték magukat nálunk.Remélem jövőre hasonlóan sikeres tábort zárhatunk majd! Folytatni kell ! Lehet hogy nem tudunk nagy dolgokat csinálni, de tudunk kis dolgokat nagy szívvel” – mondta befejezésül Nagy Beáta.
Végezetül álljanak itt a gyerekek és a nevelőnő által megfogalmazott mondatok, bízom benne, hogy jövőre is lehetőségünk lesz újabb találkozón részt venni:
„Lehetetlent nem ismert és azt sem engedte, hogy az akadályok legyőzze. Ő tovább álmodott, de álmait meg is valósította és ebben mindig együttműködött a kegyelemmel. Neki is sikerült: „Vadócba rózsát oltani, hogy szebb legyen a föld.” (Mécs László).
Isten bőséges áldása kísérje szolgálatának minden napján! Az emberek tele vannak szeretettel. Nagyon barátságosak, segítőkészek, kedvesek és őszinték. Sok szeretetet viszünk haza Felvidékről, Bátorkesziról”.

Miriák Ferenc, Felvidék.ma

hirdetés