Sok aggodalomra adott okot az elmúlt időszak szokatlanul meleg időjárása, ami különösen a csonthéjas gyümölcsöket termesztők kockázatát növeli. A kajszibarackfák mélynyugalmi állapota igen korán befejeződik, és ha azután enyhe az idő, megindulhat a fák élettevékenysége. Bizonyos gyümölcsösökben elszórtan, a fák kis százalékában már december végén, január elején észleltek kihajtott, virágzó kajszibarackfákat. A kihajtott fák jelentős részénél azonban bebizonyosodott, hogy a jellegzetes téli kivirágzás tüneteiért valójában a csonthéjasok európai sárgulása tehető felelőssé. A vizsgált kajszibarackfák közül (Bergeron, BigRed és Pinkcot fajtájúak voltak), legkorábban a BigRed fajtán észlelték a korai kihajtás jellegzetes tünetét. Természetesen más fajták szintén érintettek lehetnek. Ha ehhez hasonló, elszórtan elhelyezkedő kihajtott, kivirágzott kajszifákkal találkozunk, okkal feltételezhetjük, hogy azok a fák fitoplazmával fertőzöttek voltak. Jellegzetes tünetek a tenyészidőben Habár a tünetek szembetűnőek, a szemrevételezésük önmagában nem elegendő a betegség pontos azonosítására. A téli kihajtáson túl a jellemző tünetek legintenzívebben kora tavasszal, virágzás előtt, valamint nyár végén mutatkoznak: gyakori a rövidhajtásokon található kezdetleges rügyek burjánzása és a virágnyílás az idős farészeken. A beteg ágakat, hajtásokat elmetszve a háncsszövet barnulását, elhalását tapasztalhatjuk. Nyáron haragoszöld, törékeny, színük felé kanalasodó levelek utalnak a kórokozó jelenlétére, de hasonlóan árulkodhatnak a klorotikus levelek. A betegség fiatal és idősebb ültetvényekben egyaránt jelen lehet, részleges vagy teljes pusztulást okozva. Fontos tudni, hogy a fitoplazmás fertőzést nem kíséri mézgaképződés. A kórokozó a növény háncsszövetében szaporodik, és más fitoplazmákkal ellentétben a Candidatus Phytoplasma prunorum a téli időszakban sem csupán a gyökérben képes áttelelni, hanem másodlagos, nem elpusztuló háncsszövetben is. Nem gyógyítható! Amennyiben a fitoplazma-fertőzés megjelent az ültetvényben, az érintett fák már nem mentesíthetők a kórokozótól, nem gyógyíthatók meg, de gondos odafigyeléssel, és megfelelő agrotechnikai eljárásokkal megelőzhető a betegség továbbterjedése. A fertőzött fákat ki kell vágni, gyökerestül eltávolítani, mivel a kihajtó gyökérsarjak – akár tünetmentesen is – a fertőzés forrásai lehetnek. Nagyon fontos a vektorok ellen kidolgozott szakszerű növényvédelmi stratégia pontos követése, valamint a sorközök gyommentesen tartása. A tünetek megfigyelésén túl biztos diagnosztizálást a költséges és időigényes molekuláris vizsgálatok adhatnak. Szoros kapcsolat a fapusztulással. Ismert, hogy a csonthéjasokat megbetegítő fitoplazma (tudományos nevén Candidatus Phytoplasmaprunorum) nálunk is előfordul, a hazai ültetvények nagy részében jelen van, az általa okozott betegség évről évre súlyos fapusztulásokat okoz. A fapusztulások okáról eltérőek a vélemények, többen az alanyokkal, a fajtákkal, a tápanyag-ellátottsággal, a talajműveléssel kapcsolatos összefüggést feltételeznek, illetve más kórokozókat tesznek felelőssé a károsításért. Ennek ellenére többévi tapasztalat és molekuláris vizsgálatok is azt mutatták, hogy az elhalt fák nagy része fitoplazmával fertőzött, így szoros kapcsolat feltételezhető a kórokozó és a betegség fellépése között. A csonthéjasok európai sárgulásának (röviden ESFY) gyümölcsfákon megjelenő tünetei nem mindig egyértelműek. Sok tényező befolyásolja megjelenésüket, megnehezítve a helyes azonosítást. A betegség egyik fontos, bár hazánkban nem túl gyakori jellemzője az úgynevezett korai fakadás, ahol a hormonális egyensúly felborulása következtében enyhe teleken először a levélrügyek hajtanak ki, majd a virágok is megjelenhetnek. Egyes adatok szerint éppen ez a tünet mutatta a legszorosabb összefüggést a fitoplazma-fertőzöttséggel.
DUNATÁJ HETILAP
