Kezdőlap SZÍNES - ÉRDEKES Vodicei emlékek

Vodicei emlékek

73
MEGOSZTÁS

Egy felejthetetlen nyár a horvát Vodicén az Adriai-tenger egyik legszebb üdülőjében

Az Adriai-tenger horvátországi tengerpartján mindig van mit felfedezni. Minderről volt lehetőségem meggyőződni, ugyanis az idei nyarat az észak-dalmáciai vodicei tengeri üdülőközpontban töltöttünk el. Mivel egy rendkívül szép és több kilométer hosszú, nyüzsgő tengeri sétánnyal rendelkezik, ezért úgy emlegetik Vodicét, mint az adriai Saint Tropezt és nem véletlenül. Ilyen gazdag és tartalmas, sokszínű éjjeli és nappali életet nem láttunk még sehol.

Vodice impozáns szállodája a kilencemeletes Olympiasky szálloda
Vodice impozáns szállodája a kilencemeletes Olympiasky szálloda

A Vodicei-öbölben már a történelem előtti időben is állt település. Rakitnica,
Mrdakovica, Pišća, Kamena és Okit ezek a város határában fekvő mai termékeny mezők egykor virágzó települések voltak, ahol emberek éltek és dolgoztak. A Vodicei mező már az ősidőkben is bővelkedett vizekben, földje termékeny volt, ideális hely a letelepedésre. Az itt előkerült számos lelet bizonyítja, hogy itt már a vaskor óta folyamatos élet folyt. A dragišići és velika mrdakovicai feltárások során az illírek liburn törzséhez tartozó település és temetőjének maradványai kerültek elő az i. e. 4. századból. A lelőhely alsó részén a nép által Ograđenicának nevezett vízgyűjtő ciszternát találtak, mely az esővizet összegyűjtve a lakosság ivóvíz szükségletét fedezte. Rakitnica mellett a Tri bunar nevű helyen római téglaégető kemence maradványait találták, közelében pedig egy római villagazdaság falai kerültek elő. A Srima-öbölben 5. – 6. századi ókeresztény bazilika alapfalai találhatók. A Vodice területén előkerült üvegtárgyakból az egész egykori Római Birodalom egyik legértékesebb gyűjteményét állították össze, mely mindenképpen jelentős településről árulkodik. Ezt a települést a legtöbb történész az Idősebb Plinius által is említett Arausával azonosítja. E szó jelentése vízforrás. A település idővel terjeszkedett, új lakók érkeztek, akik új kultúrákat is hoztak magukkal. Pusztulása valószínűleg a népvándorlással, a pogány avarok és szlávok érkezésével van összefüggésben. A mai Vodice határában állt középkori települések (Rakitnica, Mrdakovica, Pišća, Kamena és Okit) istenfélő népe, lakóhelye közelébe templomokat emelt. Így építették fel Mrdakovice és Pišće lakói 1298-ban a Szent Illés templomot, melynek felszentelése azonban csak 1493-ban történt. A szomszédos Rakitnicát pedig már 1251-ben említik, mint a nevezetes Šubić család birtokát. Ebben az időben a mai város területe még gyéren lakott volt. Itt kötöttek ki a kereskedelmi hajók és itt volt a piac. A helyiek főként a terményeiket cserélték kézműves termékekre, használati tárgyakra. Vodice egy jelentős kinccsel is rendelkezett. A város a nevét a területén lévő legjobb és legtisztább vízforrásokról kapta. Évszázadokon át kereskedtek a kereskedők a vízzel, eljuttatva azt messzi tájakra. Napjainkban is itt van a legjobb ivóvíz Horvátországban. Magát a várost 1278-ban alapították, körülvéve ezt magas védőfalakkal. Vodice története dicsően emlékezik az 1669-es évre, amikor Ibrahim pasa seregeinek is ellenállt a város, hála a zadari hajónaszádnak. A várostól nem messze a római korabeli ásatások folynak, hiszen ebben a korban is már volt itt település. A város lakói gazdagok voltak, hiszen már 1664-től