HAZA RÉGIÓ Legyünk saját sorsunk irányítói, méltók a Szent István-i örökséghez!

Legyünk saját sorsunk irányítói, méltók a Szent István-i örökséghez!

741
hirdetés

A Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület szervezésében vasárnap immár tizenhetedszer valósult meg a hagyományos Szent István-napi ünnepség Komáromban. A tavalyi Tiszti Pavilon dísztermében megtartott megemlékezés után az ünneplők az idén visszatértek a hagyományos helyszínre: államalapító szent királyunk lovasszobrához, ahol Juhász György, a Selye János Egyetem rektora mondott ünnepi beszédet.

Keszegh Margit egyesületi elnök köszöntötte a jelenlevőket, többek között Laucsek Csabát – Magyarország Pozsonyi Nagykövetségének tanácsosát, Molnárné dr. Taár Izabellát – a (Dél-)Komáromi Járási Hivatal vezetőjét, dr. Molnár Csabát és Keszegh Bélát – a kettészelt Komárom polgármestereit, valamint a jelen levő megyei és városi képviselőket, illetve a kulturális, oktatási és egyházi intézmények, társulások vezetőit. Tömör történelmi visszapillantása során hangsúlyozta: ez a legrégebbi magyar ünnep a magyar közösség számára a nemzeti hovatartozást és a nemzeti összetartozást is jelenti. Hozzátette: a 2009-ben Komáromban leleplezett Szent István-szobor jelenléte a Felvidék fővárosában hozzájárul nemzettudatunk megerősítéséhez, s a jövő nemzedék számára is pozitív üzenettel bír.

Majd Juhász Györgyöt, az SJE rektorát felkérte ünnepi beszéde megtartására, aki rámutatott: manapság sokan tévesen azt hiszik, hogy ami a régi hagyományainkból ered, az már nem korszerű, nem kell figyelembe venni, hanem inkább el kell feledni. „Mi azonban a keresztény/keresztyén hagyományok megtartását és ápolását, és nem az eltörlés ügyét vagyunk hivatottak szolgálni azzal, hogy ma itt ilyen szép számban összejöttünk. Nem csupán azért, hogy Szent István fényében fürdőzzünk ezen a napon, hanem azért, hogy rámutassunk, értelmezzük, átgondoljuk életműve egyes elemeit” – emelte ki a szónok.

A vonatkozó történelmi tények összefoglalása közben arra is emlékeztetett, hogy „Szent István életének egyik fontos lételeme a családja és népe jövője iránti féltő szeretet volt. A családot a nemzet gyarapodásának zálogaként, épülő királysága alappilléreként értelmezte”. Korparancsnak tartja a gyermekeink fejlődésének oly´ módon történő befolyásolását, hogy utódaink tovább építhessék társadalmunkat, és gyarapíthassák a napjainkban is családra támaszkodó nemzetünket: „Ezért nem mindegy számunkra itt, a szülőföldünkön, hogy hogyan neveljük gyermekeinket, hogy unokáink beszélik-e, tovább megyek, értik-e nagyszüleik anyanyelvét, ismerik-e, vallják-e szüleik, nagyszüleik hitét, ismerik-e történelmünket, és az egyik legfontosabb kérdés ebben a mai egyre bonyolódó és átláthatatlan világban, hogy gyermekeinknek van-e olyan értékrendjük, amely iránytűként szolgál az életükben”. Úgy véli, hogy amíg vannak Szent István hagyományát is tisztelő és megőrző keresztény/keresztyén családok, akik gyermekeket vállalnak és a nemzeti értékeink, hagyományaink megőrzésére nevelik őket, addig Szent István öröksége biztonságban van.

