A „Lélek útja” címmel gyalogos vers-zarándoklat indult a 110 esztendeje, 1909. május 5-én született és 75 esztendeje elhunyt Radnóti Miklós és az ártatlanul elhurcolt bori munkaszolgálatosok tiszteletére, Borból, Lager Heidenau-ból Abdáig. Tóth Péter Lóránt kunszentmiklósi tanár, versvándor 2019. augusztus 31-én indult a szerbiai Borból, 800 kilométert megtéve az erőltetett menet útján, hogy szeptember 24-én megérkezzen a Győr melletti Abdára, a költő halálának feltételezett helyszínére. Az egyedülálló vállalás három országot köt össze a megbékélés, a Radnóti által felmutatott humánum minden időben való tiszteletére és megőrzésére: Szerbiát, Horvátországot és Magyarországot.
Tóth Péter Lóránt Latinovits Zoltán-díjas versmondó eredetileg testnevelés-történelem szakos tanár, de gyermekkorában 14-15 éves koráig már mondott aktívan verseket. 2015 őszén úgy döntött, hogy otthagyja a tanítást. A célja az volt, hogy bejárja a Kárpát-medencét, és rendhagyó irodalom órákat tartson. A verszarándoklatot eddig csaknem 100 településen élvezhették az irodalombarátok. Tóth Péter Lóránt már az ötödik évét kezdte meg versvándorként.
Tóth Péter Lóránt 2020. január 27-én a Selye János Gimnázium aulájában a Bori notesz verseiből és Kőszegi Ábel „Töredék” című könyvéből összeállított monodrámával emlékezett a költőre és a háború névtelen áldozataira. Az előadás címe: „Lélek vagyok, élni szeretnék!” .
Az előadást Hajvert Ákos tanár, Radnóti-díjas versmondó rendezte. Diákjainkon kívül az előadást megtisztelték a Marianum Egyházi Gimnázium és a Gépipari Szakközépiskola tanulói is. A rendezvény a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége szervezésében valósult meg. Az esemény kezdetén Andruskó Imre, a Selye János Gimnázium igazgatója köszöntötte a megjelenteket, őt követte Fekete Irén, a SZMPSZ elnöke, aki elismerő szavakkal méltatta a kunszentmiklósi származású egykori pedagógust. A továbbiakban Tóth Péter Lóránt a tragikus sorsú költő utolsó fél évének életútját fejtette ki. Mindehhez a költő tollából származó verseket is elszavalt, elhangzott a Hetedik ecloga, a Gyarmati Fannihoz írt levelek, s a Razglednicák is. A fiatalok figyelmét felhívta arra, hogy „példaértékű lehet Radnóti Miklós helytállása mindnyájatok számára elszántságból, küzdeni akarásból, kitartásból”. Arra buzdította a diákságot, hogy legyenek büszkék az anyanyelvükre, és ne szégyelljék azt használni, bármerre is viszi őket útjuk a jövőben.
Králik Zsuzsanna
