HAZA HÍR-MIX Ünnepi gondolatok Nagy Péter János atyától

Ünnepi gondolatok Nagy Péter János atyától

974
hirdetés

„Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal.“ (Jn 1, 14)

Száguldunk az élet útján. Rójuk az utat. Olykor gyorsabban, máskor lassabban haladunk. Számtalan piros lámpa, amiket nem veszünk figyelembe, csak azért, hogy elérjük a célunkat. Egy körforgásnak gondoljuk az egészet. Igy lehetne jellemezni azt a félelmet, ami beárnyékolja az emberi sorsot. Élet-félelemnek nevezem, sőt kettős félelemnek. Egyrészt félünk attól, hogy nem érjük el időben a célunkat, de ugyanakkor fáradságosan vesszük észre, hogy mintha körbe-körbe járnánk. Mintha mindig ugyanazt a filmet néznénk.

Kép: Nagy Péter János facebook oldala

Itt élünk Európa közepén, de mentalitásunk már nyugatias betegségtől szenved – lelki elbágyadás marja az ember szivét. Egyfajta kedvetlenség, mint szomorúság telepszik rá a lélekre. Mindez pont karácsony ünnepén látható a legjobban. Azok az üres tekintetek az éjféli szentmiséken, ahogy összekeverdnek a hivő lelkek Istent kereső, sugárzó arcával. Imára buzdit. A látvány önmagáért beszél. A csillámporos este és az elnyűtt „Kellemes Karácsonyt“ kivánás a nyugati ember tragédiája egy felvonásban. Ezzel kész is a nagy találkozás: szembe néz egymással a pokol és menyország. Ahogy Robert Sarah biboros fogalmaz: „Egy bizonyos módon a Nyugat megtapasztalja a kárhozottak saját maguk által választott magányát“.

Mi a következménye ennek az elbágyadásnak – kedvetlenségnek? Sarah biboros igy irja: „Először is a reménytelenség, ami tompultsághoz vezet, mely a lassú bénulás formája. Mintha az élet nem akarna kibontakozni és virágozni. Másodszor megjelenik a neheztélés és keserűség a jóval szemben. Végül belevetik magukat a rendetlen izgalmakba, kicsapongásba, hogy ezáltal elfelejtsék azt az állapotot, amibe bezárták magukat.“ Végül a biboros megjegyzi: „Azt hiszem nem gondoltunk bele, milyen mértékben bélyegezte meg az egész nyugati kultúrát ez az Isten iránti fásult közömbösség.“

Minderre az egyetlen gyógyir Istenben van és nem bennünk, vagy valamiféle kétes delfi jósdás praktikákban. Istenben van az orvosság – Jézus Krisztus eljövetelében. Azaz abban, hogy Ő a mindeneket teremtő eljön a mi testünkben. „Mert az ég olyan távolinak tűnik, hogy mi belefáradunk Isten keresésébe, ő maga jött el közénk, hogy megkönnyitse a szeretet utáni végyakozást, hogy tapinthatóvá tegye számunkra azt a jót, amit felájánl nekünk.“ – irja Sarah biboros.

Előttünk áll az ünnepi evagélium részlet szerzője János evangélista megérintni az emberi drámát, miszerint Krisztus eljött, de a világ – a tulajdona – nem fogadta be, de egyben az örömöt is érinti azokat illetően, akik befogadták – Isten gyermkei lesznek. „Mi láttuk az Ő dicsőségét“- hallotuk a szent igékben. János evangélista csak úgy tudta ezt megfogalmazni, hogy látta a szenvedő Krisztust a kereszten és látta az üres sirt is. Majd egy szomorú hajnalon, a szerencsétlen halászat után, meglátta az Urat a parton. – látta Isten dicsőségét. Látta, hogy dicsőitette Őt. Ugyanis egy zsidó ember ilyet mondani nem fog, nem mondhat. Csak meggyőződésből, szólhat az, aki megtapasztalta a Messiás szeretetét. Minden keresztény ember, amikor megtapasztalja Isten éltető jelenlétét életében, dicsőitésbe kezd. Imádja azt, aki az ő életét valóban el tudja tölteni. Aki segiti és egyengeti az ember igazi hivatását. Eme csodálatos hivatás abban rejlik, hogy Isten emberszeretetét, emberi nyelvre forditja le Krisztus : ne félj, mert veled vagyok, hogy benned lehessek.

Csak ne félj…

hirdetés
Previous articleHorony Ákos lesz az új kisebbségi kormánybiztos
Next articleSzijjártó Péter: Magyarország és Szlovákia kapcsolata még soha nem volt olyan jó, mint most