HAZA RÉGIÓ „Csemadok-életműdíjam a kolozsnémai embereké is…”

„Csemadok-életműdíjam a kolozsnémai embereké is…”

529
hirdetés

Szalay Rozália polgármesterként 1990 óta áll az alig 500 lakosú Kolozsnéma élén, s az ottani Csemadok-alapszervezet elnökeként is áldásos munkát végez. A magyar kultúra napja alkalmából a Galántán megtartott országos ünnepélyen Csemadok-életműdíjban részesült.

Az építőmérnöki végzettségű, 63 éves közösség-építő mindkét feladatkörben odaadással szolgálja a kolozsnémai embereket. Az eltelt időszakban egyebek mellett jelentősen hozzájárult munkájával a Járási Dal- és Táncünnepély továbbéltetéséhez. A rendezvényt július 16-án immár hatvanadszor rendezik majd meg. Beszélgetésünket múlt-idézéssel kezdte.

A legjelentősebb közösségépítő és megtartó erő

– Olyan kolozsnémai családból származom, amelyben főleg az édesanyám aktívan részt vett falunk társadalmi-kulturális életében. Gyakran hangoztatta: sose feledjem, hogy felvidéki magyar vagyok, és a magyarságomat meg kell tartanom. Tizenhat évesen léptem be a Csemadokba, s eleinte anyuéknak „kisinasként” segítettem a belépőjegyek árusításában és hasonlókban. A szocializmus éveiben a Nemzeti Front tömörítette a különféle társadalmi szervezeteket, s az emberektől el is várták, hogy azokban folyamatosan tevékenykedjenek. Bár a ´89-es rendszerváltás után sok civil szervezet alakult, meggyőződéssel állítom, hogy még napjainkban is az országos szintű szervezetünk, a Csemadok számít a hazai magyarság legjelentősebb közösségépítő és megtartó erejének. Az az ideális helyzet, amikor az újabb helyi csoportosulások szép célok érdekében együttműködnek a Csemadokkal – mondta el.

Megemlítette, hogy a Csemadok egyik alapító tagja, Szabó Rezső jogász-politikus is Kolozsnémáról származott, 1951–1954 között a Csemadok Központi Bizottságának szakelőadója, később titkára, majd főtitkára volt, s a szülőfaluja Csemadok-alapszervezetének megalakulásához is hozzájárult.

A népi értékőrzők zarándokhelyén

A helyi csemadokosok legjelentősebb tette az volt, hogy 1959. június 28-án megrendezték az első Csemadok-napot, ezzel megalapozva, hogy a község a népi értékőrzőknek komáromi járási zarándokhelyévé váljon. – A nagyszabású seregszemle a Csemadok Járási Dal- és Táncfesztiválja néven, a térség folklórcsopotjainak bemutatkozása céljából indult. Volt olyan ünnepély, amikor 30 hagyományőrző csoport érkezett a községbe. Amíg a kulturális szövetség élvezte az állam jelentős anyagi támogatását, kétnapos fesztiválok voltak. Miután az állami támogatás egyre zsugorodott, a községi önkormányzat társrendezőként, a költségek egy részét átvállalva szállt be a rendezvény továbbéltetésébe. Sajnos, az idén jubiláló fesztivál három alkalommal nem valósulhatott meg Kolozsnémán: 1965-ben a nagy árvíz, 1968-ban pedig a megszálló szovjet csapatok bevonulása miatt maradt el, majd a ‘70-es évek végén a rendezvényt átmenetileg átköltöztették Örsújfalura. Mivel ott nem bizonyult túl sikeresnek, ezért a következő évben visszatérhetett az eredeti helyszínre, az óvodánk udvarára annak köszönhetően, hogy sok szimpatizánsunk, támogatónk kiállt mellettünk. Legutóbb, 2020-ban pedig a koronavírus-járvány akadályozta a megtartását – ecsetelte dióhéjban a híres rendezvény történetét Szalay Rozália.

A kolozsnémaiak számára nagy megtiszteltetést jelent, hogy a helyi vadregényes környezetben, a Csemadok Komáromi Területi Választmányával közös szervezésben, ilyen nagyszabású fesztivál valósulhat meg. 

