Beszélgetés a 60. születésnapját ünneplő Pásztor Istvánnal
Bizonyára sokak idősebbnek vélték, de ez csak azért van, mert nagyon fiatalon került magas tisztségekbe. Harminchárom évesen a hajógyár minden idők legfiatalabb igazgatóhelyettese volt, 34 évesen a Komáromi Városi Nemzeti Bizottság elnöke lett, majd 1990-től 12 éven át Komárom demokratikusan választott polgármestere. Sok évig elnöke volt a Csallóközi Városok és Falvak Szövetségének, két évig Szlovákia egyik képviselője a Regionális és Helyi Önkormányzatok Tanácsában Strassbourgban, és sok éven át a Szlovákiai Városok és Falvak Szövetségének elnökségi tagja. Meghatározó helyi politikai személyiség. Ám a végtelenségig senki sem lehet a csúcson, főleg nem a helyi politikában. Az alábbiakban Pásztor István mérnökkel beszélgettünk.
● Hatvanadik születésnapja után két nappal munkaviszonyát megegyezéssel felbontotta a Komáromi Városi Hivatallal, hivatalvezetői posztjáról korkedvezményes nyugdíjaztatását kérvényezte. Igaz, ezt megelőzően egy éve szívrohamot kapott, sokáig munkaképtelen volt, majd 60%-ra leszázalékolták, úgy érezte, el kell mennie a városi hivatalból. Felmerült ugyanis a kérdés: az elöljárói munka való-e egy csökkent munkaképességű embernek? – A jelenlegi polgármester orvosként ítélte meg a helyzetet, én pedig politikusként reagáltam: Megegyeztünk, inkább megyek.
● Mégis meg kell kérdeznünk, csak ennyi? Ez ilyen egyszerű, megyek és kész? – Természetesen nem. Visszahúz a munkatársak irántam tanúsított jóindulata, ami akkor is megvolt, amikor keményen dolgoznunk kellett, mert magasra tettük a mércét. Akkor is, amikor harcoltunk az igazunkért, Komáromért, a megmaradásunkért és akkor is, amikor tavaly megromlott az egészségem. Másrészt, olyan irányt vett a helyi politizálás, amelyben nem akarok részt venni. A hangos szópárbajok és erőfitogtatás közepette
most úgy látom, nincs szükség sem a tapasztalataimra, sem a tudásomra, útjában vagyok egy törekvő, de szerintem sehová nem vezető politikai hadviselésnek. Talán teher is lehetek sokaknak, mert sok mindenre emlékszem, tudom ki, mikor, mit mondott, honnan jött, mit cselekedett.
● Nem kell a szemtanú… – A mai városi politikai történéseknek minden mozzanatához hozzá kell fűznöm: qui prodest? (latinból: kinek az érdeke? –kérdezem én egy tanult jogász barátom után). Megváltozott a világ, háttérbe került a közérdek, helyette egyéni sikereket, nagyívű politikai karriereket látok nagyrabecsülni, de kinek az érdeke? Valójában nem most, hanem 2002-ben távoztam városunk politikájából. Hozzáfűzöm, hogy akkori utódom sokat tett azért, hogy távozásom után sehol a médiumokban meg ne jelenhessen a nevem. Mondta is egykori gimnáziumi osztályfőnököm: Vigyázz fiam, ha korpa közé keveredsz, megesznek a disznók!
● Akkor mondták is sokan … Szóval visszavonult és eltűnt. – Van egy mondás: a személyiséget úgy lehet megölni, hogy agyonhallgatjuk a nevét és az elért eredményeit, megöljük céljait. Most más a helyzet, most nem a választók megbízását hagyom ott, most munkaviszonyból távozom. Szépen, csendben. Már a kórházi ágyon megvontam a mérleget, így szól: jó volt, elég volt. Vannak még céljaim, élni szeretnék, segíteni azoknak, akik igényt tartanak rá.
● Pásztor István polgármesterként kifejtett tevékenységéért a Magyar Köztársaság elnökétől megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét, Dél-Komárom városa pedig díszpolgári címet adományozott neki. És az itthoni elismerés? – Ó igen, a családom, gyermekeim nagyon elismernek és még sok barátom is. Ez az, ami életben tart.
Szerkesztőségünk nevében 60. születésnapja alkalmából ezúton köszöntjük Pásztor István mérnököt.
DUNATÁJ HETILAP
