HAZA DUNATÁJ Mi mindent etethetnek meg még velünk?

Mi mindent etethetnek meg még velünk?

1903
hirdetés

Mi mindent etethetnek meg még velünk?

A legtöbb ember velem együtt bizonyára meg sem lepődik azon, hogy bennünket sem került el a brazil húsbotrány, hiszen az ilyesmi lassan szinte napihírnek számít széles e hazában. Holott igenis meg kellene lepődnünk. No nem azon, hogy vannak multicégek, melyek a haszonért bármire képesek, még arra is, hogy a romlott, büdös húst némi vegyszerrel kezelve minden további nélkül piacra dobják. Ők attól azok amik, hogy a haszonért szinte bármire képesek. Ennek is megvan a maga természetrajza a feldolgozóüzemekben, üzletekben egyaránt. Először jönnek a „kis” stiklik, mint például a lejárt termékek átcímkézése, ami ugyebár még nem feltétlenül romlott, de azért már nincs mit keresnie a polcokon.

Aztán következik második lépés, amikor már romlott is, büdös is, hát segítenek rajta. Ha kell akár vegyszerrel… Ha lenne kedve az embernek viccelődni, felidézhetnénk az örökzöldnek számító Indul a bakterház képsorait, konkrétan azt a jelenetet, amikor a túró kiborul a földre, a banya pedig felszedegeti „megeszik ezt még a pesti úri népek” megjegyzés kíséretében. Így vannak ezzel sokan sok helyen, legfeljebb manapság már nem titulálnak senkit úri népek kifejezéssel. A különbség csupán abban van, hogy becstelen kapzsiságában meddig megy el valaki, bár ezek a határok idővel általában fokozatosan kitolódnak. De mint említettem, ebben az egészben nem is ez a lelkiismeretlen, becstelen hozzáállás a meglepő, hanem az, hogy mit keres nálunk a brazil hús? Kinek a bűne az, hogy miután tönkretették, leépítették a hazai sertés-, szarvasmarha- és baromfinevelést, a háztájival kezdődően és a nagyüzemivel záródóan, és éhségövezetté változtatták a valaha az ország éléskamrájának számító régiókat, most kiszolgáltatják az ország lakosságát a brazil húsipar kénye-kedvének, akár vegyszerezett romlott húst is szemrebbenés nélkül megetetve velünk? S az sem elhanyagolható tény, hogy ez a zamatos csemege nem máshogyan érkezett hozzánk, mint az oly finnyás uniós Hollandián át, ahol ugyebár alaposabban meg kellett volna nézni, mit is engednek be, illetve mit is passzolnak tovább nekünk. Vagy netán a hollandok is úgy vélték, hogy jó lesz ez nekik, lényeg, hogy ne mi együk meg? Ha valaha a kommunizmus bűneit felsoroló fekete könyv mintájára valaki ennek a kornak is összefoglalná a vétkeit, az ilyen és ehhez
hasonló jelenségek is érdemelnének egy ugyancsak terjedelmes és tanulságos fejezetet…

-nkzs-

DUNATÁJ HETILAP 14/2017

kép: illusztráció, pixabay.com

hirdetés
Previous articleA Felvidékről kitelepítettekre emlékeztek Komáromban
Next articleEmlékfutás a deportálások 70. évfordulója alkalmából