Kezdőlap DUNATÁJ A beneši dekrétumok szellemében hozott döntést a legfelsőbb bíróság?

A beneši dekrétumok szellemében hozott döntést a legfelsőbb bíróság?

48
MEGOSZTÁS

A pathiak jogos tulajdona idegen kezekbe kerül!

BENESKözel kilenc évnyi pereskedés után június 7-én 273 947,47 euró értékű földterület került át Path község és a Szlovák Földalap tulajdonából magánszemélyekébe. A Legfelsőbb Bíróság kötelezte az alpereseket a több mint 30 000 eurós perköltség megfizetésére is. Hogyan történhetett mindez?

A Magyar Királyi Kincstár, az Agra Rt, és dr. Barkóczi Hadik András földjeit 1946. 8. 21-én a 153/126-46 sz. elkobzási végzéssel idegenítette el az  Ógyallai Konfiskációs Bizottság. Így a csehszlovák állam tulajdonába kerültek a Szlovák Nemzeti Tanács 104/1945 T.t. számú, a magyarok, németek, árulók és a szlovák nemzet ellenségei mezőgazdasági vagyonának, valamint a szlovák nép árulói és ellenségei mezőgazdasági vagyonának elkonfiskálásáról és annak gyors szétosztásáról szóló rendelete, ill. az azt módosító 64/1946 T.t. sz. rendelet értelmében. Az említett törvények alapján a csehszlovák állam 1948. május 5-én az érintett ingatlanok egy részét szlovákoknak (Káčerik Pavol és felesége) utalta ki. Mivel
a határozatot nem jegyezték be a telekkönyvbe, s a földet az új tulajdonosok nem művelték, az állam 1955. március 15-én kelt újabb határozatában, az adott földterületet művelő és kezelő Bajcsi Állami Gazdaságnak utalta ki. 1982-ben a földterületek egy része – a pathi fürdő bővítéséhez szükséges fölterületként – a Komáromi Járási Idegenforgalmi Hivatal kezelésébe, majd pedig az önkormányzatok vagyonáról szóló 138/1991 T.t. sz. törvény hatályba lépésével 1991. május elsejével Path község tulajdonába és kezelésébe került. Két ízben, 1992-ben és 2004-ben is lehetőség nyílt arra, hogy a vélt tulajdonosok kárpótlási eljárásban visszakérjék földjeiket. Egyik kárpótlási eljárásban sem éltek jogaikkal, viszont a keresetlevelet 2004. november 29-én benyújtották a Komáromi Járásbíróságra, ahol 2007. 4. 3-án elsőfokú ítélet született a felperesek javára.
Az indokolás szerint a Marcelháza-Kurtakeszi község közigazgatási területén fekvő, az 1281.számú telekkönyvi betéten a 4247/2 helyrajzi szám alatt nyilvántartott 48370 m2 kiterjedésű földterületet a Földművelési és Földreformügyi Megbízotti Hivatal utalta ki a felperesek felmenőinek (szüleiknek, ill. nagyszüleiknek). A bíróság a felperesek által benyújtott, a kiutalt földrész tulajdonjogát igazoló határozatot érvényesnek ismerte el. Ezzel szemben a Bajcsi Állami Birtok által képviselt csehszlovák állam, mint kedvezményezett nevére 1955. március 15-én kiállított kiutalási okirat nem tekinthető ingatlantulajdonjog bejegyzéséhez alapul szolgáló érvényes okiratnak, ugyanis nem a jogosult hatóság állította ki. A Komáromi Járásbíróság döntését Path község megfellebbezte, mire a Nyitrai Kerületi Bíróság 2010. december 16-án hozott ítéletében megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, elutasítva a felperesek keresetét. Indoklásként elhangzott, hogy a kiutalt földrészlet tulajdonjogáról szóló 1948. május 5-én kiadott határozatban a 4272/2 helyrajzi számú földrészlet esetében helytelenül tüntették fel az elhelyezkedését. Marcelháza helyett Kurtakeszi igazgatási területe szerepelt a határozatban, ezért nem minősült olyan közokiratnak, amelynek alapján a felperesek jogelődjei a 4272/2 számú földrészlet tulajdonjogát megszerezhették volna. A felperesek (jogelődjeik) elbirtoklással (illetve más módon) sem tudták a szóban forgó ingatlanok tulajdonjogát megszerezni, Path község tulajdonjoga pedig a 138/1991 T.t. sz. törvényből adódik. Mivel a kerületi bíróság megváltoztatta az első fokú ítéletet, és a felperesek keresetét elutasította, ők felülvizsgálati kérelemmel fordultak a Legfelsőbb Bírósághoz. A Legfelsőbb Bíróság 2012. szeptember 18-án hozott határozata szerint a felperesek felülvizsgálati kérelme megalapozott volt. A Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet a másodfokú bíróságnak a kiutalt földrészlet tulajdonjogáról szóló határozatával, s azt nem tartja helytállónak. A Legfelsőbb Bíróság szerint kiutalt földrészlet tulajdonjogáról szóló, 1948. május 5-én kiadott határozat mind tartalmi, mind formai szempontból megfelel a jogszabályi előírásoknak.
A Legfelsőbb Bíróság nem tartotta helytállónak a másodfokú bíróságnak azt a véleményét, miszerint a kiutalt földrészlet tulajdonjogáról szóló határozat nem alkalmas arra, hogy ingatlannyilvántartási bejegyzéshez okiratként szolgáljon. Ez ellen a döntés ellen Path község panasszal élt, s a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságához fordult.

DUNATÁJ HETILAP

hirdetés