működik itt a nagy kikötő, ahol nemcsak kereskedők hajóztak a világ különböző tájaira, hanem a halászat is közkedvelt volt, s ez így van napjainkban is. A helyi Aquarium vízi múzeumban 150 fajta halat mutatnak be az idelátogatóknak. A város szép főtérrel dicsekedhet, ahol dominál a kehely formájú háborús emlékmű. A sikátoros, köves utcák – tele üzletekkel, kávézókkal és vendéglőkkel – mindenkit elvarázsolnak, nem beszélve a belváros elején levő a nagy gyümölcs-, zöldség- és halpiacról. Az 1749-ben épült Szent Kereszt Templom nemcsak, mint élő templom, de a kultúrát is szolgálja rendszeres heti hangversenyeivel. A kikötőhöz közeli kis téren van a hatalmas kehely, amely az 1. és 2. világháború helyi áldozatainak állít emléket. A helyi galériában megtekinthetők a város híres festője Faust Vrančič (1551-1617) európai viszonylatban is ismert festményei. Természetesen a tenger az, ami nyáron idevonzza a turisták tízezreit. A csaknem 10 km hosszú strandon teljes kényelem várja az üdülőket, jachting, siklórepülések, búvárkodás és sok egyéb meglepetés. A parton mindenütt vendéglők, gyorsbüfék, fagyizók, kávézók és ajándékboltok sorakoznak. A fagylaltok ízei igen különlegesek és finomak. Itt a belváros felé van a strand legszebb partszakasza, amely a nemzetközi kék zászló kitüntetéssel is dicsekedhet. De az üdülőket szolgálják a kisebb és nagyobb szállodák és panziók százai Ezek közül kiemelkedik a több éven keresztül, szakaszosan épült, két éve átadott Olympiasky kilencemeletes szálloda, amelynek formája mindenkit egy hatalmas hajóra emlékeztet. Végigjártam a szálloda külső és belső tereit, csak csodálni lehet, amit itt láttam. Amikor felvonóval felmentem a 9. emeleti gyönyörű kávézóba, olyan kilátás tárult elém a városra és a tengerre, az itt elterülő szigetre, hogy ezt felemelő volt látni. A szálloda melletti Hacienda kinti vendéglőben vannak az itteni híres esti diszkóestek. Egész nyáron zajlanak a fesztiválok, népi ünnepélyek, ismertek a Vodicei Játékok, a sétányon zajló koncertek az esténként sejtelmesen kivilágított belvárosban, vagy éppen a tengerparton. Vodice minden szegletében mindennap zajos az élet. Számomra mindig nagyon fontos, hogy olyan helyen nyaraljak, ahol kulturáltan zajlik az élet, a szórakozás. Nem szóltam még a szállodánkról, a Vila Angeli-ről, amely a tengertől úgy 350 méterre volt a Miloslav Krleža utcában. Az utca névadója Horvátország egyik legnagyobb drámaírója, akinek egyik színművét jövőre a Jókai Színház is játszani fogja. (Itt született Ivo Brešan is, a horvátoklegnépszerűbb drámaírója). Csak ajánlani tudom ezt a 60-70 férőhelyes szállodát, mert itt igazi családi és baráti hangulat volt a vendéglátók és az üdülők között, igazi jó ízű reggeliket és vacsorákat kaptunk. A dalmát prsut sonka minden nap szerepelt az étrendben. A vendéglátóink közül kiemelném Ivana Perakot, a szálloda ügyvezetőjét és a helyettesét, Vlasta Mikulovot. Tőlük tudtam meg, hogy az Angeli szálloda első tulajdonosa és névadója egy olasz származású hajóskapitány volt, az ereklyéit, tengerészeti gyűjteményeit az előcsarnokban állították ki. Már régen új tulajdonosa van a villának és a medencével is ellátott kertjének, ahol szintén jókat pihentünk. Szép élményekkel gazdagodva, kipihenve indultunk el hazafelé Vodicéről. Úgy búcsúztunk a kedves vendéglátóinktól,
hogy ide még máskor is szívesen visszatérünk.

Dr. Bende István

DUNATÁJ HETILAP 51-52/2019

hirdetés