Kihagyhatatlannak tartotta, hogy a közelgő parlamenti választások kapcsán az alábbi kérdéseket is feltegye: „Rá tudjuk-e kényszeríteni a sajátjainkat, hogy a szétforgácsolás helyett politikai védőbástyát építsenek az itt élő közel félmillió magyar köré? Vannak-e olyan vezetőink, akik hitelessége feljogosítja őket, hogy érvelni tudjanak egy nemzetrész nevében?”. Leszögezte: „A közért dolgozó vezetőkre van szükségünk, akik megértik és kihangsúlyozom, hogy megélik a problémáinkat és a jóban, de a rosszban is sorsközösséget vállalnak velünk, a szent istváni örökséget is magukénak valló magyarokkal!”.

Hiszi és vallja: Szent István királyunk sem szeretné, hogy közömbösek legyünk, hogy ne vegyük ki részünket az ország irányításából, s hogy beletörődjünk abba, hogy mi itt, mint kisebbség nem tehetünk semmit a jövőnkért: „Államalapítónk azt szeretné, hogy aktívak, az életünk és sorsunk irányítói legyünk, és ha ehhez most az kell, hogy részt vegyünk a választásokon, akkor legyünk ott minél többen, hogy mi is az ország irányításának főszereplőivé válhassunk! Legyünk élők, aktívak, főszereplők, az élet főszereplői, mi  magyarok is, itt a Felvidéken!”

Mivel augusztus 20. a magyar államalapítás mellett az új kenyér ünnepe is, megemlítette: a hagyomány szerint az aratás után, Szent István-napra sütötték az új búzából készült első kenyeret, amelyet új kenyérnek, Isten ajándékának, az emberi munka gyümölcsének, az élet szimbólumának tekintettek.

„Ma ezzel a kis megszentelt és megáldott kenyérdarabbal, vigyük haza Szent István örökségét, a bátorságát és elszántságát, a közös ügyeinkért való tenni akarását és a velünk élő nemzetek tiszteletét! Ugyanis csak együtt, békésen egymás mellett, nem egymás ellen cselekedve tudunk élni, örülve a sokszínűségnek, amit együtt képviselünk. Nyújtsunk őszinte, baráti jobbot egymásnak és a körülöttünk élő népeknek, hogy szeretetben, békében és egyetértésben élhessünk szülőföldünkön! Csak így tudjuk megőrizni 1000 éves hagyományainkat és a magyar nemzetet is itt, a Kárpát-medencében. Tettük/tesszük ezt attól a hittől vezérelve, hogy száz év múlva is áll majd Szent István szobra Komáromban, és mindig lesz magyar ember, aki a szobor talapzatára elhelyez majd egy szál virágot. Isten áldja Szent István király emlékét!” – hangzott az útravalója.

Azután Nt. Feszty Zsolt református lelkész és Ft. Lépes Lóránt atya, a Mária Rádió igazgatója megáldotta és megszentelte a Kárpát-medence kenyerét, amelyet jó szokásukhoz híven ismét a Földes pékség mesterei sütöttek. Darida Laura, a helyi Jókai Mór Alapiskola diákja, a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó verseny különdíjasa Szilágyi Domokos Új kenyér című versével járult hozzá az ünnepi hangulathoz. A közreműködő Mérges banda (tagjai: Katona István, Katona István Vajk és Vörös Gellért) pedig martosi és zoboralji népzenét, valamint régi magyar táncokat játszott.

Záróakkordként az államalapító királyunk szobránál fejet hajtani kívánó tömörülések képviselői a talapzaton elhelyezték az emlékezés és hála koszorúit, majd közösen elénekeltük a Himnuszt, s megízleltük  a helyi és a dél-komáromi ajándékkenyeret. A Szent András Bazilikában megtartott ünnepi szentmisén nemzetünk gyarapodásáért – erősödéséért is fohászkodhattunk.

Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk

hirdetés
Previous articleJúniusban a vártnál jobban nőtt az euróövezet külkereskedelmi többlete
Next articleA nemzet aranyai: közönségtalálkozóval egybekötött filmbemutatót élvezhettünk Komáromban