Kezdőlap RÉGIÓ Két végzős Selyésdiák a járvány idején – avagy szalag nélkül, gyerekszobából vágjunk...

Két végzős Selyésdiák a járvány idején – avagy szalag nélkül, gyerekszobából vágjunk neki a nagyvilágnak?

966
MEGOSZTÁS

A koronavírus járvány már márciusban is nagyban megpecsételte mindennapjainkat. Akkor még harmadikos fejjel sajnáltuk az akkori érettségizőket, mondván szegények nem érettségizhetnek rendesen. Mindannyian azt hittük, hogy ők az elátkozott évfolyam és biztosak voltunk benne, hogy velünk ez már nem történhet meg. Egy jó, kissé szabadabb nyáriszünet után azonban vissza kellett térnünk a valóságba és rá kellett eszméljünk, nem ők voltak a szerencsétlenek.

Azt leszögezhetjük, ez a helyzet számunkra ismeretlen, új és még rémisztő is. Nekünk, diákoknak, és nyilván a tanároknak is nagyon nehéz volt hirtelen belecsöppeni az otthoni tanulás és tanítás világába, pedig ez külföldön nem olyan ismeretlen oktatás fajta.

Úgy érzem negyedikesként még nehezebb dolgunk van. Minket fenyeget az érettségi és a pályaválasztás. Eleve minden végzős izgul és ideges az érettségi miatt, de így, hogy nekünk minden olyan bizonytalan, kiváltképp nyugtalanok vagyunk. Hogyan tudunk felkészülni a megmérettetésre, ha nem ülünk az iskolapadban? Fel tudunk készülni megfelelően? Mikor megyünk vissza az iskolába? Lesz egyáltalán érettségink? Ilyen kérdések cikáznak a fejünkben.

Bár próbáljuk tartani a megszokott rutint, mégsem megy olyan könnyen. Sokkal nehezebb tanulni egy-egy órára személyes magyarázat nélkül, és még az a minimális kikapcsolódási idő se jár nekünk, amit elődjeink bőven kihasználhattak. Nagy szívfájdalmuk a szalagavató elmaradása is, bár mi bízunk benne, hogy ha nem is az eredeti időpontban, de valamikor lesz rá alkalmunk megtartani.

Áldatlan állapot ez, hiszen fogalmunk sincs, hogy mégis meddig kell még így kibírnunk. Pubertás daccal haragszunk most mindenkire és sajnáltatjuk magunkat. Sokan nem értik meg és felelőtlennek tartanak minket. Mind tudatosítjuk, hogy nagy a baj, mégis úgy érezzük, mintha levágták volna a szárnyainkat mielőtt kirepülhettünk volna a fészekből. Azt, hogy miért kell egy fiatal szabadságát elvenni és irányítani őt, mint egy marionett bábut, egyik tinédzserrel se lehet elfogadtatni.

 

Szarka Beáta és Kotiers Ráhel Annamária

IV.A osztályos diákok

hirdetés