HAZA KULTÚRA Nívós örömzenélés vastapssal: Komáromban zárta koncert-körútját a Rácz Cello Quartett

Nívós örömzenélés vastapssal: Komáromban zárta koncert-körútját a Rácz Cello Quartett

947
hirdetés

Még mindig visszhangzik fülemben az a szívmelengető szerenád, amelyet a komáromi gyökerekkel rendelkező, 2017-ben alakult Rácz Cello Quartett március tizedikei, Mesterművek a XlX. századból című hangversenyének végén élvezhettünk az Egressy Béni Városi Művelődési Központ Kiss Péntek József Kamaratermében. A hosszasan zúgó vastaps után mikrofonvégre kaptam Rácz Csabát, aki a „négyesfogat“ további tagjaival: Zoltán bátyjával, valamint annak Réka lányával és Levente fiával éppen a Comorra Times című CD-jüket dedikálta a tájainkon élőben ritkán hallható csellómuzsika híveinek.

A nagymúltú helyi református zenészcsalád sarjai: Csaba és Zoltán, továbbá a quartett pályáját annak „szervező mindeneseként“ segítő Márta nővérük, valamint a lelkészként szolgáló Tibor fivérük, akinek pedig a Gerecsei Szórványmisszióban történt első közös fellépésüket köszönhetik. Az édesapjuk, Rácz László az itteni művészeti alapiskola 1989-ben elhunyt tehetséges csellótanára volt, aki az utódaira is átörökítette a zenélés szeretetét.

„Mindnyájan végeztünk zeneművészeti tanulmányokat, később szétszéledtünk. Zoltán Őriszentpéteren lakik, miközben szabadúszó művészként Kínától Nagy-Britanniáig sokfelé koncertezett, különféle zenekarokkal bejárta a világot. Réka Győrben tanult, és állandó kisegítő a Győri Nemzeti Színház zenekarában. Levente Pozsonyban tanult, s az említett balesete után pihengetnie kellett, egyelőre szabadúszó. Márta pedig a Marianum Egyházi Iskolaközpont pedagógusa“ – mutatta be saját rokonait Rácz Csaba csellóművész, a 2022-ben megtartott X. Harmónia-Szlovákiai Magyar Zenei Díj közönségdíjasa, aki bő két évtizede a Szlovák Filharmónia tagja, s a családjával együtt Pozsonyban él.

Kérdésem nyomán értékelte a Rácz Cello Quartett előző évét: „Sikeres évet tudhatunk magunk mögött. Bár mindnyájan másutt is zenélünk, de amit a quartettel beterveztünk, azt ugyancsak az elvárt minőségben és mennyiségben tudtuk teljesíteni. Ez annak is köszönhető, hogy rendszeresen összejöhetünk, próbálhatunk a Komáromban élő édesanyánknál és más helyszíneken, ahová a szívünk is mindig visszahúz minket. Legalább időről időre a felettébb szeretett anyukánkkal és a páratlanul finom főztjével is találkozunk…“.

Nos, tavaly a Kisebbségi Kulturális Alapnál sikeresen pályáztak, és támogatást is kaptak a 9 hangversenyből álló körútjuk megvalósításához: „Márti nővérkénk koordinációjának köszönhetően a több helyszínről kapott felkérések közül, a Mesterművek a XlX. századból című projektünk keretében, Levente kulcscsonttörése miatt az eredeti időpontoknál később, ősztől Nyitrán, Nagymegyeren, Felsőszeliben, Bősön, Apácaszakállason léptünk fel. Ipolyságon, Léván, Farnadon, végül Komáromban pedig csak ez évben tudtunk koncerteztezni. Mivel a munkálkodásunkat templomokban kezdtük, ezért több lelkésztől, valamint műveldési háztól, művészeti alapiskolától, városi hivataltól kaptunk meghívást, ami az utóbbiak esetében esketőtermekbe szólt. Az említett hazai alapnak, valamint a további támogatóinknak: Nyitra megyének, a Bethlen Gábor Alapnak és a zárókoncert esetében Komárom városnak, valamint a nekünk megfelelő, jó akusztikájú és bensőséges hangulatú kamaratermet biztosító Egressy Béni VMK-nak is köszönjük a segítséget! Sajnos, keletebbre már nem jutottunk el“.

