Aradszky Lászlót kedvenceiről kérdeztem. Sosem mondaná meg az énekes életkorát az, aki nem ismeri, csak hallgatja, ahogy beszél – fiatalokat leköröz az a lendület, és józanság, ahogy a 60-es évek egyik legnépszerűbb előadója ma megnyilvánul.
Nyitott könyv vagyok – meséli, és áradozik a facebook előnyeiről is. Közben megtudjuk tőle, hogy már legalább 15 évvel ezelőtt barátságot kötött a számítógéppel, ma már magabiztos felhasználó.
Amikor kedvenc enni-, innivalókkal kapcsolatban kérdeztem, megjegyezte: „Mióta az eszemet tudom, fogyókúrázom, mert nem mindegy, hogy az ember a színpadra kirobban, vagy kigurul.” Ha valaki szeretné megvendégelni Aradszky Lászlót, hagyományos magyar étellel készüljön. Biztos meglepetés lehet, egy kis vanília, csokoládé, és puncs fagylalt – ez utóbbiban lehet mazsola is. Csapvíz kerüljön az asztalra, ezt szereti az énekes a legjobban – a balatoni nyaralóban is, a Nagymező utcán is ezt issza, sőt éttermekben is.
Kedvencek ide vagy oda, a játékszabályokat mindig igyekszik betartani, és valószínűleg ennek is köszönhető, hogy remek formában van, és örömmel tervez bármilyen hosszú életre. Ő maga azt mondja: Tisztában vagyok vele, hogy erre nincs szabály, de hála Istennek a szüleim, és nagyszüleim is szép kort megéltek, és volt olyan is a családban, aki 105 évig élt. Én a 120-ban is benne lennék, amit Sárosi Kati énekelt.
A teljes beszélgetés itt meghallgatható: http://sztarportre.hu/aradszky
dunataj.sk