– Nálunk nincs falunap, az arra költhető pénzt inkább társrendezőként a Járási Dal- és Táncfesztiválra fordítjuk, amire nagyon nagy szükség van. Ugyanis a kisebb-nagyobb műkedvelő népművészeti csoportoknak lehetőséget és helyet kell adni a bemutatkozásra. Ez a seregszemle azt is bizonyítja, hogy tájainkon még vannak összetartó, erőt jelentő magyarok, közösen éltetjük a néphagyományainkat, anyanyelvünket, kultúránkat. Le a kalappal valamennyi csoporttag és vezető előtt, akik ezekben a nehéz időkben is, ellenjuttatás nélkül éltetik a kultúrát, tartalmas szórakozást nyújtva másoknak. Nem túlzás azt állítani, hogy ezek az értékőrzők hiánypótló tevékenységet végeznek, s lehet, hogy a tagutánpótlást is jelentő fiatalok éppen Kolozsnémán kapnak kedvet ahhoz, hogy belépjenek valamelyik csoportba. Az sem mellékes, hogy amióta megszületett ez a rendezvény, országszerte sokkal többen tudják, hogy a falunk hol található – fejtette ki.

Ha a Csemadokot veszni hagyjuk, mi is elveszünk…

Az idén nyáron jubiláló fesztivál kapcsán leszögezte, hogy szervezését mindig nagy mértékben befolyásolják az anyagiak. – Már munkálkodunk a július 16-án megrendezendő 60. Járási Dal- és Táncünnepély méltó megtartásán, anyagi hátterének biztosításán, hiszen ez a rendezvény a tömbmagyarság megmaradásának jelképe is. Örvendetes, hogy már „nemzetközivé” nőtte ki magát. Mivel az ünnepélyre 1994 óta a magyarországi testvértelepülésünkről, Gönyűről is minden évben érkeztek vendégek, köztük önkormányzati képviselők és szereplők, 2018-ban megegyeztünk, hogy a rendezvényt kétnapos Dunamenti Fesztiválra bővítjük. Szombaton mindig a túlparti műsorszervezőké a főszerep, vasárnap pedig ideát „áll a bál”. Mivel azt a pandémia miatt egyszer nem szervezhettük meg, az idei lesz az ötödik közös fesztiválunk – árulta el a polgármester asszony, aki szívesebben beszélt a helyi csemadokos munkáról, mint a saját életműdíjáról.

„Mivel kevesen vagyunk, ugyanazok az emberek tevékenykednek minden szervezetben. Tőlünk sokan máshová járnak dolgozni, és későn térnek haza, ezért a Csemadok-munkát többnyire az idősebbek tudják vállalni, akik örülnek, hogy még van feladatuk, nem fölöslegesek. Érthető, hogy a még aktív korban levőknek elsősorban a családjukról kell gondoskodniuk. Ha azonban az idejük engedi, akkor segítenek, amiben csak lehet. Bízom abban, hogy később majd átveszik a szervezői stafétabotot, és nem hagyják veszni a Csemadokot, hiszen legjobban az tartja a lelket a felvidéki magyarságban. Ha tartalmas, hagyományos rendezvényeivel együtt veszni hagyjuk a szervezetet, akkor mi is elveszünk.

Végül megjegyezte: korábban az alapszerveztük elnöki feladatkörét egy nagyon ügyes fiatalembertől vette át, aki azt a külföldi munkavállalása miatt már nem tudta ellátni. Szerinte azonban nem az a lényeg, hogy éppen ki az elnök, hanem a segítőkész kolozsnémaiak példás összefogása, ami nagyszabású fesztiváljuk és kisebb műsoraik megszervezése során egyaránt megnyilvánul. – Bár a Csemadok-életműdíjat Galántán nekem adták át, de az a helyi lakosoké is, mert nélkülük ezek a rendezvények sosem valósulhatnának meg. Mivel a szervezésükbe mindig nagyon sok önkéntes segít be szívvel-lélekkel, sokkal ildomosabb lenne, ha az oklevélen az én nevem helyett Kolozsnéma község szerepelne. Az életműdíj, vagyis a mutatós kerámia az oklevéllel együtt a községházán kapott helyet, ahol bármelyik aktív helyi lakos megtekintheti, és a sajátjának érezheti.

Nagy-Miskó Ildikó, ma7.sk

Fotó: Neszméri Tünde

Megjelent a Magyar7 2023/7.számában.

hirdetés
Previous articleSpanyol nyelvoktatás a Selye János Gimnáziumban
Next article…a „Szózatba beleférjen!“ Bölcs József halálára