HAZA KULTÚRA Szerencsés találkozások Révkomáromban

Szerencsés találkozások Révkomáromban

535
hirdetés

„Ha jó operát akarok hallgatni, Eszterházára megyek.” (Mondta nem egyszer Mária Terézia.)

Tisztelt olvasóm, ha nagyon jó kamarazenét szeretne hallgatni, Révkomáromba jöjjön! A 2006 óta Pro Urbe (Rév)Komárom-díjas Komáromi Kamarazenekar újfent hangversenyére invitálta a „nemesebb” élőzenére is igényt tartó közönséget. Október 22-én, a patinás Tiszti-pavilon dísztermében teltház várta és tapssal üdvözölte a színre vonuló zenészeket. Aztán Ervin Romano Fulmek, a zenekar jelenlegi művészeti vezetője, egyben karmestere intésére – a Boris Borsányi koncertmester vezette zenekar – a J. S. Bach kortárs, Tomaso Albinoni legismertebb és legnépszerűbb művével, az Adagio-val nyitotta műsorát; teremtett örömöt, szeretetet árasztó atmoszférát.
Ezt követően egy tehetséges ifjú, Sebastian Kotek – a helyi művészeti alapiskola és az Egressy Béni Vmk rendezésében megvalósított 13. Beliczay Gyula Zenei Verseny hegedűszólisták kategóriájának a Komáromi Kamarazenekarral való fellépési lehetőséggel jutalmazott – győztese lépett a színre. J. S. Bach legjátszottabb művei egyikével, az E-dúr hegedűverseny (BWV 1042) – I. Allegro tételének magabiztos előadásával aratott nagy sikert. A hegedűszólót fuvolaszóló követte: Eva Sýkorová, a helyi művészeti alapiskola fuvolatanára (a zenekar állandó szólistája) a tőle megszokott magas nívón szólaltatta meg az olasz barokk szerző, Alessandro Marcello: Adagio c. szerzeményét. Ezután ismét zenekari muzsika következett, a zenekar professzionális előadásában csendültek fel a művek, többek között a cseh mester, Antonín Dvořák E-dúr szerenádjának – amely (a műfajra jellemzően) vágyakozást és vidámságot áraszt – I. Moderato tétele.
A kiválóan összeállított, az elejétől a végéig gradáló műsor következő szereplője egy ízig-vérig hivatásos énekművész, a Harmónia-díjas Becse Szabó Ilona volt. Csodálatos előadásában egy musical slágert, majd Giacomo Puccini két operájának egy-egy részletét: a Turandotból a Nessun Dorma c. áriát, a Gianni Schicciből pedig, az O mio babbino caro című szoprán áriát hallhattuk. Becse Szabó Ilona, a komáromi születésű kiváló szoprán énekművész pályáján szabadúszóként halad, eleddig egyetlen társulatnak sem tagja. Ennek ellenére mind a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház, mind a Kassai Állami Színház, s csakúgy a Besztercebányi Állami Opera vendégművészeként is hallhatja őt a közönség; de szerepelt már Brünnben és Prágában is. Boldog, mert azt csinálhatja, amit szeret: énekelhet és taníthat – örömöt és szeretetet adhat; vallotta egy vele készült interjúban. Mi, itt Komáromban meg a kedves művésznő és a zenekar művészeti vezetője, Ervin Romano Fulmek szerencsés találkozásának örülhetünk. Hiszen a (komáromi gyökerekkel is rendelkező – a nagyszülők voltak komáromiak) pozsonyi születésű Ervin Romano Fulmek, végzettségét tekintve nemcsak karmester, hanem zeneszerző is. A művész hangversenyt záró – virtuóz énektechnikát igénylő – két művét: I know és Late summer érezhetően Becse Szabó Ilona felkészültsége ihlette. Az újszerű (szöveg nélküli) mégis érzelemgazdag dalok a művésznő bravúros előadásában hatalmas sikert arattak. Ervin Romano Fulmek zenész családban nőtt fel. Mint vallja: „Nem volt kérdéses, hogy én is zenész leszek. De én mindent az Úrtól kaptam ajándékba. Kötelességemnek érzem abból alázattal és szeretettel másoknak is juttatni – örömöt szerezni.” Jelenleg a helyi művészeti alapiskola tanára; vallja: „Komárom lett az otthonom.”
A most látottak és hallottak – a megfiatalodott zenekar fegyelmezett játéka, a zenészek örömtől sugárzó arca – ékes bizonyítéka annak, hogy a művészeti vezető és a zenekar egymásra találása is szerencsés találkozás. Ugyancsak nagy öröm volt látni és hallgatni egy szintén szerencsés találkozás eredményét – (a ma már tanártársak) Harmat Rudolf tanár úr és legsikeresebb tanítvány Boris Borsányi duettjét – színvonalas muzsikálását. Harmat tanár úr – egyedüli olyan tagja a jelenlegi zenekarnak, aki már 1966-ban az alapító tagok egyike volt – évtizedeken át végzett szervező munkája felbecsülhetetlen komáromi érték. Az, hogy a Komáromi Kamarazenekar ma is létezik, nagy mértékben Harmat kollégának köszönhető. Azt is örömmel nyugtázhatjuk, hogy a jelenlegi városvezetés mind erkölcsileg, mind anyagilag támogatja a helyi, zenei rendezvényeket; mi szintén örvendtes: ezt a hangversenyt jelenlétükkel is megtisztelték: Keszegh Béla, a város polgármestere, alpolgármestere Ondrej Gajdáč, a Šulek Gimnázium igazgatója, Andruskó Imre, képviselő, a Selye János Gimnázium igazgatója és Lakatos Róbert is, az Egressy Béni Vmk igazgatója. A hálás közönségnek pedig percekig tartó állótapsával két ráadásszámot – Johannes és Josef Strauss Pizzicato polka; Egressy Béni Klapka-induló – sikerült kitapsolnia. Így talán nem túlzás feltételezni, hogy a gazdag műsorban mindenki talált olyan művét, amely a lélektől lélekig hatott. Megszívlelésre néhány Kodály üzenet: „… többsége annak, amit naponta szerte a világon hallunk: a mindennapok, hétköznapok, emberi gyarlóságok zenéje – nem is érdemli a zene nevet.” „…újabb veszedelmet rejt, ha valaki soha másképp zenét nem hall, mint rádión. Abban a hiszemben nő fel, hogy minden zene olyan kényszeredetten, csikorgóan, fülfacsaróan hangzik, mint gyakran a legjobb készüléken is. A rádió csak zenepótlékot nyújt, aki valóságnak veszi, sohasem tudja meg, mi az igazi zene.”
A Komáromi Kamarazenekarral való szerencsés találkozások – az élő zene által bárki megtudhatja mi az „igazi zene”! Várjuk, a következő „szerencsés találkozásokat”! Addig is: Vivat Komáromi Kamarazenekar! Vivat Révkomárom!

Stirber Lajos
a zenekaralapítók egyike

hirdetés
Previous articleKorpás Éva koncerttel zárja a kampányt a Szövetség Gútán
Next articlePellegrini: Kicsúszik Heger kezéből az ország irányítása