Az ecsetelt projekttel kapcsolatos szándékukról elárulta: „Az egyórás koncertünkkel szerettük volna visszahozni a XIX. században divatos házimuzsikálás és az akkoriban fontos művészeti központoknak számított szalonok hangulatát. Ez az összeállításunk válogatás G. Goltermann, J. Klengel és D. Popper mveibl, akik maguk is virtuóz csellisták, ízig-vérig zenészek és művésztanárok voltak. A munkásságuk gyümölcsei a koncerttermeken kívül a szalonokba is eljutottak, amelyekben virágzó kulturális élet zajlott“.

Hozzátette: mivel 2017 óta rendszeresen fellépnek Szlovákiában és Magyarországon, a repertoáruk már sokszínű – abban a barokk kortól kezdve, egészen a napjainkig számos zenemű fellelhető. „Abból mindig az adott helyszínre szabottan is válogatunk, miközben sokfelé kalandozunk,  a klasszicizmustól a barokkig, a melankolikusabb és vérpezsdítőbb alkotások között, hogy sose untassuk a hallgatóságot.“

Arra is kíváncsi voltam, hogy a közönségük az évek során jobban megismerte-e az „unikumnak“ minősülő csellómuzsikát. „Egy-egy hangszer népszerűsítése hosszú folyamatnak számít, s mi több nemzedék képviselői körében minden tőlünk telhetőt megteszünk a kamarazene, azon belül a csellómuzsika népszerűsítésért, amit nyitott füllel és szívvel kell hallgatni. Ezentúl több zeneiskolában is szeretnénk fellépni azért, hogy a fiatalok is kedvet kapjanak e hangszer választásához, ismerkedjenek annak hangzásával“ – fejtette ki.

Csaba a református egyház égisze alatt is szívesen kamarazenél. Kezdetektől részt vett az Édes Árpád református lelkipásztor, egyházzenész által szervezett FIRESZ kórus munkájában, melyet eleinte Ág Tibor, majd Berkesi Sándor, később Süll Kinga karnagy vezetett. Az utóbbi egyházzenész-kórusvezető Sola schola elnevezésű kezdeményezésébe is bekapcsolódott. „Annak az a lényege, hogy a kibővített református énekeskönyvben található új és a korábbitól eltérő köntösbe bújtatott, régebbi énekeket Felvidék-szerte megismertessük a gyülekezetekkel. Már sok vasárnapi istentiszteleten zenéltünk, besegítettünk az éneklésbe is, miközben a zenészcsapatunkat összefogó Süll Kinga és Császár Abigél ült a billyentyűknél, Sipos Dávid szaxofonozott, Gál Julcsi szólót énekelt, én pedig csellóztam. Tervben van, hogy kibővülünk két hegedűssel, egy nagybőgőssel és a Kinga vezette Cantate domino kórussal. Hívő emberként ez a szívemnek nagyon kedves szolgálat, s a kis pódiumon közelebb kerülhetünk a gyülekezeti tagokhoz“ – mondta el.

Miközben dedikálta a 2022-ben Comorra Times címmel megjelent első CD-jüket, melyen A. Vivaldi és E. Grieg művei hallhatók, megjegyezte, hogy a koncertsorozatuk sikere is folytatásra sarkallja őket: „Hagyományt szeretnénk teremteni abból, hogy minden évben más-más műsorral örvendeztessük meg a hallgatóságunkat. Mindez „csupán“ idő, pénz és egyeztetés kérdése…“.

Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk

hirdetés
Previous articleKoppánymonostoron is elűzték a telet
Next articleVilágversenyre készül a párkányi diák